Handras.HU

Stoppoljuk kicsit az iPad 2 postokat, mert van ám még egy csomó USA élmény, amikről még nem írtam. Gondolom sokan megkívántátok azokat a helyeket, amiket bejártam, ezért a mostani postban megpróbálom sorra venni az útvonalat, amin végigmentünk, hátha valaki ugyanezt az útvonalat szeretné bejárni.

Google Maps a barátunk, ide klikkelve látható az útvonal és az érintett városok.

A címmel ellentétben a térképen csak 2400 mérföldet ír a gugli térképe. Az eltérés abból adódik, hogy ez csak a “nyers” útvonal, nincsenek benne a kisebb nagyobb kitérők, amiket a városokon belül, meg erre-arra megtettünk. Például San Franciscoban van egy 49 mérföld hosszú, direkt a turistáknak kijelölt útvonal, amin végigmentünk, meg nyilván Vegasban is elég sokat kocsikáztunk ide-oda. Ezzel érdemes egyébként számolni, amikor az utat tervezzük, mert kb. húsz százalék plusz tuti összejön, ergo az időt is így célszerű kiszámolni. A Mustang órája alapján összesen 4400 kilométert toltunk le négy államban 28 nap alatt.

A pillangó alakú utazást bárhonnan el lehet kezdeni, mi ugyebár Las Vegasból indultunk. Vegasra érdemes hagyni legalább 3 napot, mert érkezés után baromi fáradt az ember, meg kell nézni a várost, kocsit kell bérelni, stb. Illetve meg kell küzdeni odafelé is a jetlaggel, ami legalább 1 hét még a legjobban edzett szervezet számára is.
Amint megvolt az autónk Red Rock Canyonban kezdtünk. Ez kb. 20 percnyire van Vegastól és pár óra alatt körbejárható autóval. Naplementében érdemes körbeautózni, gyönyörű ilyenkor a táj, igazi fotós paradicsom. A következő állomásunk a Hoover Dam volt. Erre is simán rá lehet szánni egy napot, főleg akkor, ha át szeretnénk sétálni a nemrég átadott Hoover Bridge-en is. Nem érdemes úgy gondolkozni, hogy majd a Grand Canyontól visszafelé megnézi az ember, mert akkor kevés lesz az idő erre is.

A Hoover Dam után egy éjszakát töltöttünk Vegasban és indultunk a nyugati part felé a nagy kanyarra. Los Angeles felé vezet az autópálya, ezen folyamatosan lehet haladni, aztán a kaliforniai szakaszon, már nem emlékszem pontosan hol, de lesz egy tábla rajta a Historic Route 66 felirattal. Ott érdemes letérni a pályáról és a híres úton autókázni, miközben a Verdák rajzfilm zenéi szólnak az autóban 🙂 Itt sikerült lőni az egyik kedvenc képemet a szivárvánnyal.

Los Angeles… Ez az a város, amit tényleg ki kell hagyni a fenébe, nagy valószínűséggel keresztüljutni is nagy szívás a hatalmas dugók miatt, érdemes lélekben felkészülni, hogy nem lesz egyszerű eljutni az óceánig, simán el fog menni egy nap az autózással.

Ha sikerült kivergődni LA-ből, meg kell célozni Santa Monicát vagy Malibu-t. Mi estére Malibuban kötöttünk ki, ahol a stresszfaktor simán a 0 fele konvergál, gyönyörű kis város, szörfösökkel, hatalmas hullámokkal, meg mindennel, ami kell.

Innen lehet megindulni San Francisco irányába, végig az óceánpart mentén. Az út első fele nem közvetlenül a parton megy, de jól lehet haladni és a Morro Bay után egy csodálatos szerpentinen lehet tolni közvetlenül a parton. Mi szakadó esőben mentünk itt, de így is csodálatos volt a látvány. Egészen Monterey-ig jutottunk egy nap alatt (napsütéses időben lehet kettő nappal számolni), itt sikerült aludni és egy napot simán el is lehet tölteni ebben a cuki kis városban. Vannak parton henyélő fókák tucatszámra, baromi jó kis kajáldák (pl.: Bubba Gump must have), mólók és sétálóutca sok-sok kis helyi bolttal, szóval erősen javasolt hely egy kis pihenésre.

