Az utóbbi időben ritkán szoktak meglepni a negyedéves eredmények, vagy iPhone-iPad rajt hétvége számok (ha az ember minden hírt elolvas, viszonylag pontosan lehet tudni, hogy miből mennyit adnak el, milyen profittal, stb), most viszont lövésem sincs mennyire pöröghet az iPhone 5s és az iPhone 5c. Oké, az 5s elég egyszerű, annyi fogy amennyit bírnak gyártani, de az 5c…
Hétvégén ugyebár elrajtolt az 5s és az 5c is, hamarosan megtudjuk majd azt is, hogy hány milló darabot sikerült eltolniuk az első hétvégén. Ha fogadnom kéne, akkor arra fogadnék, hogy egy hajszállal kevesebbet mint tavaly, akkor 6 millió darab fogyott 3 nap alatt az iPhone 5-ből. De akár arra is fogadnék, hogy jóval kevesebb fogyott az új Apple telefonokból mint tavaly. Míért? Mondom:
1. Az Apple igazából, most nem egy, hanem két új modellt mutatott be. (tekintsünk el attól az apróságtól, hogy az 5c egy iPhone 5 műanyag hátlappal, az átlag vásárlónak ez új készüléknek számít).
2. Most először nem közöltek előrendelési számokat, gyanítom azért mert az 5s-t nem lehetett előrendelni, nyilván azért mert kevesebbet tudtak gyártani belőle mint tavaly az iPhone 5-ből.
3. Tavaly 31 országban rajtolt el egyszerre az iPhone 5, idén mindössze 11 országban kezdték meg a forgalmazást.
4. USA országokon kívül 100 eurót emeltek az iPhone árain, ez tuti nem segíti az eladásokat.
Persze megnéztem az apple.com-on, hogy mi a helyzet. Nos, iPhone 5s már csak októberi szállítással látszódik, ellenben az iPhone 5c azonnal kapható.
Az iPhone 5s nem meglepő, hogy hiánycikk, hiszen tavaly az iPhone 5 is hamar 2-3-4 hetes szállításra váltott, ellenben az, hogy van raktáron mindenhol 5c csak két dolgot jelenthet: vagy rengeteget gyártottak, vagy nem igazán veszik az emberek. (oké mondjuk ezzel nem mondtam most nagy okosságot)
Még akkor sem leszünk sokkal okosabbak, ha megtudjuk a rajt hétvége számait. Én simán úgy érzem, hogy nem igazán lesz hatalmas kereslet az 5c-re. Kollégáktól is az az infó érkezett, hogy a rajt napján 90 százalékban iPhone 5s készülékekért álltak sorba az Apple store-ok előtt, az 5s el is fogyott, 5c meg hegyekben áll. Ettől függetlenül biztosan van egy réteg aki rá fog cuppani az 5c-re, egész egyszerűen azért mert színes, és mert Apple és mert iPhone. Írd be twitter keresőbe: Love my iPhone 5c:
Elképzelhetőnek tartom, hogy az 5c nem most fog brutálisan fogyni, hanem majd amikor az összes szolgáltató berakja valami cuki díjcsomagba és direkt azt a réteget célozza meg aki rápörög egy pink hátlapos iPhone-ra. (aztán majd belerakják egy fekete tokba)
Nagyon kíváncsi vagyok a rajt számokra, méginkább az október-november-december iPhone eladásaira. Ha januárban azt látjuk, hogy kevesebb mint 60-65 millió darab iPhone fogyott, akkor elcseszték. Ha meglesz ez a szám, akkor mi vagyunk a hülyék, és az Apple-nek van igaza.
Én továbbra is azt érzem, hogy kellett volna az iPhone 5c gyengébb vassal mint most, de 4S árban, az iPhone 5 a mostani 5c árában, és persze az iPhone 5S ahogyan most is. Ha így tettek volna, akkor nem lenne kétséges, hogy tudnak-e növekedni, akár 80-100 milliós eladásokat is lehetne prediktálni. Meglátjuk.
