Grr!

Handras.hu
és macskája

Öt hónap. Ez már gombócból is sok.

31 komment

Csapjunk bele a lecsóba, itt a soron következő, immár az ötödik edzős poszt. Az első rész itt, a második rész itt, a harmadik rész itt, a negyedik pedig itt olvasható.

Igazából nekem is jók ezek a posztok, mert mintegy naplószerűen tudom követni, hogy mit csinálok. Most már öt hónapja sportolok szinte napi rendszerességgel. (az Apple Watch érmei senkit ne zavarjanak meg, már az óra érkezése előtt elkezdtem futni, így most már öt teljes hónap telt el.) Sokan mondták amikor elkezdtem, hogy ááá ez csak egy szokásos múló hóbort nálam, hamar abba fogom majd hagyni, stb. Nekik üzenem, hogy tessék itt van, öt hónapja tolom, és nem adom fel!

Az előző posztot ott hagytam abba, hogy próbálok tömeget növelni, hogy visszaszerezzem a futással elégetett izmokat. Augusztus végére 65 kg volt a cél, ezt nem tudtam elérni, a július végi 64,1-ről, 64,4-re sikerült felmenni. Vicces, hogy sokan minden további nélkül tudnak felszedni 1-2 kilót egy hónap alatt, én meg hiába zabálok mint az állat, össz-vissz 30 dekát sikerült magamra pakolni. Mondjuk nem mindegy, hogy zsírt, vagy izmot szed fel az ember, utóbbit kicsit nehezebb, előbbihez elég napi egy filmet megnézni, és közben chipset zabálni. Így nézek most ki mindenféle súly emelése és feszítés nélkül. Sajnos nincs öt hónappal ezelőtti “before” kép, de higgyétek el, nagyon nem ilyen voltam. Vézna karok, pókhas, kb amit 20 év semmittevés tesz az ember testével… Na szóval, itt kép, tegnap lőttem a poszthoz:

FullSizeRender

PS: Az elősző posztnál beszólt valaki, hogy minek kellenek ilyen képek meg magamutogató posztok. Nos azért mert sokkal egyszerűbb egy képen megmutatni a fejlődést, mint oldalakat írni. Arról nem beszélve, hogy ha csak egy embert is motiválok ezzel egészségesebb életmódra, akkor már megérte. Ha meg nem tetszik, akkor csak görgesd át. Egyébként utálok szelfiket, meg ilyen képeket csinálni, de mindent az olvasókért.

Az utóbbi egy hónapban heti négyszer jártam le az edzőteremben, a köztes pihenőnapokon pedig betoltam egy hosszabb sétát, hogy az Apple Watch Activity alkalmazásban szépen tekeredjenek az aktivitást mérő karikák, és az achievementek. Meg is lett természetesen a perfekt augusztus is. Kedd-csütörtök-szombat-vasárnap vált be, ezeken a napokon megyek edzeni, így van egy kis ideje regenerálódnia a szervezetemnek. Mondjuk valószínűleg nem ártana beiktatni egy akár két hetes pihenést, de most már 1-2 nap kihagyás után hiányzik az edzés.

activity_aug

Soha életemben nem reggeliztem, most viszont minden nap. Aztán ebéd, még délután is betolok valamit, majd jöhet egy kiadós vacsora. Így jött fel 30 deka :) Mondjuk nagyon nem aggódok emiatt, ha minden hónapban fel tudok szedni csak 30 dekát, akkor az 10 hónap alatt 3 kg tiszta izom, de valószínűleg nem is kell ennyi, igazából már csak lábra kéne többet dolgozni, mert a felsőtestemmel már nagyjából elégedett vagyok. Persze lábazni mindenki utál, így én is. Mindenesetre beszereztem egy Beats by Dre Powerbeats 2 wireless fülest, hogy ne a teremben szóló lagymatag fos zenére kelljen súlyokat emelgetni, hanem valami jó Rock zenére, de erről írok majd később bővebben. Külön posztot érdemel, hogy Handras Beats fülest használ, tekintve, hogy (Apple-nél dolgozó olvasóim most ne olvassanak tovább!) nem igazán vagyok nagy rajongója a márkának. Na de visszatérve a lényegre, itt vannak a szokásos grafikonok a Withings alkalmazásból:

withings_aug

Írtam az előző posztban, hogy folyamatosan fáradt vagyok, meg nincs energiám. Picit javult a helyzet, egyrészt mert már nem hajtom meg magam annyira az edzőteremben, másrészt elkezdtem egy csomó vitamint tolni, ahogy a hozzászólásokban többen is tanácsoltátok. Plusz ezt a posztot most a tengerpartról írom, ahova leugrottam 6 napra feltöltődni. Persze mondanom sem kell, hogy a hotelben van edzőterem is. :) Kicsike és nagyon meleg van, de arra teljesen jó, hogy formában maradjak. Napi fél óra alatt kipattintom magam, aztán csobbanás a tengerben. :) Sajnos elég stresszes a melóm, nem lehet megúszni pihenés nélkül, bár elég necces volt pont most eljönni. Épp most indult el a Back to School akciónk, és az új iPhone bemutatása is a nyakunkon van. Erre persze hazaérek majd, és feltöltődve várom az új iPhone-t, meg persze hamarosan jön a reményeim szerint Instant Get iPad is. Egy hónap múlva természetesen jön az edzős posztok folytatása is.

Samsung PenGate

37 komment

Azt már megszokhattuk, hogy bármilyen iPhone megjelenik, akkor gyorsan felkap valamit a média és jönnek az ilyen olyan “gate”-ek. Antennagate, bendgate, cameragate, stb. Most úgy néz ki a Samsung szívta be, és bár nem akarok kárörvendő lenni, bevallom hangosan felnevettem az alábbi videón.

Az Android Police mutatja be a videón, hogy ha véletlenül fordítva csúsztatod be a stylust a Galaxy Note 5-be, akkor a telefon többé nem érzékeli a kis ceruzát. A legviccesebb, hogy a demonstráció közben még a stylus is bennragad a készülékben, amit állítólag a mai napig nem sikerült eltávolítania a telefonból. Íme:

A vélemények megoszlanak. Sokan azt mondják, hogy ez egy hatalmas tervezési hiba, mások szerint meg egyszerűen hülye aki fordítva próbálja betolni a stylust, erre viszont az a válasz, hogy gyakran előfordul, hogy akár véletlenül is vissza lehet dugni fordítva, vagy az ember gyereke is visszarakhatja fordítva a ceruzát, és akkor vége a készüléknek. A Samsung már reagált a problémára, azt írják:

Javasoljuk a felhasználóknak, hogy figyelmesen olvassák el a használati utasítást, és gondoskodjanak róla, hogy a megfelelő irányban csúsztassák be a stylust.

Az iPhone 4-nél a vicces mondás így hangzott: “Rosszul fogod!”. A Samsung esetében lehetne most a: “Rosszul dugod!” szlogen.

Gruber szerint a különbség a két eset közt csak annyi, hogy az iPhone 4-nél max eldobtunk egy hívást, a Note 5-nél viszont gyakorlatilag tönkremegy a készülék. Kellemetlen. Az én véleményem egyszerű. Semmiből nem tartott volna a stylus végére egy kis bütyköt gyártani, ami észrevétlenül, de mégis megakadályozná, hogy fordítva is be lehessen csúsztatni a készülékbe. Úgy tudom a többi Note telefonnál ezt sikerült megoldaniuk.

Steve Jobs meg csak ennyit mondana az egészre:

Who wants a stylus?

 

Reméljük ha lesz iPad Pro plusz stylus, abba nem ragad majd bele az eszköz… :)

Edzés – 100 plusz nap

86 komment

Ismét eltelt egy hónap, jöjjön hát a következő futós-edzős poszt. Az első rész itt, a második rész itt, a harmadik rész itt olvasható.

Ismerőseim már elkezdtek üzenetekkel bombázni, hogy ne legyek looser, ne adjam fel a futást. Tették ezt azért, mert a Nike Plusz appban azt látták, hogy a nevem mellett nem gyűlnek a kilométerek. Megnyugtattam őket, hogy nem kell parázni, nem adtam fel, csak a júliusi durva kánikulában nem vagyok hajlandó futni.

