• Valentin

    Huuuh!!!
    Handrás, ez a rész elképesztő volt!
    Ilyen őszintén beszélni ilyen fájdalmas és nehéz dolgokról, ez az egyik legjobb dolog, amit az ember tehet magával, ha meg akar könnyebbülni,
    de nem csak azért, hanem csak….
    Baromi jó rész lett, s azt kell mondjam, nagyon átjött.
    Fura lehet sok embernek, de én még ennél is egyszerűbben élem az életem, de még kütyük szintjén is -pl. nincs nálunk TV már vagy 10 éve-, s épp hétvégén villant be, ahogy elnéztem, hogy más hogy szenved azzal a sok kütyüvel, hogy jobb felvételeket csináljon, hogy a kütyü nem tesz boldoggá, hanem borzasztóan elcseszi sok tekintetben az életed, mert végül -és ezt sokszor nem is vesszük észre-, már ezeknek élsz, s baromi sok időt töltesz velük.
    Azon is sokan csodálkoznak, hogy nincs autónk!
    Mi a francnak, amikor Bp-en élünk, ráadásul égtelenül nagy környezetszennyezés van, s inkább kevesebb autó kéne, mint több?!
    Én pl. akkor vagyok a legboldogabb, ha sétálok az erdőben, úszom a vízben vagy a víz alatt, jógázom ill. meditálok vagy amikor a gyerekeimet elnézem, ahogy játszanak vagy babrálnak valamit, vagy épp nézem őket alvás közben.
    Sokszor az élet legegyszerűbb dolgai a legszebbek.
    Nagyon felemelő volt ez a videó, s rengeteget adtál vele sok embernek, és szerintem magadnak is.

  • Kun Daniel

    Jó a sorozatod.
    Nagyon sajnálod anyukádat, elképzelni nem lehet milyen az ha valaki ilyen korán elveszti az édesanyját.

    De.
    Szerintem neked kellett volna egy gyerek. (vagy több)
    Ebben a részben még furcsán rá is kérdeztél…
    Sok mindent megoldott volna, nagyobb harmóniában lennél magaddal.
    Persze még nem késő, de szerintem egyre jobban be fogsz csavarodni.

  • foobarbaz

    Ajánlom neked is és a többieknek is Fumio Sasaki-tól a Goodbye, Things című könyvet. Témái (többek közt): minimalizmus (Apple is említve benne); miért nem tesznek boldoggá a tárgyak; hogyan és miért szabadulj meg a sok felesleges tárgytól, ami helyet és energiát vesz el; hogyan légy boldog egy egyszerűbb életet élve. És hasonlók. Aki nagyon a kütyük/tárgyak világában él, folyamatosan vágyakozik és vásárol, keresve a boldogságot ezekben, annak kifejezetten ajánlott a könyv. (Ezen kívül Matt D’Avella youtube csatornáját is ajánlom ezekben a témákban.)

    • realitivitásgyakorlat

      Egy youtube csatornát ajánlasz a kütyükről való leszokáshoz?

      hát, merész módszer 🙂

      • foobarbaz

        Nem arról van szó, hogy nem lehet kütyüt használni, hanem arról, hogy nem kell mindig vágyakozni a legújabbra, nem kell állandóan összevásárolni mindent, akkor is, ha nincs szükséged rá, nem kell az újabb, ha a meglévő is kiszolgál. Illetve arról, hogy felismerd, mire van szükséged, mi a hasznos és mi nem az. Nem arról van szó, hogy barlangban kell élni. 🙂

    • Valentin

      Ezt írtam én is Andrásnak másképp megfogalmazva.

  • Valentin

    ???

  • Valentin

    Én csak ez utóbbit tudtam róla, de most már értem, köszi! :-)))
    Kütyüből csak nagyon korlátozott számú legyen csak otthon, mert különben a rabszolgáikká válunk, ez a valóság.
    Nekem 1 telefonom és egy laptopom van (no TV, no tablet) s kifújt. Ez egy tudatos leépítés volt nálam az évek alatt, mert még ezzel együtt is túl sok időt töltök képernyő előtt.

    • Traveller

      Egyebkent ezzel en is egyetertek, csak valahogy a vagy mindig kialakul a kütyükre, es gyakorlatilag nagyon survan ezek vesznek korbe. Igaz, az  dizajn miatt nem olyan tolakodo, belesimul minden a kornyezetbe, de tenyleg eluralkodott rajtam/a tarsadalmon a sok tech-cucc. Ami nem jo.
      Egyebkent van egy nagyon jo sorozat az Unabomberrol, Manhunt: Unabomber a cime. Durva kis cucc.

      • Valentin

        Egyébként a kütyük kapcsán eszembe jutott, hogy van még egy Bluetooth-os JBL Extreme 2 hangfalunk (ezt sokat használjuk, nagyon szeretjük, állati praktikus egy gép a nagy kap-ú aksijával és jó hangjával), és van egy 13”-os IPS Digital frame viewerünk, amin a családi fotók és videók mennek FHD-ben (azaz teljes felbontásban, nem is kell konvertálni előtte a videókat), így a laptopot elő se kell venni.
        Szóval ennyi.
        Egy igazán nagy kijelző/kivetítő azért sokszor hiányzik, bevallom, de a gyerekek miatt nem akartam, hogy ne ragadjanak oda a képernyőre nap mint nap.
        Lehet, hogy belepillantok az “Unabomber”-be, ha már mondod, bár most elég sok film vár rám, amikkel elmaradtam, és meg akarom nézni őket.