Renault Espace – hajót vezettem
Amikor kiraktam a Facebook falamra, hogy lecseréltem a Z4-et egy Renault Espace-ra, pillanatok alatt jött egy csomó hitetlenkedő, és sok bólogató hozzászólás a kép alá. Volt aki azt mondta, hogy hülye vagyok, de volt olyan is aki azt mondta jól választottam. Persze csak vicceltem, mindössze pár napra ültem át a Renault Espace-ba. (Ejtsd Eszpász)
Úgy alakult, hogy nincs már BMW-m (hogy miért nincsen már a Z4, azt ne is kérdezzétek, hosszú sztori), de szerencsére nem maradtam autó nélkül. A Be Social és a Renault Magyarország közreműködésével egy kis időre olyan autót kaptam, ami egészen más azokhoz képest, amiket eddig vezettem: egy Renault Espace-t.
Azt tudtam, hogy az Espace egy hatalmas autó, nem kifejezetten az a kategória amiket én kedvelni szoktam. De hát a franc se akar buszozni, meg taxizni, mondtam, hogy bevállalom, lesz ami lesz.
Amikor elmentem az autóért, azt gondoltam, hogy ez lesz életem legviccesebb autós tesztje. Francia autó, akkora mint egy ház, tuti borzalmas élmény lesz. (Biztos vagyok benne, hogy majd jópár hozzászólás lesz ami arról szól, hogy francia autót ezért meg azért nem szabad venni…) Mint később kiderült, ilyen nagyot még sosem tévedtem, egy héten keresztül úgy utaztam ahogy a királyok.
Az Espace egy egyterű busz, legalábbis a kisbusz kategóriában szoktuk emlegetni az ilyen autókat. Kívülről viszont közel sem egy nagy doboz szerű valami. Meg belülről sem. A Renault dizájnerei csodálatos munkát végeztek, és sikerült egy olyan formájú autót megalkotniuk amit az emberek körben állva nézegetnek a parkolóban. Nem kamuzok, a Graphisoft parkban a parkolóban rendszeresen láttam, ahogy idősebbek és a fiatalabb korosztály is körbe járja az autót, megnézik kívül, majd belekukkantanak és elismerően bólogatnak. Pont annyi a króm amennyi még ízléses, és kellemesen vezeti a tekintetünket a karosszéria vonalain. Az ilyen kisbuszok általában egy dobozra hasonlítanak, de ez nem.
Ez az autó szép. Kissé laposabb tető, mint a kategóriában megszokott, mert valószínűleg rájöttek a Renault-nál, hogy totál felesleges fél méter tér a fejünk felett. Inkább egy jó kis panorámatető, amitől szellős lesz a beltér, cserébe lehet alacsonyabb a tető, ettől pedig sokkal áramvonalasabb formát kapunk. Látszik, hogy a külsőt nagyon átgondolták, nem is tudok belekötni, minden egyes részlet ki van dolgozva. Különösen tetszik a leghátsó ablak vonala, de ezen kívül is minden részlet, és egészében is. Annyira jól eltalálták az arányokat, hogy elképzelni sem tudok jobbat. Talán egy dolog volt ami nem tetszett, ez pedig a motorháztető. Mármint nem is a motorháztető, hanem az alatta levő rés. Olyan mintha nem csuktuk volna le rendesen, pedig de. Egyik kollégám rám is szólt az irodában, hogy hé András, nem zártad be a motorháztetőt! Mondtam neki, hogy de igen, csak ez ilyen. Valamiért úgy gondolták a mérnökök, hogy kell oda az a rés. De ennyi. Minden más tökéletes. A felniket például hazavinném, és kiraknám a falra dísznek, annyira szépek. Kicsit talán a BMW i3-as turbine felnijeire hajaz, de kit érdekel ha egyszer rohadtul gyönyörűek. Imádom a szálcsiszolt alumínium és a fekete kombinációját. Nem mellékesen egyébként az Eiffel tornyot formázzák. Csak mondom.