PS: az iPhone 5s brutál jó lett, de a hazai rajtig nem fogok írni róla bővebben, ne is várjátok, ne is kérdezzétek, hogy mikor írok iPhone 5s tesztet. Olvassátok addig más hazai oldalak korai tesztjeit, venni most ugyse nagyon lehet, várjátok meg szépen az itthoni rajtot, igazából amíg nem próbáljátok ki, addig csak félig meddig tudjátok elképzelni, hogy mit tud.
Kezdjük a részvényekkel: volt már 700-on is, most épp 485. Egy éve január 16-án meg 422 volt. A napokban jöttek hírek, hogy az Apple felezte a megrendeléseit az iPhone alkatrészekre, ezzel kapcsolatban már olyan hírek is napvilágot láttak, hogy sima tőzsdei spekulació az egész. Én azt gondolom simán benne van ez a pakliban, de az is, hogy tényleg csökkentik a megrendeléseket, mint ahogy ez minden évben így is történt. A karácsonyi időszakban 47 milliós fogyás lehetett, nyilván a januártól kezdődő negyedévben nem fogy majd ennyi készülék. A 700 dollár egyértelműen túlértékelt volt és csodaszámba ment, a 485 viszont (szerintem) alulértékelt. Január 21-en jön a Q1 jelentés, biztos vagyok benne, hogy all time rekord bevételekről számol majd be az Apple, hosszútávon pedig a részvények is visszakúsznak a 600 dollár körüli sávba. Sokan írták, hogy lám-lám a Nokia micsoda hegymenetbe kapcsolt, de azt már nem olvasták el, hogy valószínűleg azért, mert arra számítanak, hogy felvásárolják a céget, annyira nem megy nekik jól a szekér.
Vissza az Apple-re. Sokan mondják, hogy az iPhone már nem trendi, csökken a népszerűsége, nincs innováció stb. (azért a 47 milló karácsonykor eladott iPhone kicsit mást üzen) Az iPhone eladások folyamatosan nőnek, tehát az Apple jól csinálja amit csinál. Ha pedig valaki azért vesz meg egy telefont, hogy trendi legyen, akkor csak gratulálni tudok. Én például azért veszem az adott eszközt, mert az elégíti ki az igényeimet. Ha valakinek nem felel meg az iPhone tudása, akkor lehet mást választani, de azért maradjunk annyiban, hogy az iPhone nem véletlenül sikeres. Brutálisan jó az egész ökoszisztéma, az egész integráció, gondolok itt az AppleTV-Airplay, App Store, Music Store, Movie Store, iCloud, third party gyártók kiegészítőjére, ezek más gyártóknál sehol nem valósultak meg ilyen jól. Szerintem idén nyáron jönni fog az új iPhone, meg persze az iOS 7 is, és az iPhone továbbra is jól fogy majd.
BTW 300 milliót adtak el eddig, és az összes iOS-t futtató eladott eszköz 500 millióra tehető. Csak azért írom ezt ide, mert a a Samsung a napokban örömködött nagyon, hogy sikerült eladniuk a 100 milliomodik Galaxy telefonjukat…
Nincs innováció? Nincs, és nem is lesz mostanában. Egyszerűen nem lehet 5 percenként hatalmas innovációkat kitalálni, a világ nem így működik. Lásd pl konzolpiac. Mikor mutattak be bármi innovatív dolgot? 7 éve a Nintendó, meg talán a Kinect. Oszt ennyi. Mobilfronton mikor volt utoljára innováció? Amikor az Apple bemutatta az iPhone-t, előtte az iPodal reformálták meg az mobil zenehallgatás piacot, innen tartott 6 évig kifejleszteni az iPhone-t… Azóta az iPhone által kijelölt utat fejlesztgetik a különböző cégek, és rakják hozzá az aktuális legújabb technológiákat. Meg azért ne felejtsük el, hogy az Apple pakolta be elsőként a retina kijelzőt a telefonjába meg a gépeibe is, sorra hozzák ki a legvékonyabb telefont, laptopot, tényleg nem tudom mit várnak az emberek. Az új iPhone-ra sem várok semmi fluxuskondenzátor szerűt, megkapja az aktuális legjobb procit, marad ez a design, iOS 7, és ráírják, hogy 5S.
