Grr!

Handras.hu
és macskája

Kategória archívum: „Fotó”

Nikon vagyok. 2000mm vagyok. Nikon P900 Teszt

53 komment

Mindjárt az elején le kell szögezzem: megrögzött Canon felhasználó vagyok. Talán ez nem is baj, így legalább biztos lehet benne mindenki, hogy nem egy elfogult Nikon P900 teszt következik, valaki olyannak a billentyűzetéből, aki Nikon szemellenzőn keresztül nézi a világot.

Még tavaly jött szembe velem egy videó, melynek már nem emlékszem pontosan a címére, de megnéztem, mert olyan szuperzoom anyagot ígért, amilyennel még sosem találkoztam. A Nikon P900-as legújabb bridge gépével készült egy holdas videó. Bevallom nem igazán hittem el amit látok.

Azóta már kapható a P900, én pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mire képes az én kezeim között. Az van az oldalára írva:

24-2000mm

Igen, jól olvastad: 24-ről indul, és 2000mm a vége. Egy kettes és három darab nulla mögötte. Mielőtt kézhez kaptam a gépet, többször is utánanéztem a speckóknak, mert nem akartam elhinni. Tényleg 2000mm-es optikai zoom egy 200 000 forintos kis fos bridge gépen? Na ne szívassatok már! Viszonyításképp a full frame Canon 5D-re fél millió forint egy 70-200mm-es objektív, ez a gép meg 24-2000mm-es átfogást ad 200 000 forintért??? Tudjátok mennyibe kerül egy Canon 600mm-es F4 L-es objektív? 3 millió forint. Ja és az majdnem 4 kg… Ráadásul az fix 600mm.

A Nikon P900-ason tényleg egy elég nagy átfogású objektívet találunk, ami igazából egy 4,3mm-től 357mm-ig terjedő tartományt fed le. Hahh, akkor tuti digitálisan tudja a 2000 milit, kiáltanak fel most sokan, de nem. (Ha a digitális zoomot is használjuk akkor 4000mm a vége, de ezt inkább hagyjuk, mert a digitális zoom nálam a vicc kategória.) A 2000mm akkor jön ki, ha a zoomtartományt egy fullframe 35mm-es vázzal hasonlítjuk össze. Tehát az 5D-vel akkor tudnám lefotózni ekkora méretben a Holdat, ha rácsavarnék egy 2000mm-es objektívet, vagy inkább egy távcsövet.

moon_nikonP900

Hasonló képet a Holdról készítettem már a Canon 5D-vel, csakhogy kellett hozzá egy 2000mm-es Meade távcső is. A két eszköz értéke összesen durván 2 millió forint volt. A P900 pont a tizede. Beszarás… Mielőtt tovább olvasol, nézd meg az alábbi videót amit azért készítettem, hogy a lehető legegyszerűbben érezze mindenki, hogy mekkora átfogásról beszélünk.

Persze jó móka a Holdat fotózni, de valljuk be, hamar meg lehet unni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire használható minden másra a P900. Azt hihetnénk, hogy ez a masina a fényképezőgépek Szent Grálja, de sajnos nem az. Bár ha csak az ár-teljesítmény viszonyt nézünk, akkor talán mégis.

De ugorjunk egy kicsit vissza, és kezdjük az elejéről. Bár egy bridge gépről beszélünk, a P900 nem egy kis gép, de nem is nagy. Mondjuk 70 százaléka a kamerának csak az objektív. Fogásra közel sem olyan kényelmes mint amihez hozzászoktam például az 5D-nél, de nem is mondanám nagyon rossznak, mert a viszonylag méretes objektívnek köszönhetően elég stabilan meg tudjuk támasztani a másik kezünkkel.

nikon_coolpix_p900_review_04

A keresőben digitális képet látunk, ami nem is lenne baj, ugyanis egyből látjuk, hogy alexpós-e a kép, illetve ha akarjuk látjuk az elkészített fotót is megmutatja pár pillanatra. A nagyobb gond, hogy nagyon kicsi képet látunk, így nem mindig tudjuk, hogy sikerült-e eltalálni a fókuszt, illetve a kompozíciót is nehezebb beállítani. Egy szó mint száz, ez fényévekre van egy fullframe gép keresőjétől, de nagyon jónak mondható a bridge gépek mezőnyében. Amit még észrevettem, hogy a kereső gumiborítása nagyon kicsi, nem igazán takarja be a szemünket, ezért erős napsütésben zavaró lehet a bevilágító fény. Pár nap után ezt is megszoktam, egyszerűen jobban odatapasztottam a szememhez a keresőt.

