Grr!

Handras.hu
és macskája

Edzés – 100 plusz nap

28 komment

Ismét eltelt egy hónap, jöjjön hát a következő futós-edzős poszt. Az első rész itt, a második rész itt, a harmadik rész itt olvasható.

Ismerőseim már elkezdtek üzenetekkel bombázni, hogy ne legyek looser, ne adjam fel a futást. Tették ezt azért, mert a Nike Plusz appban azt látták, hogy a nevem mellett nem gyűlnek a kilométerek. Megnyugtattam őket, hogy nem kell parázni, nem adtam fel, csak a júliusi durva kánikulában nem vagyok hajlandó futni.

Helyette heti ötször lejárok az edzőterembe és emelgetem a súlyokat. Egyébként nem csak a meleg miatt pihentetem a futást, hanem azért is, mert túlságosan lefogytam. Nem akarok csirke karokat, meg lábakat, ezért az utóbbi két hónapban ráfeküdtem inkább a súlyok emelésére. Napi kicsit több mint 1 óra a teremben, és még a tüdőmet sem köpöm ki. Bevallom sokkal kellemesebb, mint az “életemért futni” a szigeten. Itt is látom a fejlődést, van motiváció. Ahogy futásnál is javultak az idők, a teremben is hétről hétre egyre nagyobb súlyokat tudok megmozgatni. Meg most már nem én vagyok a legcsirkébb a teremben. :) Amikor lementem, totál szarul éreztem magam. Vézna karok, kicsike súlyok a gépeken. Mostanra már korrekt súlyokkal bírom az iramot és látok már nálam cingárabbakat is, akik elsőre jöttek le edzeni, így végre nem érzem magam kellemetlenül. Sajnos egyébként a legtöbb ilyen srácnál azt látom, hogy lejönnek egyszer-kétszer, aztán feladják. Pedig nyilván nem egy-két alkalomtól kezdenek majd el nőni az izmok, hosszú hónapok kitartó munkája szükséges.

Nagyjából egy hónap után kezdtem el látni a változást, és két hónap után tartok ott, hogy elégedett is vagyok az eredménnyel. Persze ehhez meg kell mozgatni 20 nap alatt nagyjából 160 tonnányi súlyt, de nem csak ímmel-ámmal, tényleg szenvedni kell, különben nem ér sokat a dolog. Amint a lenti (Pumped Handras) képeken is látszik, ha az ember nem sajnálja magát, akkor lesz eredmény. Szétkúrod a vállad? Nem baj, majd meggyógyul és megtanulod, hogy rendesen be kell melegíteni. Úgy érzed nem bírod magad tizedszerre felhúzni? Akkor még tuti van benned kettő. Minden nap izomlázad van? Király! Mondjuk 18 évesen még könnyebb volt, így 41 évesen azért érzem, hogy meg kell küzdeni a szervezetemnek a terheléssel.

edz44

Az étrendemen nem nagyon változtattam, továbbra is próbálok egészséges kajákat tolni. Viszont sokkal többet és többször kajálok, de még így is csak baromi lassan szedem vissza a súlyom. Elkezdtem reggelizni is, pedig utoljára általános iskolában toltam tízórait. Reggelente betolok egy zabpelyhet, délben csirke, délután egy saláta, este is csirke, plusz egy protein turmix. Így bírtam felszedni kemény fél kg súlyt, de ez legalább valószínűleg majdnem tiszta izom. Kicsit nőtt a testzsír is (amit a Graphisoft Parkban lévő hulladék minőségű kajának tudok be), de a BMI még mindig teljesen jó. Ha havonta fel tudnék szedni fél kg izmot, akkor örülnék, de szerintem lassabb folyamat lesz ez, mert egész egyszerűen nem bírok egész nap zabálni.

withings_juli

A címbe beleírtam a 100 napot, nem véletlenül. Mivel amióta hordom az órát, minden egyes nap kimaxolom az Apple Watch-on beállított napi mozgáscélt, cserébe a perfekt hónapok mellé megkaptam végre az igencsak menő 100-as érmet. A következő ilyen rossz fiú a 365-ös érem, aztán az 500-as majd az 1000-es. Ezek még odébb vannak, de remélem megcsinálom őket. Az 1000-esnél szerintem már Apple Watch 2 lesz. :) Egészen elképesztő, hogy mennyire képes motiválni az embert egy ilyen kütyü. Sokan írták, hogy milyen gáz ha egy óra kell ahhoz, hogy az ember elkezdjen sportolni. Én azt mondom, egyáltalán nem gáz. Egy óra miatt kezdesz el sportolni, vagy a csajod-pasid miatt, vagy csak a mérleged mutatója miatt? Nem számít. Ha elkezdted és csinálod, akkor “hero” vagy!

activity_juli

 