Monterey-ből az Apple fanok indulhatnak Cupertino-ba meglátogatni az Apple anyahajót, esetleg el lehet ugrani Steve Jobs apu házához Palo Alto-ba, ami nagyon közel van és be lehet integetni az öregnek, már ha otthon van. Amikor mi arra jártunk, akkor épp otthon volt, és elég sokan voltak nála az autók számából ítélve. Cupertinoban ott van a Google főhadiszállása, úgyhogy az Android fanoknak is érdemes ide benézni.

Innen már csak egy köpésnyire van San Francisco, ahol érdemes legalább két-három napot eltölteni és körbejárni jól a várost. Bár többnyire eléggé szeszélyes az időjárása, azt ki lehet jelenteni, hogy nagyon szép, hangulatos és élhető város. Mondanom sem kell, hogy érdemes átmenni a Golden Gate hídon és a túlparti szikláról fotózni. Ha mázlink van, akkor mindezt napsütéses időben tehetjük, de fel kell készülni a szinte állandó szélre és nem ritka, hogy a híd ködbe burkolódzik.

San Franciscóból irány a Yosemite Nemzeti Park. Ez egy elég hosszú út, de mindenképp érdemes nekivágni, mert a Yosemite egészen elképesztően gyönyörű és ha van időnk, akkor itt is érdemes 2-3 napot eltölteni. Mi Yosemite Village-ben foglaltunk szállást, ami ugyan nem volt olcsó, viszont annyira brutálisan szép helyen van, hogy simán megéri. A hoteltől úgy 200 méterre van egy hatalmas vizesés, amit a szobánk ablakából is bámulhatunk, éjszaka pedig hallatszik a víz robaja, ahogy lezúdul a mélybe. Életbiztosítás nem árt, mert minden évben széttépnek pár embert a helyi medvék, de egy ilyen helyen nem lepődik meg az ember, amikor mindenféle papírokat aláíratnak, hogy bármerre megyünk, azt saját felelősségre tegyük és a kocsiban se hagyjuk olyan dolgot, amit az éhes maci megkívánhat. Jah és talán a legfontosabb: késő ősszel, télen és kora tavasszal mindenképp legyen hólánc az autónkban, különben igen kellemetlen meglepetésekben lehet részünk. Pillanatok alatt szalad fel az út 5000 láb magasba és a plusz 25 fokos kellemes melegből megérkezünk a mínusz 4 fokos hidegbe, a két méteres hófalak közé. Ettől függetlenül Yosemite-ot nem szabad kihagyni! Illetve bár egész Amerika lépten-nyomon tele van benzinkutakkal, viszont jó ha felkészülünk arra, hogy a nemzeti parkokban csak egy-kettő akad belőlük, így érdemes a bejárat előtti utolsó kútnál teletankolni az autót.

Innen mi Death Valley irányába indultunk tovább, de a 120-as út hegygerincen átvezető része le volt zárva a havazás miatt, pedig a Mono Lake felé jóval rövidebb az út. Ha valaki tavasz végén vagy nyáron megy, akkor érdemes ezt az utat választani. Mi sajnos megszívtuk a lezárás miatt és ahogyan az a térképen is látszik, egy hatalmas kerülővel jutottunk csak el Lone Pie-ba, ami közvetlenül a Death Valley mellett található.
Szintén a havas utak miatt nem láttuk a Giant Tree-ket, amik a park dél-nyugati bejáratánál találhatóak, viszont a kerülőnek köszönhetően autókázhattunk egyet a Sequoia Nemzeti Parkban is.

Lone Pie egy nagyon kicsi városka, de kaját meg hotelt könnyedén lehet találni, ezért ideális hely megállni és aludni egy éjszakát mielőtt továbbautózik az ember Nevada felé. Mindössze négy mérföldre van egyébként a Death Valley egyik bejárata, ahonnan aztán egy egészen más táj fogadott minket, mint előtte a Yosemite-ben. A sivatag.

Death Valley-ra szerintem simán érdemes két napot is rászánni. Mi csak egy napra terveztük és hát kevés volt.. Death Valley-ről nem is írok semmit, az egész út egyik fénypontja volt, semmiképp nem szabad kihagyni. Arra viszont érdemes figyelni, hogy ide tavasszal érdemes menni, mert nyáron nem ritka az 50-60 fokos hőség, gyakorlatilag egy óra alatt meg lehet halni, ha elfogy a víz és az autók sem tolerálják ezt a durva nyáron tapasztalható hőmérsékletet. Mi február végén voltunk és simán 25-27 fok volt a tengerszinten fekvő területeken, szóval érdemes erre odafigyelni.