Belül a gépben egy egész kicsike 16 megapixeles szenzor kapott helyet. Nem akarod tudni mennyire kicsi. Egy Full Frame szenzor méretének a tizede. Ennek köszönhető a brutális zoomtartomány, cserébe hatalmas kompromisszumokat kell kössünk a képminőség terén. ISO 400 felett elég zajosak a képek, nem is nagyon engedtem a gépnek, hogy ISO 400 fölé menjen. Nem azt mondom, hogy használhatatlan ISO 400 felett, de az én szememnek már túl sok volt a zaj. A dinamikatartomány ugyancsak nagyon gyenge, emiatt nagyon oda kellett figyelni, hogy egymáshoz képest ne legyenek túl világos plusz túl sötét részletek a fotózni kívánt témán. A fentiek ellenére mégis, amikor megnéztem az első P900-zal készült képeimet, csak annyit tudtam mondani:

“Aztarohadtéletbe!”

Sokkal rosszabbra számítottam, mert a nagy átfogású objektívek és a kicsike szenzorok az álmoskönyv szerint sosem jelentenek jót. De ez a kis gép… Tényleg nem hittem el, hogy egy 600 dolláros kis kamera erre képes. Oké, RAW-t nem tud. Elsőre ez nagyon gáznak tűnt, de aztán rájöttem, hogy aki ilyen relatív olcsó géppel fotózik, annak valószínűleg semmi szüksége a RAW képekre. Engem sem zavar a dolog, mert így legalább nem kell egy csomó időt eltölteni a képek szerkesztésével. Hamar megszoktam, hogy alapból olyan beállításokkal fotózzak, hogy ne nagyon kelljen utómunkázni a képeket. A posztban és a galériában található képek legtöbbje teljesen nyers, a többin is csak minimális utómunka található. Kis vibrance, expo korrekció, ilyesmik.

DSCN1153

A képfeldolgozásért felelős processzor kb. kőkorszaki, emiatt csínján kell bánni a sorozatképek lövésével. Hiába lőhetjük meg az Air Race-en a repülőgépet 7 képkocka per másodperc sebességgel, ha utána másodpercekig csak a bufferelést látjuk a keresőben, a repülőgépet meg szépen elveszítjük közben. Valószínű, hogy a lassú proci miatt maradt ki a RAW támogatás is. Vagy, hogy majd a P900 utódjában legyen mit fejleszteni… Hirtelen elröppenő madarat szeretnél fotózni? Felejtsd el! Az exponáló gomb lenyomása után még kell egy kis idő amíg ténylegesen megtörténik a fotó elkészülése. Tényleg nem értem miért nem tudtak, csak egy kicsit gyorsabb procit belerakni.

A rekeszértékek 2,8 és 6,5 közt változnak, attól függően, hogy mennyire toljuk ki a zoomot. Ha azt nézzük, hogy a belépő szintű Canon 70-200-as obik 4-es rekeszt tudnak, nem is hangzik olyan rosszul 2000mm-en az f6,5. Nyilván menő lenne, ha max zoomon is f2,8-as rekesszel lőhetnénk a szavannán a tigrisfotókat, de mint írtam, ha ezt is tudná a gép, akkor ez lenne Szent Grál. Így is egészen elképesztően élesnek mondható az objektív, főleg ha észben tartjuk, hogy egy teleszkóppal összevethető cuccról beszélünk.

hajo

Természetesen kapunk egy nagyméretű 3 hüvelykes kijelzőt, ami minden irányba kihajtható és elforgatható. Itt jegyzem meg, hogy az egymilliós Canon 5D MKIII vázon nem kihajtható a kijelző, a P900-on meg simán. El nem tudom mondani, hogy mennyire anyázok emiatt sokszor a Canonra. Gyakorlatilag vagy szemmagasságból fotózhat vele az ember, vagy vakon. Esetleg hasalhatunk le a földre, ha látni szeretnénk a kijelzőt. A P900 nem számít, hogy hol van, és merre néz a váz, simán magam felé fordíthatom a kijelzőt. Lifesaver! Ja, most jut eszembe, ebben a kamerában van GPS modul is ami geotaggeli a fotókat, és beépített Wi-Fi-t is találunk. Ezek ugyancsak nincsenek benne a méregdrága vázakban…

A kezelőszerveket és a menürendszert nagyon hamar megszoktam, pedig azt hittem, hogy a Canon után egy kínszenvedés lesz. De nem. Pár nap után megtanultam szinte vakon kezelni a legfontosabb beállításokat.

A fókusz meglepően gyors és pontos, igazából sokkal rosszabbra számítottam, de tény, hogy nagyon jól teszi a dolgát. Ha esetleg mégsem, akkor eléggé meg vagyunk lőve, ugyanis a manualis zoom is digitálisan vezérelt, emiatt pedig nagyon lassú,  jobb ha inkább újra és újra megpróbáljuk az autófókusszal eltalálni az élességet.