Bevallom őszintén, nagyon sokszor érzem azt, hogy én ma ugyan el nem megyek a terembe, inkább otthon maradok, és döglök a TV előtt egy zacskó chips-szel. Aztán valahogy ráveszem magam, hogy inkább a mozgást válasszam, cserébe az utóbbi időben szinte folyamatosan fáradt vagyok, kevés az energiám, nem érem magam utol. Pedig elvileg a rendszeres sport jót tesz, meg jól alszik az ember. Hát én leginkább csak fáradt vagyok, és továbbra is szarul alszom. Mondjuk lehet nem ártana elmenni szabadságra egy pár napra, de most épp nincs kivel, egyedül meg nem annyira mókás a tengerparton dögleni…

Mindenesetre továbbra sem adom fel, rászánom az időt - via Pain and Gain - és tolom tovább. Irány a 365-ös move goal achievement!

Nikon vagyok. 2000mm vagyok. Nikon P900 Teszt

24 komment

Mindjárt az elején le kell szögezzem: megrögzött Canon felhasználó vagyok. Talán ez nem is baj, így legalább biztos lehet benne mindenki, hogy nem egy elfogult Nikon P900 teszt következik, valaki olyannak a billentyűzetéből, aki Nikon szemellenzőn keresztül nézi a világot.

Még tavaly jött szembe velem egy videó, melynek már nem emlékszem pontosan a címére, de megnéztem, mert olyan szuperzoom anyagot ígért, amilyennel még sosem találkoztam. A Nikon P900-as legújabb bridge gépével készült egy holdas videó. Bevallom nem igazán hittem el amit látok.

Azóta már kapható a P900, én pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mire képes az én kezeim között. Az van az oldalára írva:

24-2000mm

Igen, jól olvastad: 24-ről indul, és 2000mm a vége. Egy kettes és három darab nulla mögötte. Mielőtt kézhez kaptam a gépet, többször is utánanéztem a speckóknak, mert nem akartam elhinni. Tényleg 2000mm-es optikai zoom egy 200 000 forintos kis fos bridge gépen? Na ne szívassatok már! Viszonyításképp a full frame Canon 5D-re fél millió forint egy 70-200mm-es objektív, ez a gép meg 24-2000mm-es átfogást ad 200 000 forintért??? Tudjátok mennyibe kerül egy Canon 600mm-es F4 L-es objektív? 3 millió forint. Ja és az majdnem 4 kg… Ráadásul az fix 600mm.

A Nikon P900-ason tényleg egy elég nagy átfogású objektívet találunk, ami igazából egy 4,3mm-től 357mm-ig terjedő tartományt fed le. Hahh, akkor tuti digitálisan tudja a 2000 milit, kiáltanak fel most sokan, de nem. (Ha a digitális zoomot is használjuk akkor 4000mm a vége, de ezt inkább hagyjuk, mert a digitális zoom nálam a vicc kategória.) A 2000mm akkor jön ki, ha a zoomtartományt egy fullframe 35mm-es vázzal hasonlítjuk össze. Tehát az 5D-vel akkor tudnám lefotózni ekkora méretben a Holdat, ha rácsavarnék egy 2000mm-es objektívet, vagy inkább egy távcsövet.

moon_nikonP900

Hasonló képet a Holdról készítettem már a Canon 5D-vel, csakhogy kellett hozzá egy 2000mm-es Meade távcső is. A két eszköz értéke összesen durván 2 millió forint volt. A P900 pont a tizede. Beszarás… Mielőtt tovább olvasol, nézd meg az alábbi videót amit azért készítettem, hogy a lehető legegyszerűbben érezze mindenki, hogy mekkora átfogásról beszélünk.

Persze jó móka a Holdat fotózni, de valljuk be, hamar meg lehet unni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire használható minden másra a P900. Azt hihetnénk, hogy ez a masina a fényképezőgépek Szent Grálja, de sajnos nem az. Bár ha csak az ár-teljesítmény viszonyt nézünk, akkor talán mégis.

De ugorjunk egy kicsit vissza, és kezdjük az elejéről. Bár egy bridge gépről beszélünk, a P900 nem egy kis gép, de nem is nagy. Mondjuk 70 százaléka a kamerának csak az objektív. Fogásra közel sem olyan kényelmes mint amihez hozzászoktam például az 5D-nél, de nem is mondanám nagyon rossznak, mert a viszonylag méretes objektívnek köszönhetően elég stabilan meg tudjuk támasztani a másik kezünkkel.

nikon_coolpix_p900_review_04

A keresőben digitális képet látunk, ami nem is lenne baj, ugyanis egyből látjuk, hogy alexpós-e a kép, illetve ha akarjuk látjuk az elkészített fotót is megmutatja pár pillanatra. A nagyobb gond, hogy nagyon kicsi képet látunk, így nem mindig tudjuk, hogy sikerült-e eltalálni a fókuszt, illetve a kompozíciót is nehezebb beállítani. Egy szó mint száz, ez fényévekre van egy fullframe gép keresőjétől, de nagyon jónak mondható a bridge gépek mezőnyében. Amit még észrevettem, hogy a kereső gumiborítása nagyon kicsi, nem igazán takarja be a szemünket, ezért erős napsütésben zavaró lehet a bevilágító fény. Pár nap után ezt is megszoktam, egyszerűen jobban odatapasztottam a szememhez a keresőt.

