Már reggel majdnem kipostoltam, hogy mennyire durván hasít felfele az Apple részvények ára, de gondoltam megvárom az estét.
Ez volt reggel, már ez is durva volt:

Most este pedig átlépte a 490 dolláros határt, 493 dollárt ér egyetlen Apple részvény per pillanat, innen már nagyon közel az 500 dollár:

Azt mondanom sem kell, hogy most már egy hónapja a világ legnagyobb vállalata az Apple, 59 millard dollárral előzi az eddigi vezető Exxont. (Piaci kapitalizáció alapján)

Sokszor írtam már, de amikor Apple-re váltottam 13 dollár körül volt egy részvény, aztán felment 200-ra, ott volt egy felezés, tehát olyan mintha most 1000 dollár lenne az ára egy részvénynek. Elképesztő.

Az örök kérdés. Most, hogy kijött a Nikon D800 és a D800E, előnybe került a Nikon a Canonnal szemben, aki most akar csúcskategóriás fotómasinát vásárolni, az most biztosan a Nikon mellett döntene. Specifikációk itt. Én természetesen maradok a Canonnál, biztosan nem fogom lecserélni az objektíveket, márpedig ha Nikonra váltanék ez elkerülhetetlen lenne. Ráadásul a D800 lesz itthon 900 000 ft, az 5D-m meg négy éve 500 e. volt. Én szép türelmesen megvárom az új 5D MKIII-at, nyilván a Canon sem ül ölbe tett kézzel, és ütős cucc lesz az új 5D. Feke kollégám már totál rápörgött a D800-ra, de hamar rájött, hogy valszeg a komplett objektívparkját is le kellene cserélnie, hogy kiszolgálja a 36,3 megapixeles vázat, ezen cserék meg több milliós költséggel járnak, emiatt nem egyszerű ezt meglépni.

Én személy szerint örülök, hogy a Nikon átlépte a 30 megapixelt, ezzel a lépéssel a Canon is belekényszerül majd, hogy legalább ekkora, vagy még magasabb felbontásra képes vázakat gyártson a jövőben. Kíváncsian várom mit lép a Canon, egyelőre sakkot kaptak, de még van idejük tologatni a királynőjüket.

Az alábbi D800-al készült videó eléggé meggyőző, de ne felejtsük el megnézni a stáblistát, jól látszik, hogy egy seregnyi ember dolgozott ezen a videón.

Mondjuk ki: A D800 Instant get (ha Nikonos vagy). Nikonosok: vesztek?

Új kis akció indult ma, melyet az Apple-el közösen szerveztünk, az alábbi ajánlattal:

Vásárolj 2012. február 7. és 14. között bármilyen két terméket nálunk, és a második termék árából 10% kedvezményt kapsz.

Tehát, hogy ha egyszerre szeretnétek lecserélni a gépeteket a párotokkal, vagy pont mostanában terveztétek több iPad, vagy több gép cseréjét az irodában, akkor érdemes ráugrani, ugyanis minden második termékből 10 százalék kedvezményt adunk.

Ez elég jó kis deal szerintem, főleg, hogy az apple.hu-n nincs ilyesmi (csak egy sima ajándék katalógust találunk listaárakkal), kizárólag a hazai APR-eknél érhető el ez az akció.

Az akció részleteiről az xms.hu-n lehet tájékozódni.

Nem kell nagyon örülni, csak Forza 4-ben, de akkor is… Az összes Forzával játszottam, de a driftelés valahogy sosem ment. Most végre a Fanatec kormánnyal már sikeresebb a művelet. Oké, nem vagyok még Karotta, de az alábbi videóhoz mindössze két kör kellett a pályán, hogy legalább pár kanyarban tényleg szépen végig tudjak autózni kilinccsel előre.
A belső kamerás bináris kormánymozgások közel sem tükrözik, hogy a valóságban (mármint a szobában lévő kormányra gondolok) hogyan kell gépészkedni, de azért beleraktam pár belső nézetes felvételt a hangulat miatt. A valóságban sosem mernék egy ilyen keskeny úton ilyesmit játszani, de pont erre jó a Forza. Így nem ölünk meg senkit, és az anyagi kár sem lesz jelentős, mégis hatalmas fun. Oké, a gumifüst illata hiányzik, meg a G erők is, de valamit valamiért, azért így is jó móka elfüstölni pár garnitúra gumit

Egy hete másról sem hallani, mint arról, hogy húúú de hideg lesz, meg esni fog a hó, itt a világvége. Se szeri se száma a tulélésről szóló cikkeknek, a Facebookon minden harmadik post arról szól, hogy milyen hideg van. (az van, de szerencsére feltalálták a ruhát, öltözz fel basszus!) Aztán persze majd kiderül, hogy kissé túlzóak voltak az előrejelzések, de majd meglátjuk, egyelőre leginkább csak a hideg jött be, fél méteres hó szerintem nem lesz.