A nálam járt modell a csúcsfelszereltség volt, ezért látható rajta az Initiale típusnév. Roland, a grafikus kollégám egyből ezt szúrta ki, féllábon vonyított, hogy mennyire menő. Nem csak úgy odaírták pár random fonttal, ez bizony meg lett tervezve. A T egy kicsit nagyobb, az e betű kicsit kisebb lett, hogy szép szimmetrikus legyen a szöveg. Engem az ilyenekkel simán meg lehet venni. Ha egy gyártó ennyire figyel a részletekre, akkor már nagy baj nem lehet. Nem is volt.
Amikor először beültem szinte megszédültem. Már első pillantásra is láttam, hogy ez az autó nem csak kívül lett igényesen megcsinálva, hanem belül is. Persze ezek szubjektív megítélések, de talán a képeken a kedves olvasó is látni fogja, hogy ez nem egy fapados kisbusz, ami valahogy elvisz A-ból B-be. Ez bizony egy hét személyes négy keréken guruló luxus hajó! Hiába, ha van hely, akkor lehet tökéletes üléseket tervezni. Olyan mint egy fotel, mégis megfelelő az oldaltartás, és anélkül nyújt tökéletes komfortot, hogy fél órán keresztül állítgatnánk a motorokkal a helyzetét. Az oldaltartás mondjuk fontosabb egy sport autóban, de szeretem ha egy kanyarban nem kell a kormányba kapaszkodnom.
Ráadásul a hátsó üléssor is ilyen. Három különálló, fűthető fotel az utasoknak, gyönyörű fejtámlákkal. Ha mindez nem lenne elég, akkor kihajthatunk még két ülést a csomagtér aljából. Ezek azért már nem annyira kényelmesek mint az első két sor, inkább amolyan turista osztály gyerekeknek, vagy kisebb termetű utasoknak. Apró finomság, hogy a csomagtartó kinyitása után, ami természetesen motorosan nyílik, egyetlen gomb megnyomásával ledönthetjük a hátsó üléssorokat. Ha ezt megtettük, hatalmas helyünk lesz pakolni, egészen pontosan 2035 liternyi, vagyis két köbméter!!! Ha kihajtjuk a leghátsó üléssort 247 liternyi helyünk lesz, de ha csak öten utazunk, 680 literes lesz a csomagtér. Az én eddig megszokott 310 literes Z4 csomagteremhez képest egy valódi kamion.
De térjünk vissza a további finomságokra amikkel a belső tér kényeztet. Az ezüstből feketébe futó középkonzol egy légies híd, mely felfut a műszerfalra, ahol egyből kiszúrjuk az iPad mini méretű érintőképernyős kijelzőt.
Azért azt gyorsan szögezzük le, hogy nem az Apple tervezte a kezelőfelületet, tehát nem mondanám, hogy szépek a grafikai elemek, viszont cserébe nagyon könnyen kezelhető a szinte faék egyszerűségű kezelőfelület. Pár oldalas lapozható menü, ahol választhatunk, hogy a klímát vagy mondjuk az ülésekbe épített masszírozást szeretnénk-e állítgatni, vagy esetleg sportosabbra szeretnénk állítani a motort illetve a futóművet. A legmenőbb menü a hangulatvilágítás, ahol beállíthatjuk, hogy például piros fények borítsák be a belteret. Szerencsére ha akarjuk, akkor a középkonzolon lévő, iDrive-ra hasonlító kis tekerentyűvel is navigálhatunk a menüben, nem kell feltétlenül az érintőképernyőn eltalálni a gombokat. Az első nap még kicsit elveszett voltam a sok menüpont közt, de pár nap után, teljesen jól és gyorsan tudtam navigálni a beállítások közt.
Ugyancsak a középkonzolon érdemes megemlíteni a váltót, ami leginkább egy kis szoborhoz hasonlít. Egy Rolls Royce-ban is megállná a helyét annyira szép, és legalább ennyire jó megfogni is miközben Drive állásba tesszük.