Helyette heti ötször lejárok az edzőterembe és emelgetem a súlyokat. Egyébként nem csak a meleg miatt pihentetem a futást, hanem azért is, mert túlságosan lefogytam. Nem akarok csirke karokat, meg lábakat, ezért az utóbbi két hónapban ráfeküdtem inkább a súlyok emelésére. Napi kicsit több mint 1 óra a teremben, és még a tüdőmet sem köpöm ki. Bevallom sokkal kellemesebb, mint az “életemért futni” a szigeten. Itt is látom a fejlődést, van motiváció. Ahogy futásnál is javultak az idők, a teremben is hétről hétre egyre nagyobb súlyokat tudok megmozgatni. Meg most már nem én vagyok a legcsirkébb a teremben. :) Amikor lementem, totál szarul éreztem magam. Vézna karok, kicsike súlyok a gépeken. Mostanra már korrekt súlyokkal bírom az iramot és látok már nálam cingárabbakat is, akik elsőre jöttek le edzeni, így végre nem érzem magam kellemetlenül. Sajnos egyébként a legtöbb ilyen srácnál azt látom, hogy lejönnek egyszer-kétszer, aztán feladják. Pedig nyilván nem egy-két alkalomtól kezdenek majd el nőni az izmok, hosszú hónapok kitartó munkája szükséges.

Nagyjából egy hónap után kezdtem el látni a változást, és két hónap után tartok ott, hogy elégedett is vagyok az eredménnyel. Persze ehhez meg kell mozgatni 20 nap alatt nagyjából 160 tonnányi súlyt, de nem csak ímmel-ámmal, tényleg szenvedni kell, különben nem ér sokat a dolog. Amint a lenti (Pumped Handras) képeken is látszik, ha az ember nem sajnálja magát, akkor lesz eredmény. Szétkúrod a vállad? Nem baj, majd meggyógyul és megtanulod, hogy rendesen be kell melegíteni. Úgy érzed nem bírod magad tizedszerre felhúzni? Akkor még tuti van benned kettő. Minden nap izomlázad van? Király! Mondjuk 18 évesen még könnyebb volt, így 41 évesen azért érzem, hogy meg kell küzdeni a szervezetemnek a terheléssel.

edz44

Az étrendemen nem nagyon változtattam, továbbra is próbálok egészséges kajákat tolni. Viszont sokkal többet és többször kajálok, de még így is csak baromi lassan szedem vissza a súlyom. Elkezdtem reggelizni is, pedig utoljára általános iskolában toltam tízórait. Reggelente betolok egy zabpelyhet, délben csirke, délután egy saláta, este is csirke, plusz egy protein turmix. Így bírtam felszedni kemény fél kg súlyt, de ez legalább valószínűleg majdnem tiszta izom. Kicsit nőtt a testzsír is (amit a Graphisoft Parkban lévő hulladék minőségű kajának tudok be), de a BMI még mindig teljesen jó. Ha havonta fel tudnék szedni fél kg izmot, akkor örülnék, de szerintem lassabb folyamat lesz ez, mert egész egyszerűen nem bírok egész nap zabálni.

withings_juli

A címbe beleírtam a 100 napot, nem véletlenül. Mivel amióta hordom az órát, minden egyes nap kimaxolom az Apple Watch-on beállított napi mozgáscélt, cserébe a perfekt hónapok mellé megkaptam végre az igencsak menő 100-as érmet. A következő ilyen rossz fiú a 365-ös érem, aztán az 500-as majd az 1000-es. Ezek még odébb vannak, de remélem megcsinálom őket. Az 1000-esnél szerintem már Apple Watch 2 lesz. :) Egészen elképesztő, hogy mennyire képes motiválni az embert egy ilyen kütyü. Sokan írták, hogy milyen gáz ha egy óra kell ahhoz, hogy az ember elkezdjen sportolni. Én azt mondom, egyáltalán nem gáz. Egy óra miatt kezdesz el sportolni, vagy a csajod-pasid miatt, vagy csak a mérleged mutatója miatt? Nem számít. Ha elkezdted és csinálod, akkor “hero” vagy!

activity_juli

 

Bevallom őszintén, nagyon sokszor érzem azt, hogy én ma ugyan el nem megyek a terembe, inkább otthon maradok, és döglök a TV előtt egy zacskó chips-szel. Aztán valahogy ráveszem magam, hogy inkább a mozgást válasszam, cserébe az utóbbi időben szinte folyamatosan fáradt vagyok, kevés az energiám, nem érem magam utol. Pedig elvileg a rendszeres sport jót tesz, meg jól alszik az ember. Hát én leginkább csak fáradt vagyok, és továbbra is szarul alszom. Mondjuk lehet nem ártana elmenni szabadságra egy pár napra, de most épp nincs kivel, egyedül meg nem annyira mókás a tengerparton dögleni…

Mindenesetre továbbra sem adom fel, rászánom az időt - via Pain and Gain - és tolom tovább. Irány a 365-ös move goal achievement!