PS: Jajj majd el felejtettem, volt mostanabában hír, hogy jön az olcsó iPhone. Erre csak azt tudom reagálni, hogy: HAHAHAHAHAHAHAHAHA 🙂
iPad: Az iPadről nincs mit beszélni, szépen hasít, meglátjuk lesz-e tavasszal új iPad. Retinás minire lehet várni, de nem biztos, hogy bele tudják paszírozni a 2048×1536 pixel meghajtásához szükséges vasat a mostani ultravékony házba, ami inkább valószínű, hogy az iPad 5 kap egy kicsit vékonyabb és az iPad minire hasonlító házat. Meg persze iOS 7 itt is, ami nyilván többet fog tudni mint az iOS 6. Simán lehet, hogy a tavaly októberi frissítés miatt eltolják nyár végére vagy őszre az iPad megjelenését, erről most senkinek lövése sincs, majd meglátjuk, ha fogadnom kéne, akkor az eltolt frissítésre tennék. Igazából az iPad 4 mindent tud amit kell, nem feltétlenül érdemes az Apple-nek erőltetnie egy tavaszi frissítést, főleg, hogy az iPad mini is csak most kezd elérhetővé válni készletről (nálunk még mindig hiánycikk sok modell), mostanra érték utol a keresletet a gyártással, a konkurens tabletek sem veszélyeztetik az iPad eladásokat, Surface-ből például össz vissz 1 millió fogyott (szegény versiont alázták is keményen emiatt tegnap az appleblogon), míg az iPadből több mint 20 millió, szóval nem nagyon kell aggódnia az Apple-nek iPad fronton.
Apple TV: az nem lesz. Legalábbis idén biztosan nem. Mármint rendes képernyős TV Apple logóval. Már két éve irogatnak erről, de a legtöbb infó azt támasztja alá, hogy idén biztosan nem hoz ki ilyesmi terméket az Apple. Majd talán egyszer. Még ha Steve ki is találta a tutit, a világszerte nem egységes tartalomszolgáltatás mellett, nehéz lesz bármi átütőt megvalósítani.
Mac: Mac Pro ugyebár… Valaki mondja, hogy lesz mostanában az Intelnek valami jó kis cucca, ami jó a Mac Próba, utána se merek nézni. Vagy szüntessék meg a terméket, mert ez így vicc. Laci tegnap megmondta a frankót: ha Handrásnak nincs Mac Prója, akkor az nem jó termék… 🙂 A laptopoknál egyértelmű a trend, szép lassan minden retinásodik majd, előbb utóbb minden Apple gép retina kijelzővel érkezik majd ami sztem a lapos monitorok feltalálása óta a legörvendetesebb esemény, hasonlóan örömteli mint az SSD-k terjedése. Szóval Mac fronton jön majd a szokásos, egyáltalán nem izgulok emiatt, a jelenlegi RMBP-m tökéletesen kiszolgál, csak abban reménykedek, hogy a retina sztenderdé válásával, a gépek ára is csökken idővel, hogy többen hozzájuthassanak a jósághoz, mert valljuk be mostanában a legtöbb ember számára szinte elérhetetlenek a retinás gépek.
Persze idén is lesz WWDC, special keynote-ok, szóval biztosan nem lesz unalmas ez az év sem.
Stoppoljuk kicsit az iPad 2 postokat, mert van ám még egy csomó USA élmény, amikről még nem írtam. Gondolom sokan megkívántátok azokat a helyeket, amiket bejártam, ezért a mostani postban megpróbálom sorra venni az útvonalat, amin végigmentünk, hátha valaki ugyanezt az útvonalat szeretné bejárni.
Google Maps a barátunk, ide klikkelve látható az útvonal és az érintett városok.