Nagyon tetszett, hogy szinte mindent bőr borít az utastérben. Tudni kell, hogy bőr és bőr között van különbség. Van gyengébb minőségű, meg van jobb. Az Espace-ban szerencsére jó minőségű bőrt használnak fel, ezért nagyon kellemes a tapintása, és persze a varrások is gyönyörűen futnak, bármerre is nézünk. Legalábbis ahol bőr van, mert azért van egy csomó elem, ahol egyszerű műanyagot tapinthatunk, de legalább ezek is igényesek, pontos illesztésekkel. Megjegyzem ez az első autó, amiben tetszik a külső metálbarna, és a belső barna szín is. Tökéletesen illik ehhez az autóhoz ez a szín, míg egy sportkocsiban sosem értettem miért választ valaki barna bőr kárpitot. Valószínűleg az a trükk, hogy találunk világosabb berakásokat is a belső térben.
Az első szélvédő teljes felületén fűtött, hogy télen ne kelljen kapargatni róla a jeget. Ez nem is baj, hiszen egy átlagos háziasszonynak, vagy akár nekem is esélyünk sincs átérni a hatalmas üvegfelületet. Ugyanez vonatkozik a kézi mosásra is, ember legyen a talpán aki saját maga lemossa az Espace-t. Én megtettem egyébként, de legközelebb tuti inkább beállnék egy mosóba vele.
A műszerfal teljesen digitális, aminek én nem vagyok a híve, jobb szeretem az analóg mutatókat. Cserébe viszont szénné konfigurálhatunk mindent. Több féle számlap közül választhatunk, van köztük hagyományos, és modern stílus is. Apropó műszerfal. HUD is van, vagyis az a kis eszköz ami az út fölé vetíti a legfontosabb adatokat. Sebesség, navigáció, követési távolság. Ez egy kis felnyíló üvegre rakja ki az információkat, de az egész cucc úgy nyílik ki indításkor a műszerfal tetejéből, mintha egy vadászgépben ülnénk. Iszonyú menő!
De jöjjön a lényeg, mégpedig az, hogy milyen vezetni. Az általam használt autóban, egy 1,6 literes dCi dízel dolgozott, 160 lóerő teljesítménnyel, duplakuplungos hét fokozatú automata váltóval. Amikor megtudtam, hogy ehhez a nagy hajóhoz csak 160 paci dukál, kicsit lekonyult a szám széle, de hamar rájöttem, hogy ez teljesen lényegtelen, ugyanis ez az autó nem arról szól, hogy lámpától lámpáig gyorsulgassunk vele. Az Espace az utazásról szól. Most indítsátok el az alábbi számot, képzeljétek magatokat egy tükörsima vízen lágyan sikló vitorlásra és úgy olvassátok tovább a cikket.
Első nap mindjárt a Hungária körúton kezdtem, és ez volt az a pillanat amikor levett a lábamról az Espace. Ahogy korábban is írtam, ez egy négy keréken guruló hajó. Ahol egy sportosabb autóval elveszem a gázt és kerülgetem a kátyúkat miközben épp szétrázódnak a veséim, az Espace észrevétlenül siklik át a legdurvább úthibákon is, miközben szinte síri csend honol az utastérben. Egy picit nem figyeltem, és a HUD-ra pillantva azt láttam, hogy már 120-szal megyek ott ahol 40-nel szoktam araszolni, hogy ki ne szakadjon a futómű. Húha, gondoltam, és elengedtem a gázpedált. Később nem egyszer vettem észre, hogy bár nem akartam gyorsan menni, mégis túlléptem a sebességhatárt. Egyrészt annyira csönd van az utastérben, hogy nem lehet észrevenni a sebességet, másrészt a kis dízel meglepően lendületesen mozgatja az autót. A váltások teljesen észrevehetetlenek, motorzaj szinte nulla, egyszerűen csak vitorlázunk az úton, és pontosan ez a legnagyszerűbb ebben az autóban. A futóműnek és a hosszú tengelytávnak köszönhetően olyan érzésünk van, mintha a világ legjobb minőségű útjain közlekednénk. Ha akarjuk bekapcsolhatjuk a masszást is menet közben, és akkor tényleg olyan érzés mintha egy pihe puha felhőben utaznánk.