Nikon vagyok. 2000mm vagyok. Nikon P900 Teszt

42 komment

Mindjárt az elején le kell szögezzem: megrögzött Canon felhasználó vagyok. Talán ez nem is baj, így legalább biztos lehet benne mindenki, hogy nem egy elfogult Nikon P900 teszt következik, valaki olyannak a billentyűzetéből, aki Nikon szemellenzőn keresztül nézi a világot.

Még tavaly jött szembe velem egy videó, melynek már nem emlékszem pontosan a címére, de megnéztem, mert olyan szuperzoom anyagot ígért, amilyennel még sosem találkoztam. A Nikon P900-as legújabb bridge gépével készült egy holdas videó. Bevallom nem igazán hittem el amit látok.

Azóta már kapható a P900, én pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mire képes az én kezeim között. Az van az oldalára írva:

24-2000mm

Igen, jól olvastad: 24-ről indul, és 2000mm a vége. Egy kettes és három darab nulla mögötte. Mielőtt kézhez kaptam a gépet, többször is utánanéztem a speckóknak, mert nem akartam elhinni. Tényleg 2000mm-es optikai zoom egy 200 000 forintos kis fos bridge gépen? Na ne szívassatok már! Viszonyításképp a full frame Canon 5D-re fél millió forint egy 70-200mm-es objektív, ez a gép meg 24-2000mm-es átfogást ad 200 000 forintért??? Tudjátok mennyibe kerül egy Canon 600mm-es F4 L-es objektív? 3 millió forint. Ja és az majdnem 4 kg… Ráadásul az fix 600mm.

A Nikon P900-ason tényleg egy elég nagy átfogású objektívet találunk, ami igazából egy 4,3mm-től 357mm-ig terjedő tartományt fed le. Hahh, akkor tuti digitálisan tudja a 2000 milit, kiáltanak fel most sokan, de nem. (Ha a digitális zoomot is használjuk akkor 4000mm a vége, de ezt inkább hagyjuk, mert a digitális zoom nálam a vicc kategória.) A 2000mm akkor jön ki, ha a zoomtartományt egy fullframe 35mm-es vázzal hasonlítjuk össze. Tehát az 5D-vel akkor tudnám lefotózni ekkora méretben a Holdat, ha rácsavarnék egy 2000mm-es objektívet, vagy inkább egy távcsövet.

moon_nikonP900

Hasonló képet a Holdról készítettem már a Canon 5D-vel, csakhogy kellett hozzá egy 2000mm-es Meade távcső is. A két eszköz értéke összesen durván 2 millió forint volt. A P900 pont a tizede. Beszarás… Mielőtt tovább olvasol, nézd meg az alábbi videót amit azért készítettem, hogy a lehető legegyszerűbben érezze mindenki, hogy mekkora átfogásról beszélünk.

Persze jó móka a Holdat fotózni, de valljuk be, hamar meg lehet unni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire használható minden másra a P900. Azt hihetnénk, hogy ez a masina a fényképezőgépek Szent Grálja, de sajnos nem az. Bár ha csak az ár-teljesítmény viszonyt nézünk, akkor talán mégis.

De ugorjunk egy kicsit vissza, és kezdjük az elejéről. Bár egy bridge gépről beszélünk, a P900 nem egy kis gép, de nem is nagy. Mondjuk 70 százaléka a kamerának csak az objektív. Fogásra közel sem olyan kényelmes mint amihez hozzászoktam például az 5D-nél, de nem is mondanám nagyon rossznak, mert a viszonylag méretes objektívnek köszönhetően elég stabilan meg tudjuk támasztani a másik kezünkkel.

nikon_coolpix_p900_review_04

A keresőben digitális képet látunk, ami nem is lenne baj, ugyanis egyből látjuk, hogy alexpós-e a kép, illetve ha akarjuk látjuk az elkészített fotót is megmutatja pár pillanatra. A nagyobb gond, hogy nagyon kicsi képet látunk, így nem mindig tudjuk, hogy sikerült-e eltalálni a fókuszt, illetve a kompozíciót is nehezebb beállítani. Egy szó mint száz, ez fényévekre van egy fullframe gép keresőjétől, de nagyon jónak mondható a bridge gépek mezőnyében. Amit még észrevettem, hogy a kereső gumiborítása nagyon kicsi, nem igazán takarja be a szemünket, ezért erős napsütésben zavaró lehet a bevilágító fény. Pár nap után ezt is megszoktam, egyszerűen jobban odatapasztottam a szememhez a keresőt.

