Handras.HU

Ahogy az a múltkori postomból kiderült, lecseréltem a 335i BMW-met egy Z4 35iS Roadsterre. Jó deal volt, bár használt autó, kevesebb mint két éves, és nem sokat kellett hozzárakni a régi autóm árához. Igazából még nincs egy hete, hogy használom, de pár nap alatt beletoltam 500 kilométert, így most már van annyi tapasztalatom, hogy írhassak róla kicsit bővebben.

A Z4 teljesen más mint a 335i volt, pedig őszintén szólva, azt hittem nem lesz nagy különbség. Gondoltam, kb ugyanaz a motor, nagyjából azonos súly, nem lehet nagyon más mint a 335i. Elég nagyot tévedtem. Igazából nem is a 335i-hez kéne hasonlítani, hanem egyéb sportkocsikhoz amiket vezettem, ugyanis sokkal inkább hasonlítható, mondjuk egy Ferrari Californiához, mint a 335i kupéhoz. Persze a Z4, nem egy Ferrari (árban sem az, Z4 24 millió kimaxolva, California 50 millió…), de a vezetési élmény nagyon hasonló. Meg persze a kompromisszumok is nagyon hasonlók, de erről később.

Ennek a Z4-nek a motorja ugyanaz a hathengeres soros biturbós motor ami a 335i-ben is van, ez a motor pedig egy baromi jól eltalált szerkezet. Csakhogy itt megfejelték még plusz 40 lóerővel meg plusz 50 NM nyomatékkal. 340 LE, 450 NM. Jah, amilyen durván hangzik ez a két szám, pont olyan durva is. Főleg, hogy a két turbó miatt nincs turbólyuk, 1300-as fordulattól 7000-ig úgy tol mintha épp egy szakadékba zuhannánk. És igen, ezen a motoron végre ott figyel a duplakuplungos 7 sebességes váltó. Ja meg a sperr difi. Ja meg van egy elektronikus szabályzású M-es futómű.

Ez a fenti csomag (motor-váltó-difi-futómű) egy dolgot csinál: vigyort a képedre. Meg az utas arcára is vigyort varázsol. Vagy halálfélelmet, attól függ mennyire nedves az aszfalt… 🙂

De tényleg. Tökmindegy mit csinálsz, vigyorogsz. Beindítod az autót, kellemesen felmorajlik a sor 6, és a dupla kipufogó már alapjáraton is sokkal izmosabb a hangot ad ki magából mint az előző autómban. Adsz egy gázfröccsöt, egyből hörgés, kis durrogások, duduk jönnek hátulról. Már füledig ér a vigyor, pedig még egy métert sem mentél az autóval. Pedig igazából menet közben jön az egészen elképesztő az élmény. 4.8 alatt van százon, de ezt észre sem veszed, mert még csak másodikban vagy de már 120-szal mész, és el akarod tolni a harmadik sebességet a kormányon az F1 váltóval. Elkattintod a hármast, miközben a kilométeróra mutatója ugyanazzal a lendülettel kúszik felfelé, de el is kell vegyed a gázt, mert már 150-el mész még mielőtt elváltanád a negyediket… Pedig húúú nagyon szeretnél váltogatni, mert gyorsítás közben minden egyes váltásnál, egy határozott rúgás érzékelteti, hogy a dupla kuplungos automata váltó egyik része összezárt. Minden váltás azonnali, talán ezredmásodpercekben lehetne mérni. Meghúzod a kart, durr, már a következő fokozatban van. Elkezdesz fékezni, mert nem akarsz gyorsabban menni, és ahogy váltogatsz vissza, gyönyörűséges bugyborékolást, durrogást, dübörgést hallasz a kipufogókból. Autóbolondoknak a legszebb zene. (Ezt majd ha lesz egy kis időm, meg segit AlieN, videóra kell vegyem, bár igazából úgyis csak élőben az igazi.)
Ha mindez nem lenne elég, és tovább szeretnénk fokozni az élvezetet, nincs más dolgunk mint leengedni a tetőt. Ha ez megtörtént, akkor a fent leírtakat egyből meg is lehet szorozni kettővel. Lenyitott tetővel a leglightosabb gurulgatás közben is, fékezés közben csak azért rakom vissza manuálisan a sebességi fokozatokat, hogy hallhassam a kipufogókból előtörő csodálatos gurgulázást.