A címmel ellentétben a térképen csak 2400 mérföldet ír a gugli térképe. Az eltérés abból adódik, hogy ez csak a “nyers” útvonal, nincsenek benne a kisebb nagyobb kitérők, amiket a városokon belül, meg erre-arra megtettünk. Például San Franciscoban van egy 49 mérföld hosszú, direkt a turistáknak kijelölt útvonal, amin végigmentünk, meg nyilván Vegasban is elég sokat kocsikáztunk ide-oda. Ezzel érdemes egyébként számolni, amikor az utat tervezzük, mert kb. húsz százalék plusz tuti összejön, ergo az időt is így célszerű kiszámolni. A Mustang órája alapján összesen 4400 kilométert toltunk le négy államban 28 nap alatt.
A pillangó alakú utazást bárhonnan el lehet kezdeni, mi ugyebár Las Vegasból indultunk. Vegasra érdemes hagyni legalább 3 napot, mert érkezés után baromi fáradt az ember, meg kell nézni a várost, kocsit kell bérelni, stb. Illetve meg kell küzdeni odafelé is a jetlaggel, ami legalább 1 hét még a legjobban edzett szervezet számára is.
Amint megvolt az autónk Red Rock Canyonban kezdtünk. Ez kb. 20 percnyire van Vegastól és pár óra alatt körbejárható autóval. Naplementében érdemes körbeautózni, gyönyörű ilyenkor a táj, igazi fotós paradicsom. A következő állomásunk a Hoover Dam volt. Erre is simán rá lehet szánni egy napot, főleg akkor, ha át szeretnénk sétálni a nemrég átadott Hoover Bridge-en is. Nem érdemes úgy gondolkozni, hogy majd a Grand Canyontól visszafelé megnézi az ember, mert akkor kevés lesz az idő erre is.
A Hoover Dam után egy éjszakát töltöttünk Vegasban és indultunk a nyugati part felé a nagy kanyarra. Los Angeles felé vezet az autópálya, ezen folyamatosan lehet haladni, aztán a kaliforniai szakaszon, már nem emlékszem pontosan hol, de lesz egy tábla rajta a Historic Route 66 felirattal. Ott érdemes letérni a pályáról és a híres úton autókázni, miközben a Verdák rajzfilm zenéi szólnak az autóban 🙂 Itt sikerült lőni az egyik kedvenc képemet a szivárvánnyal.
Los Angeles… Ez az a város, amit tényleg ki kell hagyni a fenébe, nagy valószínűséggel keresztüljutni is nagy szívás a hatalmas dugók miatt, érdemes lélekben felkészülni, hogy nem lesz egyszerű eljutni az óceánig, simán el fog menni egy nap az autózással.
Ha sikerült kivergődni LA-ből, meg kell célozni Santa Monicát vagy Malibu-t. Mi estére Malibuban kötöttünk ki, ahol a stresszfaktor simán a 0 fele konvergál, gyönyörű kis város, szörfösökkel, hatalmas hullámokkal, meg mindennel, ami kell.
Innen lehet megindulni San Francisco irányába, végig az óceánpart mentén. Az út első fele nem közvetlenül a parton megy, de jól lehet haladni és a Morro Bay után egy csodálatos szerpentinen lehet tolni közvetlenül a parton. Mi szakadó esőben mentünk itt, de így is csodálatos volt a látvány. Egészen Monterey-ig jutottunk egy nap alatt (napsütéses időben lehet kettő nappal számolni), itt sikerült aludni és egy napot simán el is lehet tölteni ebben a cuki kis városban. Vannak parton henyélő fókák tucatszámra, baromi jó kis kajáldák (pl.: Bubba Gump must have), mólók és sétálóutca sok-sok kis helyi bolttal, szóval erősen javasolt hely egy kis pihenésre.
Monterey-ből az Apple fanok indulhatnak Cupertino-ba meglátogatni az Apple anyahajót, esetleg el lehet ugrani Steve Jobs apu házához Palo Alto-ba, ami nagyon közel van és be lehet integetni az öregnek, már ha otthon van. Amikor mi arra jártunk, akkor épp otthon volt, és elég sokan voltak nála az autók számából ítélve. Cupertinoban ott van a Google főhadiszállása, úgyhogy az Android fanoknak is érdemes ide benézni.