Belül a gépben egy egész kicsike 16 megapixeles szenzor kapott helyet. Nem akarod tudni mennyire kicsi. Egy Full Frame szenzor méretének a tizede. Ennek köszönhető a brutális zoomtartomány, cserébe hatalmas kompromisszumokat kell kössünk a képminőség terén. ISO 400 felett elég zajosak a képek, nem is nagyon engedtem a gépnek, hogy ISO 400 fölé menjen. Nem azt mondom, hogy használhatatlan ISO 400 felett, de az én szememnek már túl sok volt a zaj. A dinamikatartomány ugyancsak nagyon gyenge, emiatt nagyon oda kellett figyelni, hogy egymáshoz képest ne legyenek túl világos plusz túl sötét részletek a fotózni kívánt témán. A fentiek ellenére mégis, amikor megnéztem az első P900-zal készült képeimet, csak annyit tudtam mondani:

“Aztarohadtéletbe!”

Sokkal rosszabbra számítottam, mert a nagy átfogású objektívek és a kicsike szenzorok az álmoskönyv szerint sosem jelentenek jót. De ez a kis gép… Tényleg nem hittem el, hogy egy 600 dolláros kis kamera erre képes. Oké, RAW-t nem tud. Elsőre ez nagyon gáznak tűnt, de aztán rájöttem, hogy aki ilyen relatív olcsó géppel fotózik, annak valószínűleg semmi szüksége a RAW képekre. Engem sem zavar a dolog, mert így legalább nem kell egy csomó időt eltölteni a képek szerkesztésével. Hamar megszoktam, hogy alapból olyan beállításokkal fotózzak, hogy ne nagyon kelljen utómunkázni a képeket. A posztban és a galériában található képek legtöbbje teljesen nyers, a többin is csak minimális utómunka található. Kis vibrance, expo korrekció, ilyesmik.

DSCN1153

A képfeldolgozásért felelős processzor kb. kőkorszaki, emiatt csínján kell bánni a sorozatképek lövésével. Hiába lőhetjük meg az Air Race-en a repülőgépet 7 képkocka per másodperc sebességgel, ha utána másodpercekig csak a bufferelést látjuk a keresőben, a repülőgépet meg szépen elveszítjük közben. Valószínű, hogy a lassú proci miatt maradt ki a RAW támogatás is. Vagy, hogy majd a P900 utódjában legyen mit fejleszteni… Hirtelen elröppenő madarat szeretnél fotózni? Felejtsd el! Az exponáló gomb lenyomása után még kell egy kis idő amíg ténylegesen megtörténik a fotó elkészülése. Tényleg nem értem miért nem tudtak, csak egy kicsit gyorsabb procit belerakni.

A rekeszértékek 2,8 és 6,5 közt változnak, attól függően, hogy mennyire toljuk ki a zoomot. Ha azt nézzük, hogy a belépő szintű Canon 70-200-as obik 4-es rekeszt tudnak, nem is hangzik olyan rosszul 2000mm-en az f6,5. Nyilván menő lenne, ha max zoomon is f2,8-as rekesszel lőhetnénk a szavannán a tigrisfotókat, de mint írtam, ha ezt is tudná a gép, akkor ez lenne Szent Grál. Így is egészen elképesztően élesnek mondható az objektív, főleg ha észben tartjuk, hogy egy teleszkóppal összevethető cuccról beszélünk.

