Egy hete másról sem hallani, mint arról, hogy húúú de hideg lesz, meg esni fog a hó, itt a világvége. Se szeri se száma a tulélésről szóló cikkeknek, a Facebookon minden harmadik post arról szól, hogy milyen hideg van. (az van, de szerencsére feltalálták a ruhát, öltözz fel basszus!) Aztán persze majd kiderül, hogy kissé túlzóak voltak az előrejelzések, de majd meglátjuk, egyelőre leginkább csak a hideg jött be, fél méteres hó szerintem nem lesz.

Elárulok egy nagy titkot: tél van, és télen hideg van. Ha meg hideg van, akkor esik a hó.

Harmincpár éven felüliek simán emlékeznek mi volt 1986-ban, inkább a fiataloknak mesélnék arról, hogy milyen volt egy igazi tél. (jesszusom, kezdek öregedni)

12 éves voltam 86-ban, pontosan emlékszem azokra a napokra amikor egy éjszaka alatt leesett úgy fél méternyi hó. Hatalmas móka volt! Annak ellenére, hogy vidéken komplett települések záródtak el, de pesten is órákra megbénul a közlekedés. Internet nem volt akkoriban, gyakorlatilag szinte teljesen váratlanul zúdult az országra a hatalmas havazás. Én reggel felkeltem, lementem az utcára, ahol totális csend volt. Nem jártak autók, ember is alig volt az utcán. Ja és persze rohadt hideg volt, de tél lévén ezen nem lepődött meg senki. Ilyesmi volt az utca képe:

Szépen elsétáltam a suliba, ahol alig az osztály fele volt jelen, hamar haza is engedtek mindenkit, és elrendelték a négy napos tanítási szünetet. Juhéjj, gondoltam, mondanom sem kell mennyire örültünk a hirtelen jött tanítási szünetnek. El is indultunk hazafele, de még a suli előtt toltunk egy jó kis hógolyócsatát az osztálytársaimmal. Persze kesztyű nélkül, mert hát úgy jobban lehet gyúrni a hógolyókat. Ez még nem is lett volna baj, a kezem csak akkor fagyott el amikor hazafele menet behullottam egy méteres hókupacba, és percekig tartott kikecmeregni belőle. Amikor hazaértem már nagyon fájt a kezem, tiszta lila volt, totál elfagytak az ujjaim. Hülyegyerek mit csinál? Forróvizet enged rá… Aztán vonyít mint a fábaszorult féreg. Apám nézi, hogy mi van, mondom neki mi a helyzet, meg, hogy nagyon fáj. Néz rám először kicsit riadt tekintettel, aztán látja, hogy a kezem vörösödik tehát megmaradok, erre annyit mond: de hülye vagy fiam, legközelebb hideg vizet engedj rá.

Délután kettőkor bemondták a TV-ben, hogy a főutak járhatók, nosza kaptam a sícuccomat és mentem fel a normafára sielni anyukámmal. Hatalmas hó esett, de délben már ment fel a busz a normafára, tényleg az összes főut járható volt. 86-ban simán megoldották a takarítást, pedig közel sem voltak olyan jó kis hókotrók mint mostanában. Na mindegy, felmentünk a sípályára, itt sikerült majdnem kinyírni magam, de hát ez engem ismerme egyáltalán nem volt meglepő, akkoriban minden tavasszal és összel beleestem a dunába, felgyújtottam magam meg ilyenek.
Szóval szépen siklottam le a hegyen, élveztem ahogy derékig elmerülök a friss porhóban, amikor egyszer csak érzem, hogy alattam eltűnik a talaj, majd ráfutok valamire, aztán elrepültem. Jó nagy sebességgel… Az történt, hogy volt egy ugrató a hó alatt, de nem látszott mert belepte a hó. Ég-föld-ég-föld ezt láttam gyors egymásutánban a dupla hátraszaltó közben, aztán fejjel lefele belecsapódtam a hóba. Anyámék később mesélték, hogy a síoktatóval látták az egészet, és biztosak voltak benne, hogy ezt nem vészeltem át komoly sérülés nélkül. Igazából hajam szála sem görbült, a nagy hó teljesen felfogta az esést, meg egyébként sem voltam cukorból. A legnagyobb gondot az okozta, hogy kb 20 méteres körben szóródtak szét a cuccaim a mély hóban, kb fél óra volt mire mindent sikerült megtalálnunk. Estére rendben hazaértünk, megnéztünk egy filmet az M1-en fekete-fehérben, aztán aludtunk egy jót, így végződött az a nap. Jó volt, sosem fogom elfelejteni.