Belül a gépben egy egész kicsike 16 megapixeles szenzor kapott helyet. Nem akarod tudni mennyire kicsi. Egy Full Frame szenzor méretének a tizede. Ennek köszönhető a brutális zoomtartomány, cserébe hatalmas kompromisszumokat kell kössünk a képminőség terén. ISO 400 felett elég zajosak a képek, nem is nagyon engedtem a gépnek, hogy ISO 400 fölé menjen. Nem azt mondom, hogy használhatatlan ISO 400 felett, de az én szememnek már túl sok volt a zaj. A dinamikatartomány ugyancsak nagyon gyenge, emiatt nagyon oda kellett figyelni, hogy egymáshoz képest ne legyenek túl világos plusz túl sötét részletek a fotózni kívánt témán. A fentiek ellenére mégis, amikor megnéztem az első P900-zal készült képeimet, csak annyit tudtam mondani:

“Aztarohadtéletbe!”

Sokkal rosszabbra számítottam, mert a nagy átfogású objektívek és a kicsike szenzorok az álmoskönyv szerint sosem jelentenek jót. De ez a kis gép… Tényleg nem hittem el, hogy egy 600 dolláros kis kamera erre képes. Oké, RAW-t nem tud. Elsőre ez nagyon gáznak tűnt, de aztán rájöttem, hogy aki ilyen relatív olcsó géppel fotózik, annak valószínűleg semmi szüksége a RAW képekre. Engem sem zavar a dolog, mert így legalább nem kell egy csomó időt eltölteni a képek szerkesztésével. Hamar megszoktam, hogy alapból olyan beállításokkal fotózzak, hogy ne nagyon kelljen utómunkázni a képeket. A posztban és a galériában található képek legtöbbje teljesen nyers, a többin is csak minimális utómunka található. Kis vibrance, expo korrekció, ilyesmik.

DSCN1153

A képfeldolgozásért felelős processzor kb. kőkorszaki, emiatt csínján kell bánni a sorozatképek lövésével. Hiába lőhetjük meg az Air Race-en a repülőgépet 7 képkocka per másodperc sebességgel, ha utána másodpercekig csak a bufferelést látjuk a keresőben, a repülőgépet meg szépen elveszítjük közben. Valószínű, hogy a lassú proci miatt maradt ki a RAW támogatás is. Vagy, hogy majd a P900 utódjában legyen mit fejleszteni… Hirtelen elröppenő madarat szeretnél fotózni? Felejtsd el! Az exponáló gomb lenyomása után még kell egy kis idő amíg ténylegesen megtörténik a fotó elkészülése. Tényleg nem értem miért nem tudtak, csak egy kicsit gyorsabb procit belerakni.

A rekeszértékek 2,8 és 6,5 közt változnak, attól függően, hogy mennyire toljuk ki a zoomot. Ha azt nézzük, hogy a belépő szintű Canon 70-200-as obik 4-es rekeszt tudnak, nem is hangzik olyan rosszul 2000mm-en az f6,5. Nyilván menő lenne, ha max zoomon is f2,8-as rekesszel lőhetnénk a szavannán a tigrisfotókat, de mint írtam, ha ezt is tudná a gép, akkor ez lenne Szent Grál. Így is egészen elképesztően élesnek mondható az objektív, főleg ha észben tartjuk, hogy egy teleszkóppal összevethető cuccról beszélünk.

hajo

Természetesen kapunk egy nagyméretű 3 hüvelykes kijelzőt, ami minden irányba kihajtható és elforgatható. Itt jegyzem meg, hogy az egymilliós Canon 5D MKIII vázon nem kihajtható a kijelző, a P900-on meg simán. El nem tudom mondani, hogy mennyire anyázok emiatt sokszor a Canonra. Gyakorlatilag vagy szemmagasságból fotózhat vele az ember, vagy vakon. Esetleg hasalhatunk le a földre, ha látni szeretnénk a kijelzőt. A P900 nem számít, hogy hol van, és merre néz a váz, simán magam felé fordíthatom a kijelzőt. Lifesaver! Ja, most jut eszembe, ebben a kamerában van GPS modul is ami geotaggeli a fotókat, és beépített Wi-Fi-t is találunk. Ezek ugyancsak nincsenek benne a méregdrága vázakban…

A kezelőszerveket és a menürendszert nagyon hamar megszoktam, pedig azt hittem, hogy a Canon után egy kínszenvedés lesz. De nem. Pár nap után megtanultam szinte vakon kezelni a legfontosabb beállításokat.