hajo

Természetesen kapunk egy nagyméretű 3 hüvelykes kijelzőt, ami minden irányba kihajtható és elforgatható. Itt jegyzem meg, hogy az egymilliós Canon 5D MKIII vázon nem kihajtható a kijelző, a P900-on meg simán. El nem tudom mondani, hogy mennyire anyázok emiatt sokszor a Canonra. Gyakorlatilag vagy szemmagasságból fotózhat vele az ember, vagy vakon. Esetleg hasalhatunk le a földre, ha látni szeretnénk a kijelzőt. A P900 nem számít, hogy hol van, és merre néz a váz, simán magam felé fordíthatom a kijelzőt. Lifesaver! Ja, most jut eszembe, ebben a kamerában van GPS modul is ami geotaggeli a fotókat, és beépített Wi-Fi-t is találunk. Ezek ugyancsak nincsenek benne a méregdrága vázakban…

A kezelőszerveket és a menürendszert nagyon hamar megszoktam, pedig azt hittem, hogy a Canon után egy kínszenvedés lesz. De nem. Pár nap után megtanultam szinte vakon kezelni a legfontosabb beállításokat.

A fókusz meglepően gyors és pontos, igazából sokkal rosszabbra számítottam, de tény, hogy nagyon jól teszi a dolgát. Ha esetleg mégsem, akkor eléggé meg vagyunk lőve, ugyanis a manualis zoom is digitálisan vezérelt, emiatt pedig nagyon lassú,  jobb ha inkább újra és újra megpróbáljuk az autófókusszal eltalálni az élességet.

Az optikai (5-stop) képstabilizátor egészen elképesztően jól teszi a dolgát. Mondjuk nem is lehetne máshogy kézből fotózni ekkora zoom mellett. A gyakorlatban 1/200 zársebességgel szinte bármit sikerült lefotóznom akár 2000mm-en is. Egy rendszeres problémám volt, ez pedig az exponáló gomb megnyomása. Sokszor előfordult, hogy 1000-2000mm közt kitolt zoom mellett pont az expo gomb megnyomását nem bírta már kikompenzálni a képstabilizátor, emiatt teljesen szétcsúszott a kompozíció. Ilyenkor lehet elölről kezdeni az egészet. Komponálás, fókusz, aztán nagyon finoman megnyomni az exponáló gombot. Ettől függetlenül az optikai stabilizátor tényleg szuper, szinte tökéletesen kiküszöböli a kézremegést. Azért persze nem árt ha viszonylag stabilak a kezeink, mert a 2000-es zoom nem gyerekjáték.

A negatívumok ellenére alig pár nap alatt hozzászoktam a kis gép gyengeségeihez, illetve megtanultam kihasználni az erősségeit. Első nap még sokat szenvedtem a brutális zoommal, folyamatosan elvesztettem a témát, fókuszt, de aztán ahogy egyre többet használtam a gépet, ráéreztem. Mostanra gond nélkül lefotózok kézből egy utazómagasságban közlekedő repülőgépet. Vagy bármit. Több kilométeres távolságból is. Állványról pedig tényleg csak a levegő remegése zavarhat be. Itt egy backstage kép, ahogy épp videóra veszem a tőlem sok kilométerre lévő szabadságszobrot. Köszi a képet Ervin! :)

backstage

Nagyon jók az előre programozott üzemmódok is, melyeket a forgatható tárcsáról érhetünk el. Pár kattintással beállíthatjuk a gépet gyerek, állat, hold, táj, makro, múzeum, esti, kaja, parti, naplemente, portré, sport vagy akár tűzijáték fotózásra. Ha például Hold üzemmódra váltunk, akkor a holdfotózáshoz szükséges legjobb beállításokat kapjuk. ISO 400, 1/200 zársebesség, és egy két másodperces időzítés, de például a white balance is kifejezetten a holdfotózáshoz lesz beállítva. Ugyanez, ha mondjuk naplementét fotózunk, kicsit húz a vörös színeken, és a rekeszt is szűkre állítja. Profi fotós csak nevet ezen, de őszintén szólva nagyon kényelmes, hogy 5-6 beállítás helyett két gombnyomással be tudjuk állítani a témához szükséges értékeket. Természetesen HDR módot is találunk. Nyilván már régen rossz ha HDR-ben kell fotóznunk, de a végeredmény egészen jó.

