• Csak egy hülye

    Bár kezdetben úgy voltam vele, hogy meg sem nézem az önéletrajzi sorozatodat, de végül bele-belenézegettem. A 10.részt teljesen, illetve a kilencediket részben megnéztem, mert én személyszerint ennek az időszaknak (házimozi-ősapple-xms) voltam szemtanúja, s nagyrészben neked köszönhető (a 2003-as első gépeden ismerkedtem az OS X-szel, s vettem egyből én is egy Macet), hogy mai napig Apple felhasználó vagyok, gyorsan a családot is megfertőzve.
    Nem mintha nagyon számítana, de leírom a véleményemet: szerintem ez a sorozat “lágy”, azaz kicsit elfedő lett. Azokat a problémákat hangsúlyozod ki, s olyan megvilágításba helyezed, amiből végülis győztesen kerültél ki, s lehet ez így rendben is van, viszont én speciel évekig szerettem lejárni hozzád. Kevés embernek adok a szavára és a véleményére, de neked rövid idő alatt sikerült közéjük beverekednekd magad, de aztán egyre gyűltek a viharfelhők.
    A depressziós hangulatingadozásaidat, (amikre persze a családi és anyagi helyzet magyarázatot adhat, de nem minden esetben, mert hozzád hasonlóan jópáran vagyunk, akik elvesztették a szüleiket, és kitartó, folyamatos munkával jutottak el magas szintekre) amikor néha még az üzletet is képtelen voltál kinyitni, még kellően elfedte a fanatizmusod és a maximalizmusod.
    Nekem ennek az időszaknak a csúcspontja az XMS-ben tartott Tiger bemutató volt, ami engem is magával sodort, s addig kishazánkban még soha nem láttam embereket, akik a megjelenés napjaiban legális operációs rendszereket vesznek nem kis pénzért, mégis boldogan, de te ezt is elérted, s ez nem kis érdem.
    Viszont ezek után már sok lett a negatívom, s fals szöveg, önfényezés, sőt olykor konkrétan hazudozás, ráadásul én a kezdeti alkalmazottaiddal sem voltam kibékülve (sőt).
    Mivel már sok volt a mínusz, s két utolsó nálad történt vásárlás után pont a legrosszabb eladói stílust testesítetted meg, így ott nem tettem szóvá, tekinttel a régi idők emlékére és pozitív dolgokra, de hazatérve a dolgokat leülepítve meghoztam a döntést, s soha többé nem tértem be hozzád.
    A blogjaidat változó intenzitással követtem, s legbelül szurkoltam a sikere(i)dnek, s nem éreztem örömet a kudarcaidnál.