A fókusz meglepően gyors és pontos, igazából sokkal rosszabbra számítottam, de tény, hogy nagyon jól teszi a dolgát. Ha esetleg mégsem, akkor eléggé meg vagyunk lőve, ugyanis a manualis zoom is digitálisan vezérelt, emiatt pedig nagyon lassú,  jobb ha inkább újra és újra megpróbáljuk az autófókusszal eltalálni az élességet.

Az optikai (5-stop) képstabilizátor egészen elképesztően jól teszi a dolgát. Mondjuk nem is lehetne máshogy kézből fotózni ekkora zoom mellett. A gyakorlatban 1/200 zársebességgel szinte bármit sikerült lefotóznom akár 2000mm-en is. Egy rendszeres problémám volt, ez pedig az exponáló gomb megnyomása. Sokszor előfordult, hogy 1000-2000mm közt kitolt zoom mellett pont az expo gomb megnyomását nem bírta már kikompenzálni a képstabilizátor, emiatt teljesen szétcsúszott a kompozíció. Ilyenkor lehet elölről kezdeni az egészet. Komponálás, fókusz, aztán nagyon finoman megnyomni az exponáló gombot. Ettől függetlenül az optikai stabilizátor tényleg szuper, szinte tökéletesen kiküszöböli a kézremegést. Azért persze nem árt ha viszonylag stabilak a kezeink, mert a 2000-es zoom nem gyerekjáték.

A negatívumok ellenére alig pár nap alatt hozzászoktam a kis gép gyengeségeihez, illetve megtanultam kihasználni az erősségeit. Első nap még sokat szenvedtem a brutális zoommal, folyamatosan elvesztettem a témát, fókuszt, de aztán ahogy egyre többet használtam a gépet, ráéreztem. Mostanra gond nélkül lefotózok kézből egy utazómagasságban közlekedő repülőgépet. Vagy bármit. Több kilométeres távolságból is. Állványról pedig tényleg csak a levegő remegése zavarhat be. Itt egy backstage kép, ahogy épp videóra veszem a tőlem sok kilométerre lévő szabadságszobrot. Köszi a képet Ervin! :)

backstage

Nagyon jók az előre programozott üzemmódok is, melyeket a forgatható tárcsáról érhetünk el. Pár kattintással beállíthatjuk a gépet gyerek, állat, hold, táj, makro, múzeum, esti, kaja, parti, naplemente, portré, sport vagy akár tűzijáték fotózásra. Ha például Hold üzemmódra váltunk, akkor a holdfotózáshoz szükséges legjobb beállításokat kapjuk. ISO 400, 1/200 zársebesség, és egy két másodperces időzítés, de például a white balance is kifejezetten a holdfotózáshoz lesz beállítva. Ugyanez, ha mondjuk naplementét fotózunk, kicsit húz a vörös színeken, és a rekeszt is szűkre állítja. Profi fotós csak nevet ezen, de őszintén szólva nagyon kényelmes, hogy 5-6 beállítás helyett két gombnyomással be tudjuk állítani a témához szükséges értékeket. Természetesen HDR módot is találunk. Nyilván már régen rossz ha HDR-ben kell fotóznunk, de a végeredmény egészen jó.

hdr

Ami a legelképesztőbb ebben a gépben, az a sokoldalúsága és a szabadság, amit a brutális zoomtartomámy ad. Bár elég nagy kompromisszumokkal, viszont viszonylag olcsón fotózhatjuk két centiről a macska szemét, vagy egy pillangót, aztán pár pillanattal később az utazómagasságon repülő A380-as repülőgépet, aztán ha akarjuk még nagylátószöggel ugyanennek a repülőnek a kondenzcsíkját egy kis felhőpornóval megfűszerezve. Mindezt objektívek cserélgetése nélkül, egy kevesebb mint egy kilogrammos géppel. Direkt a tesztfotók kedvéért elugrottam az állatkertbe, és vicces volt nézni ahogy az 50 méterre lévő állatokat próbálták fotózni a turisták – persze esélytelenül – miközben én olyan portrékat lőttem az unatkozó majmokról amilyet csak akartam, pedig a közeledő vihar miatt a fényviszonyok sem voltak ideálisak. Most arról ne is beszéljünk, hogy a legtöbben milyen képeket vihettek haza amiket a mobiljaikkal készítettek… Az állatkertben tűnt fel az is, hogy mennyire kényelmes egy ilyen kis gépekkel akár hosszú órákig mászkálni, szemben mondjuk amikor az ember felaggatja magára a vázat, meg még két három dög nehéz objektívet.


majompofa

Ami talán legjobban hiányzik nekem ennél a gépnél, az a 16-17mm-es nagylátószög. Prágában például már felkenődtem egy falra, és még így sem fért bele minden 24mm-be. Az 5D-vel nem lett volna gond, de ismét mondom, 200 000 ft vs 2-3 millió forintos vázról beszélünk. Nehéz volt megszokni a közelpontokat is. Azt hittem, majd 10 méterről lőhetek képeket bogarakról, de nem. 135mm-ig lehet igazán makrózásra használni, aztán a zoom növelésével, már az emberi fej a legkisebb amit érdemes sok-sok méterről fotózni. Ez egyébként nem szokatlan, nincs ez máshogy a tükörreflexes gépemnél sem.