Pár nappal később meg eső esett ami lefagyott és jégpályát csinált az országból, de senki nem lepődött meg ezeken abban az időben. Jó persze a kívételesen nagy hó azért legendás lett, de minden más természetes volt, hiszen tél volt. Igaz azóta nem is volt igazán kemény tél, de azért mégis vicces manapság a sok nyavajgást olvasni, a hidegről, hóról, meg úgy általában a télről.

Én alig várom, hogy végre egyszer megint legyen igazi tél, sok hóval, zuzmarás ablakokkal, meg mindennel ami ilyenkor kell. Öltözetek melegen, és ha elfagy a kezetek, akkor ne engedjetek rá forró vizet!

Pár napja amikor beköszöntöttek a kemény fagyok, egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam egy öt literes edényt, teletöltöttem vízzel, majd kiraktam a teraszra. Figyelgettem folyamatosan, és 7 óra elteltével észrevettem, hogy kis buborékok kusznak felfele, közben pedig megfagynak, mintha kis fehér lények másznának az ég felé. Lehet, hogy a hajnali napsütés miatt lett ilyen, vagy a fagyás sebessége miatt, nem tudom, tény, hogy azóta egy második edényben nem tudtam reprodukálni a dolgot. Hagytam még 10 órát fagyni, hogy ki lehessen venni az edényből a jeget, majd ezt az öt kilós jégtömböt ma kiraktam a napra, és készítettem pár fotót. Ezt a hármat választottam ki, az egyiket már be is pakoltam az iPademre háttérképnek jól, a kis képekre bőkve ti is le tudjátok kapni őket 1600 pixeles méretben.

A macro obim nem volt itt, mert egy éve szervizben van, ezért kénytelen voltam az itthon lévő objektívekkel próbálkozni. Az egyik kép a 15mm-es halszemmel készült, a másik kettő pedig a 45mm-es fix tilt shift üveggel. Emiatt természetesen kroppolni kellett a képeket, de szerencsére a 21 megapixel ezt simán lehetővé tette, és még így is maradtak 1600 pixel széles képek. Életemben nem csináltam még makrofotót nagylátószögű objektívvel, főleg nem 15mm-en, most ez is megvolt.

Facebookon találtam az alábbi videót, Sirinek gondja támadt egy skót úriember akcentusával. Erősen próbálok angolul tanulni mostanában, de bevallom őszintén, hogy a fuckoláson és azon kívül, hogy valami szendvicset akar az emberünk, nem sok mindent értettem abból amit a fickó beszél. Először konkrétan az sem tünt fel, hogy angolul beszél… Persze egy angol anyanyelvű vagy angolul perfektül beszélő ember valószínűleg simán megért minen egyes szót, ettől függetlenül nem csodálkozom rajta, hogy szegény Siri fogalom nélkül van.

Azt hiszem lesz egy kis gondja az Apple-nek, mire elmondhatják, hogy a világon minden országban minden nyelvet megért Siri, de még az sem most lesz, hogy egyáltalán az összes létező angol akcentust megértse. Jah a magyarról meg ne is beszéljünk, itt meg a nyelvtannal meg a ragozásokkal is meg kell küzdeniük. Szóval a videó, aminek a végére mondjuk betehettek volna iPhone 4 helyett egy 4S-t, de végül is nem ez a lényeg

Hogy legyen fogalmunk milyen feladattal áll szemben az Apple, itt van egy nagyon régi de nagyon szórakoztató kis videó, ahol egy srac 24 különböző akcentusban mutatja be az angol nyelv szépségeit:

Éjszaka amikor néztem ezt a videót a gizmodón, nem tudom miért, de hangosan röhögtem rajta, pedig valahol inkább szomórúnak kellene lennie ahogy egy műszaki eszközt tönkretesznek. Számomra valamiért mégis inkább komikus ahogy a mosógép csak rendíthetetlenül forog, és totálisan szétcsűri saját magát. Én ikább kisérletnek fogom fel a dolgot, elképesztő, hogy kb 10-szer annyira szét tudja rombolni saját magát, mint azt elsőre gondolnánk. Na mind1, jöjjön a videó, a kérdés pedig az, hogy hangosan felnevettél-e vagy sem.