Elárulok egy nagy titkot: tél van, és télen hideg van. Ha meg hideg van, akkor esik a hó.

Harmincpár éven felüliek simán emlékeznek mi volt 1986-ban, inkább a fiataloknak mesélnék arról, hogy milyen volt egy igazi tél. (jesszusom, kezdek öregedni)

12 éves voltam 86-ban, pontosan emlékszem azokra a napokra amikor egy éjszaka alatt leesett úgy fél méternyi hó. Hatalmas móka volt! Annak ellenére, hogy vidéken komplett települések záródtak el, de pesten is órákra megbénul a közlekedés. Internet nem volt akkoriban, gyakorlatilag szinte teljesen váratlanul zúdult az országra a hatalmas havazás. Én reggel felkeltem, lementem az utcára, ahol totális csend volt. Nem jártak autók, ember is alig volt az utcán. Ja és persze rohadt hideg volt, de tél lévén ezen nem lepődött meg senki. Ilyesmi volt az utca képe:

Szépen elsétáltam a suliba, ahol alig az osztály fele volt jelen, hamar haza is engedtek mindenkit, és elrendelték a négy napos tanítási szünetet. Juhéjj, gondoltam, mondanom sem kell mennyire örültünk a hirtelen jött tanítási szünetnek. El is indultunk hazafele, de még a suli előtt toltunk egy jó kis hógolyócsatát az osztálytársaimmal. Persze kesztyű nélkül, mert hát úgy jobban lehet gyúrni a hógolyókat. Ez még nem is lett volna baj, a kezem csak akkor fagyott el amikor hazafele menet behullottam egy méteres hókupacba, és percekig tartott kikecmeregni belőle. Amikor hazaértem már nagyon fájt a kezem, tiszta lila volt, totál elfagytak az ujjaim. Hülyegyerek mit csinál? Forróvizet enged rá… Aztán vonyít mint a fábaszorult féreg. Apám nézi, hogy mi van, mondom neki mi a helyzet, meg, hogy nagyon fáj. Néz rám először kicsit riadt tekintettel, aztán látja, hogy a kezem vörösödik tehát megmaradok, erre annyit mond: de hülye vagy fiam, legközelebb hideg vizet engedj rá.

Délután kettőkor bemondták a TV-ben, hogy a főutak járhatók, nosza kaptam a sícuccomat és mentem fel a normafára sielni anyukámmal. Hatalmas hó esett, de délben már ment fel a busz a normafára, tényleg az összes főut járható volt. 86-ban simán megoldották a takarítást, pedig közel sem voltak olyan jó kis hókotrók mint mostanában. Na mindegy, felmentünk a sípályára, itt sikerült majdnem kinyírni magam, de hát ez engem ismerme egyáltalán nem volt meglepő, akkoriban minden tavasszal és összel beleestem a dunába, felgyújtottam magam meg ilyenek.
Szóval szépen siklottam le a hegyen, élveztem ahogy derékig elmerülök a friss porhóban, amikor egyszer csak érzem, hogy alattam eltűnik a talaj, majd ráfutok valamire, aztán elrepültem. Jó nagy sebességgel… Az történt, hogy volt egy ugrató a hó alatt, de nem látszott mert belepte a hó. Ég-föld-ég-föld ezt láttam gyors egymásutánban a dupla hátraszaltó közben, aztán fejjel lefele belecsapódtam a hóba. Anyámék később mesélték, hogy a síoktatóval látták az egészet, és biztosak voltak benne, hogy ezt nem vészeltem át komoly sérülés nélkül. Igazából hajam szála sem görbült, a nagy hó teljesen felfogta az esést, meg egyébként sem voltam cukorból. A legnagyobb gondot az okozta, hogy kb 20 méteres körben szóródtak szét a cuccaim a mély hóban, kb fél óra volt mire mindent sikerült megtalálnunk. Estére rendben hazaértünk, megnéztünk egy filmet az M1-en fekete-fehérben, aztán aludtunk egy jót, így végződött az a nap. Jó volt, sosem fogom elfelejteni.

Pár nappal később meg eső esett ami lefagyott és jégpályát csinált az országból, de senki nem lepődött meg ezeken abban az időben. Jó persze a kívételesen nagy hó azért legendás lett, de minden más természetes volt, hiszen tél volt. Igaz azóta nem is volt igazán kemény tél, de azért mégis vicces manapság a sok nyavajgást olvasni, a hidegről, hóról, meg úgy általában a télről.

Én alig várom, hogy végre egyszer megint legyen igazi tél, sok hóval, zuzmarás ablakokkal, meg mindennel ami ilyenkor kell. Öltözetek melegen, és ha elfagy a kezetek, akkor ne engedjetek rá forró vizet!