praga

Összességében nem csalódtam, de nyilván azt sem tudom mondani, hogy eldobom az 5D-t és lecserélem erre a kis Nikonra. Az viszont biztos, hogy bizonyos témákhoz csak a P900-at vinném magammal. Például egy jó kis szafarin nem próbálkoznék az 5D nevetségesnek mondható 200mm-es zoomjával, de egy studióba portréfotóra biztosan az 5D-t választanám. Azt se felejtsük el, hogy mindig az a legjobb kamera ami éppen nálunk van, és egy jó kép sem a kamerától lesz jó, hanem az embertől, aki a kamerát tartja. A kamera csak segíthet, és a P900 a maga 200 000 forintos árával igen jó partner lehet. Kezdő fotósoknak semmiképp nem ajánlom, inkább azoknak érdemes beszerezni, akik tudják, hogy pontosan mire szeretnék használni. Én folyamatosan azt éreztem, hogy az extrém zoom miatt nagyon oda kell figyelni, hogy minden a helyén legyen, ezt pedig egy kezdő fotós nem fogja tudni megoldani. Az biztos, hogy ha például észrevétlenül szeretnéd a strandon a celebek fenekén lévő narancsbőrt fotózni, ez a kamera tökéletes választás. :) Az alábbi képet például 80-100 meterről lőttem Prágában teljesen észrevétlenül:

paparazzi

Ha egy kérésem lehetne a Nikonhoz, hogy merre fejlesszenek, azt kérném kerüljön kétszer ennyibe a P900 utódja. Így belekerülhetne egy sokkal jobb szenzor és egy erősebb illetve gyorsabb processzor RAW támogatással. Ha ezeket belepakolná a Nikon, nagyon közel kerülnék ahhoz, hogy gondolkodás nélkül eladjam az összes Canon cuccomat. Addig is az a döntés, hogy ha el tudom adni a Canon 100-as Macro objektívemet, akkor veszek egy P900-as Nikont. A Macro obimat nagyon keveset használom, az árából pont kijönne a Nikon P900, amit viszont tudnék használni autóversenyeken, meg egyéb témáknál, amiknél jó jönne az extrém zoomtartomány. Szóval ha valakinek kell egy Canon 100-as L-es Macro obi, akkor nálam le lehet csapni egy megkímélt darabra. :)

Frissítés: A 100-as Macro elkelt, én pedig meg is vettem az árából a P900-at. :)

Az alábbi galériában megnézhetitek az összes képet amit megosztásra érdemesnek találtam, és az exif adatokat is meghagytam a képek mellett. 24-2000mm közt lehet szemezgetni.

galeria

 

Egy függőséggel kevesebb

55 komment

Nem, nem a cigit tettem le. Az okostelefont. Persze nem most, egyik pillanatról a másikra, szép lassú folyamat volt.

Emlékszem amikor még rám szóltak, hogy tegyem már le a telefonom és ne nyomkodjam egyfolytában. Meg amikor egy-egy külföldi nyaraláson folyton nyitott Wi-Fi-t kerestem, hogy tudjam basztatni a telefonomat.

Most már én szólok rá emberekre, hogy beszélgetés közben ne nyomkodják a telefonjukat.

Egy ideig tök jó mókának tűnt, hogy a világ összes információja ott van a zsebünkben. Csak elő kell venni, és máris ömlik a sok jóság. Vagy akár ott van nálunk mindig egy kis játékkonzol, minden nap újabb és újabb játékokkal az App Store-ból. Biztos megvan az a kép, amikor az utcán mennek az emberek és egy csomóan a telefonjukat bámulják. Néha egy egy oszlopnak nekimennek emiatt, vagy beesnek a metró elé…

phonewrinkles

Aztán rájöttem, hogy csak felesleges stressz a sok információ ami elönti az agyunkat. Kell nekem, hogy az összes hírről értesüljek? Kell nekem, hogy kipróbáljam az összes top játékot? Kell minden napra, hogz egy vagy több instagram képet feltöltsek? Nagy lószart kell. Alapvetően eleve az internetről kell lekattani, hiszen az okostelefonok nyomkodása is főként a gyorsan és mindenhol elérhető internet miatt lett ennyire kényszeres tevékenység. Ráadásul az egész egy öngerjesztő folyamat. Feltöltök egy képet instára, te megnézed. Feltöltök még egyet, azt is megnézed. Késztetést érzel, hogy te is feltölts egy fasza képet, amit meg majd én nézek meg. Visszamész megnézi, hogy hány Like-ot kapott a képed, hiszen vágysz az elismerésre. És így tovább. Netezgetsz, kommentelsz, választ kapsz, visszamész, elolvasod, válaszolsz, rohadt mókuskerék az egész.

