Gyári munkásból Influenszer – 8. rész

Öröm, fájdalom, kudarc, siker, szerelem, depresszió, boldogság, jó és rossz döntések, harcok és győzelmek váltakozása. Egy életrajzi sorozat rólam vágatlanul, őszintén. Minden hétköznap 18:00 kezdéssel.

Haladunk tovább az időben, már 28 éves vagyok és 2002-őt írunk. Ebben a részben – illetve azokban az években – kétszer is jól belém rúg a sors, vagy nevezzük bárminek is azt az utat, amin haladunk. Íme a 8. rész:

Fontos részlet kimaradt: A lány akivel találkoztam pár percre, egy felbérelt lány volt. Az én pénzemből… 😀

  • Luckyland

    Amugy ezt a reszt en sem ertettem hogy van ez?

    • Valentin

      Ne aggódj, én se értettem, de aztán elolvastam, amit írt alul, meg meghallgattam +1X azt a részt, s akkor összeállt a kép.
      Handrással az a gond nő téren, hogy mindig egy, a fejében élő ideát kerget – lényegében az édesanyját -, s mivel minden szép nőnél, akivel összejön, ez az idea él, s ennek az eszményi ideális nőnek a képzeletében él, ezért idővel csalódott és kiábrándult lesz a nőből, mert ráébred, hogy ez a nő se az, amilyet kerget, amilyet szeretne magának.
      Vagyis igazából sose abba a nőbe lesz szerelmes, amilyen az a nő valójában, hanem egy idealizált eszménybe, aki a fejében él.

      Akkor lesz tényleg hosszú távú, működő kapcsolata, kapcsolatod András, ha először nem leszel szerelmes, csak egész egyszerűen sokat beszélgetsz, vagy egy adott nővel, ezáltal lesz lehetőséged megismerni őt, s valóban őt, s később, ha ez az ő tetszeni fog neked, akkor idővel még jobban szeretni fogod, majd szerelembe esel, de most már abba a nőbe, aki valóban az adott nő, s nem az, aki a fejedben él, egy idealizált valaki.

  • realitivitásgyakorlat

    Ott írja a videó alatt. Felbérelt lány volt, handrás pénzén.

    De jó látni amúgy, hogy más is bír ennyire f.sz lenni egy nő miatt 🙂

    • Valentin

      :-DDD
      Cherchez la femme!

  • Valentin

    HAndrás, múltkor írtam neked, hogy mennyi közös dolog van a mi életünkben, amit részletesen elmeséltem, azon kívül, hogy egy évben születtünk.
    Ráadásként nekem is nagyon tetszett mindig az értékesítés, és ugyabból az okból ment jól, mint neked: szerettem az emberekkel beszélgetni, foglalkozni, ráadásul őszintén a saját véleményemet adtam, s értettem is mindig az értékesítendő dolgokhoz, szerettem ezt csinálni, bár akkoriban még nem sales-nek neveztük.
    A fotózás pl.nekem 14 éves koromtól volt a hobbim (egészen mostanáig, bár mostanság már nem szeretem annyira pont a digitális technikából eredő lövöldözés miatt (régen mindig előre megkonponáltam a fotót fejben, majd ehhez igazítottam a gép beállítását, fotóztam, s 36 fotóból volt kb. 26 jó képem, néhány meg különösen jó lett) később munkaképpen laboráltam – és mellett értékesítettem is- a KODAK-nál és a Pálvölgyinél, később egy csomó más értékesítésben dolgoztam, amiket mindig szerettem, s ment is.
    Sose felejtem el, a KODAK boltban egyszerű laborásként voltam felvéve, és dolgoztam ki a negatívokat meg a papírképeket, nyilván a géphez kellett érteni, nem én nagyítottam le őket manuálisan, ahogy gimis koromban a fürdőszobánkban tettem, s karácsony időszakban 21 fgépet adtam el laboránsként, a két eladó lány meg 1-et ketten.
    Semmi mást nem tettem, csak beszélgettem a vevőkkel…
    Szóval a te életed is beszőtte a sales és az enyémet is (a többiről nem írtam, de más formákban életem nagy részében, így vagy úgy, de lényegében sales-eztem).
    A jövőben is ezt fogom csinálni, csak külföldön, mert már elegem van ebből az országból, ami itt folyik! Jobb jövőt és életet szeretnék adni a gyerekeimnek, mint ami itt vár rájuk az iskolákban, oktatásban, munkahelyeken és az egészségügyben. Nem hiszem, hogy diktatúrában kéne felnőniük, ahol már a jelenlegi óvónőiknek is megmondják felülről, hogy mit tehetnek, s mit nem, vagyis már egész kicsi korukban lekorlátozzák a szakembereik (jelen esetben óvónők) józan belátását és sok éves tapasztalatait, s ahol már az óvónők se szeretik, amit csinálnak, mert korlátozzák őket, holott ez régebben nem volt (ők mesélték nekünk s feleségemmel).

    Visszatérve a hasonlóságokhoz, most meg ez a videó…
    Az én édesapám is tüdőrákban halt meg…