Handras.HU

Végre sikerült megcsinálnom azt a képet amit azóta akarok, mióta megvan a 8mm-es halszem obi: 8mm-en a Tejút.

Nem mondom, hogy tökéletes lett a végeredmény, de elég szépen kiadta. KrK-en készítettem, és bár eléggé párás volt a levegő, meg a fényszennyezés is betett, szépen kirajzolódott a Tejút. Elég állat, hogy 8 mm-en az egész ég belefér ebbe az üvegbe.

Ez ISO 6400 20 másodperces expó idővel:

Ez pedig ISO 3200-on 20 másodperces expóval és pár elhaladó autóval (Mice007 kedves olvasóm jól megcsinálta az eredeti RAW-t, de 147break úr is jobb PS-ben mint en, itt az ő verziója.):

A kép elkészítése egyébként nagyon egyszerű volt, leraktam a kocsi tetejére a gépet az égnek felfelé, mindenféle időzítés meg minden nélkül lenyomtam a gombot, és ennyi. Persze Aperture-ben meghúzgáltam a kontrasztot, meg kb mindent amit lehetett. Tejút 8mm-en – Pipa.

Tegnap futottam bele ez alábbi képekbe Facebookon, jó kis elmászós csillagos fotók, 15 órányi expókkal, háttérképnek is kiváló alapanyag. Ezek azok a fotók aminek én például sosem fogok nekiállni, egész egyszerűen nem bírnám ki, hogy egész éjszaka toljam a hosszú expókat, meg mondjuk az sem mellékes, hogy mindezt fényszennyezéstől mentes helyen kell csinálni, tehát valami puszta közepére kell kitelepülni, messze a várostól. Szerencsére van aki bevállalja ezt, mi pedig gyönyörködhetünk ezekben a képekben.

További képek leirásokkal ide klikkelve.

Gizmodón találtam az alábbi videót, megéri megnézni az első képkockától az utolsóig. Voltam a Yosemite parkban (post 1, post 2), tényleg így néz ki, de az biztos, hogy nettó több heti fotózás van ebben a pár perces videóban, az utómunkáról nem is beszélve. Látszik, hogy rengeteg különböző helyen egész éjszakákat exponált a fickó, nyilván az időjárás is keresztbe tett párszor. Azt mondjuk nem is értem, hogy napfelkelte után, illetve naplemente közben hogyan látszódnak a csillagok az égen, de valahogy ezt is sikerült megoldania, nagyon-nagyon big like a videó.

A Yosemite nemzeti park egyébkent igencsak alkalmas ilyen videók készítésére. Ez a nemzeti park 3000 négyzetkilóméteren terül el, 680-tól 4000 méterig a tengerszint felett, emiatt nagyon tiszta a levegő és fényszennyezés sincs, cserébe többnyire nagyon hideg van, akár mínusz 20-30 fok is lehet éjszaka. Ha tiszta, felhőmentes éjszakán felnézünk az égre, elképesztő mennyiségű csillagot láthatunk, igazából leírhatatlan látvány, arról nem is beszélve, hogy az egész táj mesebeli. Ez az egyik olyan hely a földön, amit látni kell legalább egyszer az ember életében. Ha nem hiszitek, klikk a videóra:

A timelapse fotók az alábbi cuccal készültek:
Canon 5D Mark II
Canon 5D Mark III
Canon 14L II & 16-35L II
Canon 17-40L, 24-105L, 50L, 70-200L IS
KesslerCrane 5 foot Cineslider, Revolution Head, Oracle’s & Basic controller, Elektra Motors, AT Outrigger Feet

Nem tudom megunni a Tejút fotózását, főleg amikor kinn ülünk a tengerparton az Apartman teraszán, és egyszer csak elmegy az áram a fél faluban. Nosza már kúsztam is fel a tetőre, letámasztottam a gépet egy kőre, és már lőttem is kifele a messzi-messzi galaxisok felé a képet. Persze jó párás volt a levegő, de azért így is kiadta:

Az első képen jól látszik, hogy nincs mesterséges világítás, a második képen az exponálás utolsó 5 másodpercében visszajött az áram, így viszont pont lett elég fény, hogy megvilágítsa a hülye fejemet 🙂

Az alábbi képen pedig igen jól látszik, hogy amerre volt áram, mennyire esélytelenné teszi a csillagok fotózását, szerencsére a Tejút pont a másik oldalon a sötét felett tekeredett.

Állok a teraszon, épp videózom a Holdat, közben bámulom az 5D kijelzőjén ahogy lassan mozog a Hold, amikor belehasít a képbe egy repülő. Felpillantottam az égre, szabad szemmel nem is láttam a repülőgépet olyan magasan ment, aztán gyorsan ránéztem az 5D-re, hogy tényleg ment e a felvétel, mert arra gondoltam, hogy ha ezt most nem sikerült felvenni, tuti leugrok a hatodik emeletről. Mekkora az esélye, hogy az égbolt egy ezredszázalékokban mérhető részletét videózóm, és keresztülrepül egy gép a képen? Mi lesz legközelebb? UFO?

Mostanában nem kényeztet el minket az időjárás, legalábbis csillagászkodás szempontjából, de azért ma is sikerült olyan fotót csinálnom, amit még életemben soha. El kellene költözni az északi sarkra, ott többnyire tiszta az ég, csak ott meg rohadt hideg van…

Amikor először megláttam ebben az LX 200 távcsőben a Holdat, padlót fogtam. Egyből le akartam fotózni, de akkor még nem volt olyan bajonettünk, amivel rá lehetett volna szúrni az 5D-t a teleszkópra. Később lett bajonett és már mindent le is fotóztunk, amit engedett a tiszta égbolt, csak éppen a Holdról feledkeztünk meg.

Ma hazajöttem és látom ám, hogy ott a Hóóód. iChaten megkértem Gábor barátomat, hogy jöjjön át azonnal, rakjuk össze a cuccot és fotózzuk le végre. Ez így is történt, bár mire összeraktuk a kukkert már jöttek is a felhők. Persze ezen már meg sem lepődünk…

A lényeg, hogy abban az öt percben nemcsak fotót sikerült lőni, hanem egy elég kellemes kis videót is, hogy legyen nektek kontent.

Az alábbi képet 200 milliméteres objektívvel fotóztam, így néz ki 1:1 nagyításban. Semmi extra, hasonlót bármikor lehet gyártani egy 70-200-as obival, csináltam is már ilyet évekkel ezelőtt. Íme:

2500 mm-en pedig így néz ki:

Az alábbi fotó megy fel flickr-re, természetesen kicsinyítve:

A felhők érkezése előtti utolsó másodpercekben készített relaxációs videó 1920×1080-ban:

(Youtube kitörölte az általam választott zenét, de Vimeón meg lehet nézni az eredetivel is)

Érdemes átkapcsolni HD-be és teljes képernyőn nézni, egy stresszes nap után. Csodálatos látvány, pedig csak egy kihült szikladarab az égen.

Következő projekt: Androméda galaxis