Az optikai (5-stop) képstabilizátor egészen elképesztően jól teszi a dolgát. Mondjuk nem is lehetne máshogy kézből fotózni ekkora zoom mellett. A gyakorlatban 1/200 zársebességgel szinte bármit sikerült lefotóznom akár 2000mm-en is. Egy rendszeres problémám volt, ez pedig az exponáló gomb megnyomása. Sokszor előfordult, hogy 1000-2000mm közt kitolt zoom mellett pont az expo gomb megnyomását nem bírta már kikompenzálni a képstabilizátor, emiatt teljesen szétcsúszott a kompozíció. Ilyenkor lehet elölről kezdeni az egészet. Komponálás, fókusz, aztán nagyon finoman megnyomni az exponáló gombot. Ettől függetlenül az optikai stabilizátor tényleg szuper, szinte tökéletesen kiküszöböli a kézremegést. Azért persze nem árt ha viszonylag stabilak a kezeink, mert a 2000-es zoom nem gyerekjáték.

A negatívumok ellenére alig pár nap alatt hozzászoktam a kis gép gyengeségeihez, illetve megtanultam kihasználni az erősségeit. Első nap még sokat szenvedtem a brutális zoommal, folyamatosan elvesztettem a témát, fókuszt, de aztán ahogy egyre többet használtam a gépet, ráéreztem. Mostanra gond nélkül lefotózok kézből egy utazómagasságban közlekedő repülőgépet. Vagy bármit. Több kilométeres távolságból is. Állványról pedig tényleg csak a levegő remegése zavarhat be. Itt egy backstage kép, ahogy épp videóra veszem a tőlem sok kilométerre lévő szabadságszobrot. Köszi a képet Ervin! 🙂

backstage

Nagyon jók az előre programozott üzemmódok is, melyeket a forgatható tárcsáról érhetünk el. Pár kattintással beállíthatjuk a gépet gyerek, állat, hold, táj, makro, múzeum, esti, kaja, parti, naplemente, portré, sport vagy akár tűzijáték fotózásra. Ha például Hold üzemmódra váltunk, akkor a holdfotózáshoz szükséges legjobb beállításokat kapjuk. ISO 400, 1/200 zársebesség, és egy két másodperces időzítés, de például a white balance is kifejezetten a holdfotózáshoz lesz beállítva. Ugyanez, ha mondjuk naplementét fotózunk, kicsit húz a vörös színeken, és a rekeszt is szűkre állítja. Profi fotós csak nevet ezen, de őszintén szólva nagyon kényelmes, hogy 5-6 beállítás helyett két gombnyomással be tudjuk állítani a témához szükséges értékeket. Természetesen HDR módot is találunk. Nyilván már régen rossz ha HDR-ben kell fotóznunk, de a végeredmény egészen jó.

hdr

Ami a legelképesztőbb ebben a gépben, az a sokoldalúsága és a szabadság, amit a brutális zoomtartomámy ad. Bár elég nagy kompromisszumokkal, viszont viszonylag olcsón fotózhatjuk két centiről a macska szemét, vagy egy pillangót, aztán pár pillanattal később az utazómagasságon repülő A380-as repülőgépet, aztán ha akarjuk még nagylátószöggel ugyanennek a repülőnek a kondenzcsíkját egy kis felhőpornóval megfűszerezve. Mindezt objektívek cserélgetése nélkül, egy kevesebb mint egy kilogrammos géppel. Direkt a tesztfotók kedvéért elugrottam az állatkertbe, és vicces volt nézni ahogy az 50 méterre lévő állatokat próbálták fotózni a turisták – persze esélytelenül – miközben én olyan portrékat lőttem az unatkozó majmokról amilyet csak akartam, pedig a közeledő vihar miatt a fényviszonyok sem voltak ideálisak. Most arról ne is beszéljünk, hogy a legtöbben milyen képeket vihettek haza amiket a mobiljaikkal készítettek… Az állatkertben tűnt fel az is, hogy mennyire kényelmes egy ilyen kis gépekkel akár hosszú órákig mászkálni, szemben mondjuk amikor az ember felaggatja magára a vázat, meg még két három dög nehéz objektívet.


majompofa

Ami talán legjobban hiányzik nekem ennél a gépnél, az a 16-17mm-es nagylátószög. Prágában például már felkenődtem egy falra, és még így sem fért bele minden 24mm-be. Az 5D-vel nem lett volna gond, de ismét mondom, 200 000 ft vs 2-3 millió forintos vázról beszélünk. Nehéz volt megszokni a közelpontokat is. Azt hittem, majd 10 méterről lőhetek képeket bogarakról, de nem. 135mm-ig lehet igazán makrózásra használni, aztán a zoom növelésével, már az emberi fej a legkisebb amit érdemes sok-sok méterről fotózni. Ez egyébként nem szokatlan, nincs ez máshogy a tükörreflexes gépemnél sem.