Több féle üzemmódot is választhatunk. Comfort, Normál, Eco, Sport, és van egy személyes mód is amit bekonfigurálhatunk ahogy szeretnénk. Így egyetlen gombnyomással mondhatjuk az autónak, hogy állítson mindent a legkomfortosabbra, és mondjuk kapcsolja be a masszírozást is. Városban egyébként a Sport módot használtam, mert ilyenkor sokkal gyorsabb a váltó, hosszabb úton viszont inkább a komfort módot részesítettem előnyben.
Autópályára is kimentem, mert kíváncsi voltam milyen lehet ha távolabbra megyünk vele. Nos, tökéletes. Gond nélkül csapathatjuk akár 160-as tempóval is, ha mondjuk Németországba utazunk, a 130-as korlátozás pedig szinte játék kategória az Espace-szal. Autóúton is lehet vígan előzgetni, városban pedig az elforduló hátsó kerekek teszik könnyeddé a szűk helyeken való forgolódást (4 Control a funkció neve). Ez egyébként egészen észrevehetetlen, 70-es tempóig engedi a hátsó kerekeket elfordulni 3,5 fokos szögben elfordítani. Persze a parkolás így is elég halál, hiszen egy nagy autóról van szó, de az elforduló hátsó kerék, a parkolást segítő kamera könnyít a dolgon. Van egyébként teljesen automata parkolás is, anélkül beteszi az autó magát az üres helyre, hogy hozzányúlnánk a kormányhoz. Persze csak akkor, ha találunk megfelelő méretű szabad parkolóhelyet.
Amikor egy új autóba ül az ember, mindig van egy első benyomás, aztán ez később vagy jó vagy rossz irányba változik. Amikor csak egy óra van kipróbálni egy autót, nem feltétlenül tud az ember reális véleményt alkotni. Az Espace majdnem egy hétig nálam volt, és egyre jobban megszerettem. Először ódzkodtam tőle, aztán egyre inkább élveztem a vele való gondtalan utazás élményét. Annak ellenére, hogy nem az általam kedvelt sportautó kategóriába tartozik, mégis úgy éreztem, hogy én vagyok az utak királya. A magas üléspozíció, a szellős és kényelmes utastér, a hatalmas szélvédőnek köszönhető jó kilátás, a szinte nulla menetzaj, egészen más dimenzióba helyezi az utazást. A-ból B pontba sokféleképp el lehet jutni, és az Espace megmutatta, hogy egy családi kisbusszal is nyújt olyan élményt az utazás, mint mondjuk egy minden jóval megspékelt 7-es BMW-vel. Pár nap után arra gondoltam, mennyire jó lenne az Espace-szal leugrani Horvátországba pár kollégával. A Bose hangrendszerből szólna a zene, miközben jó hangulatban végigdumálhatnánk az utat a csendes utastérben, nem mellékesen úgy, hogy a hátul ülőknek sem kellene kuporogniuk. Vagy elképzeltem, hogy ha lenne egy népesebb családom, feleséggel, két három gyerekkel, akkor mennyire jó választás lenne az Espace. Megmondom mennyire: nagyon!
Fogyasztás? Kapaszkodjatok meg: 7,2 liter volt az átlag, úgy, hogy nem foglalkoztam a gázpedál állásával. Ez töb mint szép egy ekkora monstrumtól. Csak mondom, hogy a Z4 13,3-at eszik vegyes átlagban, pedig az egy harmad ekkora autó.
Ára? 9,6 millió és 13 millió forint közt, nálam a 13 milliós fullos változat járt. Ez az ársáv soknak tűnhet, de minden csak viszonyítás kérdése. Nyilván lehet venni egy nagy dobozt négy kerékkel, jóval kevesebb pénzből, de ennyire kényelmes és szép autó szerintem nincs most ebben a kategóriában. Lehet például venni X6-ös BMW-t is ennyi extrával 25-30 millióért… Persze tök más a két autó, csak viszonyításképp írtam, hogy vannak ennél jóval drágább autók. Az extralistát felsorolni is nehéz lenne, ezt inkább nézzétek meg a Renault oldalán, tényleg minden benne van amit csak el lehet képzelni. Garancia öt év, vagy 150 000 kilométer.
Ha családod van, gondold meg, próbáld ki, és venni fogsz!
További információkat a Renault oldalán találtok, és most már követhetitek is a Renault Instagram oldalát.