Nem azt mondom, hogy eltettem az iPhone-om a fiókba, de nem nyomkodom egész nap. Nincsenek rajta játékok. Ha játszani akarok, akkor ott az Xbox, vagy az iPad. Ha beülök egy étterembe valakivel, akkor beszélgetni akarok, nem telefont nyomkodni. A felgyorsult élet, az iMessage és a Facebook chat miatt úgyis egyre kevesebbet találkozunk barátokkal. Úgy érezzük, hogy ha néha írünk egy-egy üzenetet a barátainknak, vagy nyomunk egy Like-ot a Facebookon a posztjaikra, akkor megvan a megfelelő kapcsolattartás. De ez nem igaz. A személyes találkozásokat nem pótolja egy iMessage vagy Facebook komment. Szóval ha végre egy másik emberi lénnyel találkozunk, le kell tenni a telefont. End of story.

02disrupt-span-superJumbo

Olyan ez mint nyaraláskor végigfotózni az egész utat. Aztán hazaérve nem emlékszünk semmire, hiszen egész idő alatt egy kamera keresőjén, vagy az iPhone kijelzőjén keresztül néztük a világot. Nyomkodhatjuk egész nap a telefonunkat, aztán nap végére káposzta lesz az agyunk. Nem állítom, hogy tízszer nyugodtabb lett az életem, de az biztos, hogy sokkal nyugodtabb vagyok. Napi több száz impulzussal kevesebb ér, ez pedig nyugodtabb életet jelent. Érdekes módon, bár azt hittem, hogy az Apple Watch használata majd ront a helyzeten, ez nem így lett. Az összes fontosabb értesítés bejön a csuklómra, így nem kell az iPhone-on megnézzem őket. Ugyebár ha telefonon megnyitunk egy iMessage-et, könnyen lehet, hogy megnyitjuk a Facebook appot, ha már úgyis ott van a telefon a kezünkben.

Nagyjából egy éve már csak akkor használom a telefonomat, amikor tényleg szükség van rá. Van, hogy egész nap alig egyszer-kétszer nyitok meg rajta egy böngészőt, facebook vagy a mail appot. Régen ebéd közben is a híreket olvastam, most már nem csinálom ezt. Persze használok rendszeresen alkalmazásokat. Rendszeresen használom a fitness appokat, zenét hallgatok a telefonomról, iMessage-et a munkámhoz, de például nem kezdek el órákig dumálni barátokkal, inkább megírom, hogy fussunk össze személyesen és igyunk egy KV-t vagy kajáljunk valahol.

Nem akarok megtéríteni senkit. Igazából nem érdekel, hogy az emberiség nagy része internet és okostelefonfüggő lett. De azért gondolkozz el rajta, hogy érdemes-e az életed nagy részét telefon nyomkodással tölteni.

Egy Nikon amit megvennék…

32 komment

Sőt azt hiszem ez lesz az első Nikon gép amit megveszek, ha eladtam az L-es Canon Macro obimat, ugyanis a hétvégén kezembe akadt egy Nikon P900, és nagyon tetszik.

P900_BK_front_lc.high

Az alábbi két képet a teraszomról készítettem. Ugyanaz a gép, ugyanaz az objektív, ugyanarról a pontról készült a két fotó. (Egyébként ez még nem is a maximális optikai zoom volt, ugyanis 2000mm a max.) Instant fuck’n get!

nikon_p900

 

  • Legfontosabb speckók:
  • 16 megapixel
  • 24-2000 mm (35mm ekvivalens)
  • f/2,8 – f/6,5
  • 5 stop optikai stabilizátor
  • 1920×1080, 60 fps

Nyilván vannak komoly limitációi a gépnek, főleg egy DSLR váz+objektív kombóhoz képest, de az árához képest (200 000 ft), egészen elképesztően jó kis cucc! Tesztet írok majd róla, csak még akarom kicsit nyúzni. Még egy kép addig is, hogy felcsigázzam az érdeklődést. Kézből…

DSCN0293 (1)

 

PS: Még ne rohanjatok a boltba megvenni, mert nyilván nem ez a kamerák szent grálja, várjátok meg a részletes tesztem, abban elmondom majd, hogy kinek javaslom.

Edzés, futás – második hónap után

60 komment

Újabb hónap telt el, csipogott a naptáram, hogy írjak nektek futós edzős poszt frissítést. Az előző rész itt olvasható, a legelső pedig itt. Ha szeretnél egy kis plusz motivációt és nem olvastad még ezeket, akkor tedd meg, hátha ad egy kis plusz löketet.