Death Valley-ből visszamentünk Las Vegasba kicsit pihenni, aztán innen indultunk tovább Utah állam felé a Zion Nemzeti Parkba, majd Arizona államba az Antilope és a Grand Canyon volt a cél. Ezt a túrát sem érdemes kihagyni, mert az európai szem számára sosem látott természeti csodákban lehet részünk.

A Zion kb. 120 mérföldre van Vegastól és egy nap alatt letudható, viszont simán van olyan szép, mint a Yosemite. Mi estére értünk Springdale-be, ahonnan reggel folytattuk az utat a parkon keresztül. Aki nem veti meg a gyaloglást, annak mindenképpen ajánlott túra az Angels Landing, de nem árt ha van egy kis erőnlét, mert vannak kemény részei. Itt már beteg voltam, majd kiköptem a tüdőmet mire felértünk..

Zionból irány Page városa. Itt érdemes aludni és errefelé nagyon olcsók a hotelek, ha jól emlékszem 79 dollár volt egy éjszaka két főre a Marriottban (Yosemite-ben ugyanez 200). Page mellett el kell ugrani megnézni az Antilope Canyont, amihez mindeképpen a városban lévő csoportos túrát érdemes választani, ahol indián vezetők terepjárókkal visznek körbe a kanyonon. A felső kanyonban mindenképpen érdemes a fotómasinához állványt vinni, mert kézből kitartva nem lehet jó képeket csinálni. Maga a túra maximum 2 óra, innen lehet továbbindulni a Grand Canyon felé.

A Grand Canyon irányába a 89-es úton Page-től 5 mérföldre még érdemes lekanyarodni a Horseshoes Bendhez, itt készült az alábbi videó is. Tiszta zen az egész, must see!

A Horseshoes-tól már csak pár óra a Grand Canyon, estére kényelmesen oda lehet érkezni. Sajnos a Grand Canyon nem volt akkora élmény, mint azt vártam, de simán lehet, hogy azért érzem így, mert itt már annyira beteg voltam, hogy legszívesebben leugrottam volna az 1500 méter magas szikláról. Szerintem nem érdemes kocsival bajlódni a megtekintéséhez, sokkal inkább el kell menni a kanyon bejáratánál lévő Tusayanban lévő Grand Canyon reptérre. Itt több társaság kínálja helikopteres és kisrepülős utait 100-tól egészen 500 dollárig. Így 45 perc alatt meg lehet nézni a kanyon nagy részét, a legtöbb olyan helyet, amit kocsival esélytelen lenne. Persze le lehet mászni a kanyon aljára is (a túra két napos és a félúton lévő menedékházba hónapokkal előre kell szobát foglalni), de ezt tényleg csak az igazán edzettek vállalják be a megfelelő felszereléssel, mert könnyen bele is lehet halni, ahogy azt a fenti táblán fotókkal is dokumentálják a hegyi út kezdeténél.

Visszafele Vegasba kb. 5 óra az út a Grand Canyontól, félúton viszont ismét le lehet térni a 66-os útra. Érdemes erre menni, mert bár ez is unalmas, mint az autópálya, de meghagytak pár hangulatos épületet, meg öreg autókat, ami nagyon jó fotótéma és a Hackberry General Store felér egy igazi időutazással.

Amikor elkezdtem írni a postot, azt hittem nem lesz hosszú, de aztán hamar rájöttem, hogy ennyi látnivalót esélytelen röviden megírni és a végül terjedelmes post is tényleg csak egy nagyon szűk kivonat abból, amit az USA nyugati partja nyújt. 4400 kilométer, Utah, Nevada, Arizona és California államokon át, hát nem igazán lehet ezt leírni.. Arról nem is beszélve, hogy ezen a környéken ott van San Diego, Eldorado, Sacramento, és még megannyi hely, amit érdemes lenne meglátogatni, szóval a fenti túra csak egy a sok lehetséges útvonal közül.

Hát nagyjából ennyi, ha valaki tervez hasonló utat és kérdése van, szívesen válaszolok, de érdemes a fenti témában elolvasni Romesz összefoglalóit is (http://romesz.blogspot.com), amik eléggé autentikus forrásnak bizonyultak az utazásunk során.