Ezzel pedig el is érkeztünk a lényeghez. Természetesen voltam elég állat, hogy 7 fokban is nyitott tetővel mászkáljunk (többször is), nyilván mindenki hülyének is nézett (többször is), mind a járókelők, mind az autósok. Pedig egyébként nem olyan nagy állatság, még a januári hidegben sem. Feltekert fűtéssel, fűtött ülésekkel és kormánnyal, egy pillanatig sem fáztam se én se az utas, viszont ízelítőt kaptam belőle, hogy mennyire szupercool lesz tavasszal lenyitott tetővel mászkálni ezzel az autóval. A kicsi utaskabin miatt szinte semmi szélzaj nincsen, 120-nál is még simán lehet beszélgetni anélkül, hogy az embernek meg kellene emelnie a hangerejét. Amerikában anno vezettem egy kabrió Mustangot, abban nem volt vicces 16 fokban sem lenyitni a tetőt, mert a nagyobb beltér miatt, iszonyatosan vágott be a szél, és zajos is volt. A Z4 nem ilyen. A kipufogó pedig egyértelműen sokkal erőteljesebbre lett hangolva mint a 335i-ben. Hiába ugyanaz a motor, a Z4 sokkal sportosabban szól, látszik, hogy a mérnökök kicentizték a hangerő normákat, hogy a lehető legjobb hangot adják a Z4-nek. Autópályán sem zavaró, ahogy írtam, hetedikben szinte teljesen hangtalanul lehet suhanni, nem olyan mint például a Ferrari California, ami folyamatosan dörmög akkor is ha nem nyomja neki az ember. A Z4-ben lehet teljesen finoman is közlekedni, amint elérjük a hetedik fokozatot, szépen elhalkul minden, és comfort fokozatra állítva a futóművet, szinte limuzinszerűen lehet közlekedni.

Rátérek most már az az egyéb apróságokra. A Z4-ben ugyanakkora hely van mint a 335i-ben volt elöl, sőt TG szerint ő kényelmesebben elfér Z4-ben mint a 3-as BMW-ben. Először nem értettem miért, mert a Z4 egy kicsit keskenyebb mint a 335 volt, de aztán rájöttem a trükkre. A Z4-ben szinte a hátsó tengelyen ül az ember, emiatt a középkonzol nem foglal el annyi helyet mint a 3-as bimmerben, ugyanis a középkonzol egyre keskenyebb ahogy távolodunk a motortól, itt meg aztán tényleg jó távol kezdődik az utastér. Persze ez egy Roadster, és így is kell lennie. Cserébe nincs hátsó ülés, és az autó orra is olyan messze van, hogy csak elképzelni tudjuk, hogy ja igen, valahol ott van. Elég hamar megszokható egyébként a hosszú-hosszú orr rész, harmadik nap már nem kapcsolgattam be percenként a parkolást segítő radart.
Ugyancsak a roadster felépítés miatt, a Z4 jóval rövidebb is mint a 3-as kupé volt, ennek megfelelően sokkal kisebb a fordulóköre, és sokkal könnyebb vele parkolni, ha jól emlékszem 36 centivel rövidebb mint a 3-as kupé.
A csomagtartó nyilván sokkal kisebb mint egy 3-asban, de két embernek bőven elég. Lenyitott tetővel is még pont befér két darab kézipoggyász méretű bőrönd, tudjátok, az a méret amit a repülőkre is fel lehet vinni. Csukott tetővel meg jóval több is befér, szóval ezzel sem lesz para, ha mondjuk a barátnőmmel el akarunk menni valahova. 380 liter csukott tetővel, 180 liter lenyitott tetővel ha ez mond valakinek valamit. Én mindig nehezen tudtam elképzelni több száz liter dobozos tejet egy autó csomagtartójában… Igazából szarok a csomagtartó méretére, alig várom, hogy tavasz legyen, és lenyitott tetővel csapathassunk vele a tengerparton, vagy akárcsak a Velencei tó körül, vagy csak közvetlenül a kék ég alatt járhassak munkába.