Az elmúlt egy hónapban tovább toltam és továbbra sem adtam fel. Annak ellenére sem, hogy több ismerősöm csak múló hóbortnak titulálta a futást. Innen üzenem: bekaphatjátok, meccset néző, csipszet zabáló barátaim! :) Oké, persze, pár hónap még semmi, de a legtöbben már 1-2 hónap után feladják az egészséges életmódra történő átállási kísérletüket, én meg április vége óta bírom az iramot.

Újabb perfekt hónapot zártam, minden nap volt vagy futás, vagy edzés. Meg is kaptam érte az újabb érmet az Activity appban. Öt kilométer alatt már nem is nagyon futok. Azt nem mondom, hogy már tök lazán lefutok bármikor egy ötöst, de az biztos, hogy szép lassan csökken az átlag pulzusom, közben pedig szép lassan emelkedik az átlagtempó. Egy hónapja még nem tudtam 30 percen belül futni a szigetkört, most simán 28 perc körül vagzok. Nincs következő cél, nem akarom 24 alatt futni vagy ilyesmi, inkább a fejlődést jó látni, hogy ha lassan is, de javul a tempó. Most 5:29 körüli pace-szel tudok futni 5 km-t, két hónapja 6:00 volt még a legjobb időm.

activity_juni

Korábban volt, hogy fájt a térdem, ez mostanra szinte teljesen elmúlt. Vagy azért mert megszokták az ízületeim, vagy ami valószínűbb, hogy inkább kimegyek a szigetre és nem betonon futkározok, hanem a sokkal puhább futóúton. Elkezdtem egyébként ezt is használni, mert az Apple Watch Activity alkalmazásából nagyon hiányoznak az összesített statisztikák, mint például a havi megtett km, vagy az átlag pace változása. Remélhetőleg ezeket is belepakolja majd az Apple. Így nézett ki a júniusom a Nike+ appban:

nike_juni

Ennyit a futásról, nyilván tolom tovább, főleg ha nem lesznek 30 fokok. (Nagyon nem szeretek ebben a dögmelegben futni.)

Ugyebár eddig azt csináltam, hogy egyik nap futottam, másik nap otthon edzettem. Az otthoni edzéssel az a gond, hogy baromi unalmas, és eléggé limitáltak a lehetőségek. G barátom hazajött végre Vegasból, és megbeszéltük, hogy együtt lejárunk edzőterembe. Így is tettünk, így most a nem futós napokon lemegyek az edzőterembe és küzdök a súlyokkal meg a gépekkel. Otthon csak fél órákat edzettem, a teremben viszont az 1 órák is hamar elrepülnek, és nyilván sokkal jobban illetve hatékonyabban meg tudom dolgoztatni az izmokat. Legtöbbször rá is húzok még 15-20 percet. Mondanom sem kell, hogy az első pár alkalom iszonyú demotiváló volt, amikor az ember rájön, hogy 40 kilóval is szenvedés például a fekvenyomás, szemben meg a nálam 10 évvel idősebb fickó játszva nyomja ki a 90-100 kilókat. Azért mostanra már 10-20 kilóval feljebb tudom rakni a gépeken a súlyokat, és szemmel láthatóan is elkezdtek nőni az izmaim. Ezt a képet csak nektek rakom ide, de aztán nem ám mémeket gyártani, mert akkor többé nem rakok fel képet magamról! :) Sajnos nincs before kép a kezdésről, pedig durva lenne a különbség:

IMG_3107

Félreértés ne essék nem akarom magam Rambo vagy Schwarzenegger méretűre gyűrni, egyszerűen csak kicsit egészségesebben szeretnék kinézni. Nem is tetszenek a görögdinnye méretű izmokkal szaladgáló emberkék, de azért pilinszka karokkal se szeretnék mászkálni. Azért azt észrevettem, hogy így 40 felett már nem fejlődik olyan gyorsan az ember, mint mondjuk 18-20 évesen. De hát ez van. Azért azt tudom, hogy pár hónap után látványos változásokat lehet elérni.

A mérlegem statjai szerint úgy néz ki sikerült nagyjából belőnöm az általam elképzelt értékeket és trendeket. Ugyebár ha visszanézitek, látszik, hogy két hónappal ezelőtt drasztikusan elkezdett esni a testzsír, de emellett a súlyom is. Volt, hogy már csak 61 kg voltam… Mostanra sikerült beállítani az étkezéseket meg a mozgás mennyiségét egy nagyjából ideális pályára. A testsúlyom elkezdett visszajönni, a testzsír pedig beállt szépen a 14 százalék körüli szintre. Jó lenne 13-ra letolni, de igazából amikor elkezdtem, azt mondtam, hogy a 18-ról 14-nek már örülnék, ezért elégedett lehetek. Sörhas sincs már. :)

withings_juni

Azért vannak ám hátrányok. Ha valaki hozzám hasonlóan szeretne fejlődni, pár dolgot érdemes tudni. Szinte mindig éhes leszel. Legalábbis én elég sokszor éhesnek érzem magam. Nyilván a sokkal több mozgás miatt a szervezetem jóval több kaját szeretne, de persze nem akarom telezabálni magam, mert akkor pont semmit nem ér az egész. Lehet trükközni, egy-egy dupla saláta betolásával délután, hogy ne legyen éhes az ember, de alapvetően egy szívás az egész. Főleg a sütikékre nemet mondani a menzán… Na az a legnehezebb.