Innen már csak egy köpésnyire van San Francisco, ahol érdemes legalább két-három napot eltölteni és körbejárni jól a várost. Bár többnyire eléggé szeszélyes az időjárása, azt ki lehet jelenteni, hogy nagyon szép, hangulatos és élhető város. Mondanom sem kell, hogy érdemes átmenni a Golden Gate hídon és a túlparti szikláról fotózni. Ha mázlink van, akkor mindezt napsütéses időben tehetjük, de fel kell készülni a szinte állandó szélre és nem ritka, hogy a híd ködbe burkolódzik.
San Franciscóból irány a Yosemite Nemzeti Park. Ez egy elég hosszú út, de mindenképp érdemes nekivágni, mert a Yosemite egészen elképesztően gyönyörű és ha van időnk, akkor itt is érdemes 2-3 napot eltölteni. Mi Yosemite Village-ben foglaltunk szállást, ami ugyan nem volt olcsó, viszont annyira brutálisan szép helyen van, hogy simán megéri. A hoteltől úgy 200 méterre van egy hatalmas vizesés, amit a szobánk ablakából is bámulhatunk, éjszaka pedig hallatszik a víz robaja, ahogy lezúdul a mélybe. Életbiztosítás nem árt, mert minden évben széttépnek pár embert a helyi medvék, de egy ilyen helyen nem lepődik meg az ember, amikor mindenféle papírokat aláíratnak, hogy bármerre megyünk, azt saját felelősségre tegyük és a kocsiban se hagyjuk olyan dolgot, amit az éhes maci megkívánhat. Jah és talán a legfontosabb: késő ősszel, télen és kora tavasszal mindenképp legyen hólánc az autónkban, különben igen kellemetlen meglepetésekben lehet részünk. Pillanatok alatt szalad fel az út 5000 láb magasba és a plusz 25 fokos kellemes melegből megérkezünk a mínusz 4 fokos hidegbe, a két méteres hófalak közé. Ettől függetlenül Yosemite-ot nem szabad kihagyni! Illetve bár egész Amerika lépten-nyomon tele van benzinkutakkal, viszont jó ha felkészülünk arra, hogy a nemzeti parkokban csak egy-kettő akad belőlük, így érdemes a bejárat előtti utolsó kútnál teletankolni az autót.
Innen mi Death Valley irányába indultunk tovább, de a 120-as út hegygerincen átvezető része le volt zárva a havazás miatt, pedig a Mono Lake felé jóval rövidebb az út. Ha valaki tavasz végén vagy nyáron megy, akkor érdemes ezt az utat választani. Mi sajnos megszívtuk a lezárás miatt és ahogyan az a térképen is látszik, egy hatalmas kerülővel jutottunk csak el Lone Pie-ba, ami közvetlenül a Death Valley mellett található.
Szintén a havas utak miatt nem láttuk a Giant Tree-ket, amik a park dél-nyugati bejáratánál találhatóak, viszont a kerülőnek köszönhetően autókázhattunk egyet a Sequoia Nemzeti Parkban is.
Lone Pie egy nagyon kicsi városka, de kaját meg hotelt könnyedén lehet találni, ezért ideális hely megállni és aludni egy éjszakát mielőtt továbbautózik az ember Nevada felé. Mindössze négy mérföldre van egyébként a Death Valley egyik bejárata, ahonnan aztán egy egészen más táj fogadott minket, mint előtte a Yosemite-ben. A sivatag.
Death Valley-ra szerintem simán érdemes két napot is rászánni. Mi csak egy napra terveztük és hát kevés volt.. Death Valley-ről nem is írok semmit, az egész út egyik fénypontja volt, semmiképp nem szabad kihagyni. Arra viszont érdemes figyelni, hogy ide tavasszal érdemes menni, mert nyáron nem ritka az 50-60 fokos hőség, gyakorlatilag egy óra alatt meg lehet halni, ha elfogy a víz és az autók sem tolerálják ezt a durva nyáron tapasztalható hőmérsékletet. Mi február végén voltunk és simán 25-27 fok volt a tengerszinten fekvő területeken, szóval érdemes erre odafigyelni.