Végre lett új iDrive-om is az új autóval. A régi autómban már 2007-ben is lassúnak tűnt az iDrive, nemhogy mostanra. Jópár másodperc eltelt két gomb megnyomása közt… Szerencsére a 2012-es navi, teljesen gyors, gyakorlatilag azonnal történik minden, nem kell várni. Ja és kezeli végre az iPhone-omat is. USB-n látja és le is játssza az iPhone-on lévő zenéket, de persze gond nélkül megy a telefonálás is, kontaktlistából az autó beépített kijelzőjéről. Sőt, van Twitter, meg Facebook integráció is. Elég szar, de legalább van, dugóban lehet nyomkodni ha kell. A naptárbejegyzések valamiért nem mennek, iOS7 óta, írták is fórumokon, hogy jön valami update majd a BMW-től, és akkor jó lesz. Mindegy, a zene meg a telefonálás működik, nekem ez a kettő a lényeg.

Mit hagytam ki. Ja igen, hogy milyen vezetni. Kurva jó! De tényleg. A kormány nem annyira közvetlen mint a 335-ben volt, kicsit többet kell tekerni a kormányon egy-egy kanyarban mint amit eddig megszoktam, valszeg a Z4-ben máshogy van beállítva a változóáttételű elektromos rásegítés. A futómű nagyon gokartos, és az autó súlypontja is nagyon alacsonyan van, csak akkor kezd el bizonytalankodni, ha túlerőltetjük a határokon az autót. Az 1600 kg-ot nem lehet semmibe venni, ennek megfelelően kell bánni vele. Nagyon könnyen ki tudja dobni a seggét, de persze ebben a mostani esős hideg idő sem segít, de szerencsére az elektronika simán megfogja az autót mielőtt nagyobb baj történne. Ha az ember értelmesen vezet – nem mint egy hülyegyerek 100-zal beesünk a körforgalomba, aztán majd lesz valami – akkor nagyon kellemesen vezethető kis autó. A vezetési élményt leginkább egy szóval tudnám leírni: Roadsteres. Semmiképp nem hasonlítható egy átlagos autóhoz, de egy vérbeli sportkocsihoz sem. Mondjuk inkább sportos, de valahol a kettő közt. Amolyan élményautó. A közutakon szinte kihasználhatatlan erő, de közben kényelmes is tud lenni. Versenypályára felesleges vinni, maximum játszani, de nem is arra tervezték. Nem bútor meg krumpliszállításra van, hanem élményautózásra, arra viszont tökéletes. Ja és nem mellékesen az egyik legszebb BMW a jelenlegi palettáról. Meg is bámulják rendesen az emberek, az Andrássyn is ha parkolok rendszeresen megállnak mellette és nézegetik, legutóbb pedig egy rendőrlány mutatott thumbs upot a Hősök terén mikor kiszúrta a Z4-et a lámpánál. 🙂

PS: a képekért vasárnap majdnem megfagytunk Pécelen egy dombtetőn az erős szélben, de mindenképp akartam pár saját fotót ebbe a postba, mert tudom, hogy azt szeretitek. 🙂 Most befejezem a postot, majd később csinálok Z4 videós postot AlieN segítségével, ebben a pillanatban szóltak, hogy rakjam el a laptopot, mert a gép megérkezett Londonba. TG-vel hamarosan Mac Prót fogunk tapizni haha! 🙂