A másik probléma az idő. Oké, hogy a futás csak fél óra, de át kell öltözni, ki kell sétálni a szigetre, bemelegíteni, futás után nyújtani, aztán visszasétálni, otthon lezuhanyozni, megint átöltözni, hopp, el is ment alsó hangon másfél-két óra. Edzőterem ugyanez. Szóval nehéz megtalálni ennyi időt naponta, főleg azoknak akik hozzám hasonlóan eddig se 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra alvásban élik az életüket. Nagy megoldás nincs, vagy kevesebbet alszik az ember, viszont az alvásról nem vagyok hajlandó lemondani, vagy kevesebb időt töltünk mással. Nálam ez kevesebb film illetve sorozatnézést jelent, meg persze minden másra is kevesebb idő jut.

Hát így. Egy hónap múlva jelentkezem egy újabb hasonló beszámolóval.

 

OS X El Capitan tapasztalatok

32 komment

Felkerült a dolgozós gépemre a bétás OS X El Capitan, íme a tapasztalatok, pár nap használat után.

Már a WWDC-n kiderült számomra, hogy igazából ez az egyik olyan OS X, amibe alig kapunk újdonságokat, amolyan Yosemite S verzió inkább. Jó persze, nyilván vannak újdonságok, de egyrészt a nagy részük itthon nem elérhető, másrészt ha elérhetők lennének, akkor sem nagyon hoznának lázba. Gondolok itt a Spotlight újdonságaira, és a Maps-re. Maradt az osztott képernyő, aminek a használata nagyon macerásan lett megoldva ezért ezt se nagyon fogom használni. A Note alkalmazás újdonságai jók lettek, de ez sem világmegváltó. A Safari pinelhető tabjai nélkül is tudtam eddig élni, és a Mail sem kapott túl nagy vérfrissítést. Az eltüntethető menübárról még nem tudom eldönteni, hogy jó dolog-e. Tény, hogy ad felfele egy kis plusz helyet, viszont nagyon sokszor szükség van rá, emiatt nem biztos, hogy megéri elrejteni. Íme videón az újdonságok, ha lemaradtál a videóról amit Lacival készítettünk.


Fel is iratkozhattok egyébként, most már van iSTYLE Youtube csatornánk is, ide toljuk fel az összes videónkat.

Ha ilyen kevés az újdonság, minek raktam fel, kérdezheti magában a kedves olvasó.

Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy az Apple által hirdetett sebességnövekedés mennyire érezhető. Nos… Nagyon!

Mondhatnám azt is, hogy nagyon Metal!

Használva a kapitányt (sosem fogom megszokni ezt a hülye El Capitan nevet), arra gondoltam, hogy nem érdekelnek az új fícsörök, ha cserébe ennyire stabil és gyors rendszert kapunk. Természetesen most is ingyen lesz a frissítés, majd ősszel. Pár nap alatt nulla hibával, és nulla strandlabdával találkoztam, pedig csak rácsűrtem az egy éves Yosemite rendszeremre a bétás kapitányt. A Safari elképesztően megtáltosodott, csak úgy pattognak be az oldalak, és a scroll is sokkal folyamatosabb lett, még az index.hu-hoz hasonlóan minden lószarral telepakolt oldalakon is, szuperfluid a görgetés. A Mission Control és úgy egyébként mindenféle animáció rengeteget gyorsult. Ránézésre majdnem minden animáció 60 fps közeli, legalábbis az én 15-ös MacBook Prómon, de gyanítom gyengébb gépeken is hasonlóképp érezhető lesz a gyorsulás.

Alapvetően a Yosemite is jól működött a gépemen, nem volt vele különösebb gondom, de az El Capitan érezhetően sokkal ütősebb rendszer lesz. Tényleg nem is bánom, hogy nem mentek rá mindenféle csillivilli funkciókra, hanem a rendszer sebességére és stabilitására helyezték a hangsúlyt. Bár még csak a második bétánál tartunk, és még rengeteget csiszolgatják az őszi megjelenésig, én már most ki merem jelenteni, hogy az El Capitan lesz az eddigi leggyorsabb és legstabilabb OS X. Szeretni fogjátok!

kapitanybeta2

Figyelem! A bétát mindenki csak saját felelősségre rakja fel! Egy csomó alkalmazás még nem fut alatta, nekem például a Forklift és egy Widget is megadta magát, és mivel bétáról beszélünk, bármi megtörténhet. Szóval inkább várjátok meg a publikus bétát, vagy külön partíción nézegessétek, majd én tesztelgetem helyettetek addig is.