hdr

Ami a legelképesztőbb ebben a gépben, az a sokoldalúsága és a szabadság, amit a brutális zoomtartomámy ad. Bár elég nagy kompromisszumokkal, viszont viszonylag olcsón fotózhatjuk két centiről a macska szemét, vagy egy pillangót, aztán pár pillanattal később az utazómagasságon repülő A380-as repülőgépet, aztán ha akarjuk még nagylátószöggel ugyanennek a repülőnek a kondenzcsíkját egy kis felhőpornóval megfűszerezve. Mindezt objektívek cserélgetése nélkül, egy kevesebb mint egy kilogrammos géppel. Direkt a tesztfotók kedvéért elugrottam az állatkertbe, és vicces volt nézni ahogy az 50 méterre lévő állatokat próbálták fotózni a turisták – persze esélytelenül – miközben én olyan portrékat lőttem az unatkozó majmokról amilyet csak akartam, pedig a közeledő vihar miatt a fényviszonyok sem voltak ideálisak. Most arról ne is beszéljünk, hogy a legtöbben milyen képeket vihettek haza amiket a mobiljaikkal készítettek… Az állatkertben tűnt fel az is, hogy mennyire kényelmes egy ilyen kis gépekkel akár hosszú órákig mászkálni, szemben mondjuk amikor az ember felaggatja magára a vázat, meg még két három dög nehéz objektívet.


majompofa

Ami talán legjobban hiányzik nekem ennél a gépnél, az a 16-17mm-es nagylátószög. Prágában például már felkenődtem egy falra, és még így sem fért bele minden 24mm-be. Az 5D-vel nem lett volna gond, de ismét mondom, 200 000 ft vs 2-3 millió forintos vázról beszélünk. Nehéz volt megszokni a közelpontokat is. Azt hittem, majd 10 méterről lőhetek képeket bogarakról, de nem. 135mm-ig lehet igazán makrózásra használni, aztán a zoom növelésével, már az emberi fej a legkisebb amit érdemes sok-sok méterről fotózni. Ez egyébként nem szokatlan, nincs ez máshogy a tükörreflexes gépemnél sem.

praga

Összességében nem csalódtam, de nyilván azt sem tudom mondani, hogy eldobom az 5D-t és lecserélem erre a kis Nikonra. Az viszont biztos, hogy bizonyos témákhoz csak a P900-at vinném magammal. Például egy jó kis szafarin nem próbálkoznék az 5D nevetségesnek mondható 200mm-es zoomjával, de egy studióba portréfotóra biztosan az 5D-t választanám. Azt se felejtsük el, hogy mindig az a legjobb kamera ami éppen nálunk van, és egy jó kép sem a kamerától lesz jó, hanem az embertől, aki a kamerát tartja. A kamera csak segíthet, és a P900 a maga 200 000 forintos árával igen jó partner lehet. Kezdő fotósoknak semmiképp nem ajánlom, inkább azoknak érdemes beszerezni, akik tudják, hogy pontosan mire szeretnék használni. Én folyamatosan azt éreztem, hogy az extrém zoom miatt nagyon oda kell figyelni, hogy minden a helyén legyen, ezt pedig egy kezdő fotós nem fogja tudni megoldani. Az biztos, hogy ha például észrevétlenül szeretnéd a strandon a celebek fenekén lévő narancsbőrt fotózni, ez a kamera tökéletes választás. :) Az alábbi képet például 80-100 meterről lőttem Prágában teljesen észrevétlenül:

paparazzi

Ha egy kérésem lehetne a Nikonhoz, hogy merre fejlesszenek, azt kérném kerüljön kétszer ennyibe a P900 utódja. Így belekerülhetne egy sokkal jobb szenzor és egy erősebb illetve gyorsabb processzor RAW támogatással. Ha ezeket belepakolná a Nikon, nagyon közel kerülnék ahhoz, hogy gondolkodás nélkül eladjam az összes Canon cuccomat. Addig is az a döntés, hogy ha el tudom adni a Canon 100-as Macro objektívemet, akkor veszek egy P900-as Nikont. A Macro obimat nagyon keveset használom, az árából pont kijönne a Nikon P900, amit viszont tudnék használni autóversenyeken, meg egyéb témáknál, amiknél jó jönne az extrém zoomtartomány. Szóval ha valakinek kell egy Canon 100-as L-es Macro obi, akkor nálam le lehet csapni egy megkímélt darabra. :)

Frissítés: A 100-as Macro elkelt, én pedig meg is vettem az árából a P900-at. :)

Az alábbi galériában megnézhetitek az összes képet amit megosztásra érdemesnek találtam, és az exif adatokat is meghagytam a képek mellett. 24-2000mm közt lehet szemezgetni.

galeria