Death Valley-ből visszamentünk Las Vegasba kicsit pihenni, aztán innen indultunk tovább Utah állam felé a Zion Nemzeti Parkba, majd Arizona államba az Antilope és a Grand Canyon volt a cél. Ezt a túrát sem érdemes kihagyni, mert az európai szem számára sosem látott természeti csodákban lehet részünk.
A Zion kb. 120 mérföldre van Vegastól és egy nap alatt letudható, viszont simán van olyan szép, mint a Yosemite. Mi estére értünk Springdale-be, ahonnan reggel folytattuk az utat a parkon keresztül. Aki nem veti meg a gyaloglást, annak mindenképpen ajánlott túra az Angels Landing, de nem árt ha van egy kis erőnlét, mert vannak kemény részei. Itt már beteg voltam, majd kiköptem a tüdőmet mire felértünk..
Zionból irány Page városa. Itt érdemes aludni és errefelé nagyon olcsók a hotelek, ha jól emlékszem 79 dollár volt egy éjszaka két főre a Marriottban (Yosemite-ben ugyanez 200). Page mellett el kell ugrani megnézni az Antilope Canyont, amihez mindeképpen a városban lévő csoportos túrát érdemes választani, ahol indián vezetők terepjárókkal visznek körbe a kanyonon. A felső kanyonban mindenképpen érdemes a fotómasinához állványt vinni, mert kézből kitartva nem lehet jó képeket csinálni. Maga a túra maximum 2 óra, innen lehet továbbindulni a Grand Canyon felé.
A Grand Canyon irányába a 89-es úton Page-től 5 mérföldre még érdemes lekanyarodni a Horseshoes Bendhez, itt készült az alábbi videó is. Tiszta zen az egész, must see!
A Horseshoes-tól már csak pár óra a Grand Canyon, estére kényelmesen oda lehet érkezni. Sajnos a Grand Canyon nem volt akkora élmény, mint azt vártam, de simán lehet, hogy azért érzem így, mert itt már annyira beteg voltam, hogy legszívesebben leugrottam volna az 1500 méter magas szikláról. Szerintem nem érdemes kocsival bajlódni a megtekintéséhez, sokkal inkább el kell menni a kanyon bejáratánál lévő Tusayanban lévő Grand Canyon reptérre. Itt több társaság kínálja helikopteres és kisrepülős utait 100-tól egészen 500 dollárig. Így 45 perc alatt meg lehet nézni a kanyon nagy részét, a legtöbb olyan helyet, amit kocsival esélytelen lenne. Persze le lehet mászni a kanyon aljára is (a túra két napos és a félúton lévő menedékházba hónapokkal előre kell szobát foglalni), de ezt tényleg csak az igazán edzettek vállalják be a megfelelő felszereléssel, mert könnyen bele is lehet halni, ahogy azt a fenti táblán fotókkal is dokumentálják a hegyi út kezdeténél.
Visszafele Vegasba kb. 5 óra az út a Grand Canyontól, félúton viszont ismét le lehet térni a 66-os útra. Érdemes erre menni, mert bár ez is unalmas, mint az autópálya, de meghagytak pár hangulatos épületet, meg öreg autókat, ami nagyon jó fotótéma és a Hackberry General Store felér egy igazi időutazással.
Amikor elkezdtem írni a postot, azt hittem nem lesz hosszú, de aztán hamar rájöttem, hogy ennyi látnivalót esélytelen röviden megírni és a végül terjedelmes post is tényleg csak egy nagyon szűk kivonat abból, amit az USA nyugati partja nyújt. 4400 kilométer, Utah, Nevada, Arizona és California államokon át, hát nem igazán lehet ezt leírni.. Arról nem is beszélve, hogy ezen a környéken ott van San Diego, Eldorado, Sacramento, és még megannyi hely, amit érdemes lenne meglátogatni, szóval a fenti túra csak egy a sok lehetséges útvonal közül.
Hát nagyjából ennyi, ha valaki tervez hasonló utat és kérdése van, szívesen válaszolok, de érdemes a fenti témában elolvasni Romesz összefoglalóit is (http://romesz.blogspot.com), amik eléggé autentikus forrásnak bizonyultak az utazásunk során.