praga

Összességében nem csalódtam, de nyilván azt sem tudom mondani, hogy eldobom az 5D-t és lecserélem erre a kis Nikonra. Az viszont biztos, hogy bizonyos témákhoz csak a P900-at vinném magammal. Például egy jó kis szafarin nem próbálkoznék az 5D nevetségesnek mondható 200mm-es zoomjával, de egy studióba portréfotóra biztosan az 5D-t választanám. Azt se felejtsük el, hogy mindig az a legjobb kamera ami éppen nálunk van, és egy jó kép sem a kamerától lesz jó, hanem az embertől, aki a kamerát tartja. A kamera csak segíthet, és a P900 a maga 200 000 forintos árával igen jó partner lehet. Kezdő fotósoknak semmiképp nem ajánlom, inkább azoknak érdemes beszerezni, akik tudják, hogy pontosan mire szeretnék használni. Én folyamatosan azt éreztem, hogy az extrém zoom miatt nagyon oda kell figyelni, hogy minden a helyén legyen, ezt pedig egy kezdő fotós nem fogja tudni megoldani. Az biztos, hogy ha például észrevétlenül szeretnéd a strandon a celebek fenekén lévő narancsbőrt fotózni, ez a kamera tökéletes választás. 🙂 Az alábbi képet például 80-100 meterről lőttem Prágában teljesen észrevétlenül:

paparazzi

Ha egy kérésem lehetne a Nikonhoz, hogy merre fejlesszenek, azt kérném kerüljön kétszer ennyibe a P900 utódja. Így belekerülhetne egy sokkal jobb szenzor és egy erősebb illetve gyorsabb processzor RAW támogatással. Ha ezeket belepakolná a Nikon, nagyon közel kerülnék ahhoz, hogy gondolkodás nélkül eladjam az összes Canon cuccomat. Addig is az a döntés, hogy ha el tudom adni a Canon 100-as Macro objektívemet, akkor veszek egy P900-as Nikont. A Macro obimat nagyon keveset használom, az árából pont kijönne a Nikon P900, amit viszont tudnék használni autóversenyeken, meg egyéb témáknál, amiknél jó jönne az extrém zoomtartomány. Szóval ha valakinek kell egy Canon 100-as L-es Macro obi, akkor nálam le lehet csapni egy megkímélt darabra. 🙂

Frissítés: A 100-as Macro elkelt, én pedig meg is vettem az árából a P900-at. 🙂

Az alábbi galériában megnézhetitek az összes képet amit megosztásra érdemesnek találtam, és az exif adatokat is meghagytam a képek mellett. 24-2000mm közt lehet szemezgetni.

galeria

 

Egy Nikon amit megvennék…

35 komment

Sőt azt hiszem ez lesz az első Nikon gép amit megveszek, ha eladtam az L-es Canon Macro obimat, ugyanis a hétvégén kezembe akadt egy Nikon P900, és nagyon tetszik.

P900_BK_front_lc.high

Az alábbi két képet a teraszomról készítettem. Ugyanaz a gép, ugyanaz az objektív, ugyanarról a pontról készült a két fotó. (Egyébként ez még nem is a maximális optikai zoom volt, ugyanis 2000mm a max.) Instant fuck’n get!

nikon_p900

 

  • Legfontosabb speckók:
  • 16 megapixel
  • 24-2000 mm (35mm ekvivalens)
  • f/2,8 – f/6,5
  • 5 stop optikai stabilizátor
  • 1920×1080, 60 fps

Nyilván vannak komoly limitációi a gépnek, főleg egy DSLR váz+objektív kombóhoz képest, de az árához képest (200 000 ft), egészen elképesztően jó kis cucc! Tesztet írok majd róla, csak még akarom kicsit nyúzni. Még egy kép addig is, hogy felcsigázzam az érdeklődést. Kézből…

DSCN0293 (1)

 

PS: Még ne rohanjatok a boltba megvenni, mert nyilván nem ez a kamerák szent grálja, várjátok meg a részletes tesztem, abban elmondom majd, hogy kinek javaslom.

Így készült Steve Jobs utolsó portréja

25 komment

Két évvel ezelőtt áprilisban készült az alábbi videó, de én csak most futottam bele. Marco Grob, a Time fotósa készítette a videót, melyben végignézhetjük, ahogy Steve Jobs-ról készítik el az utolsó portré fotót a Time magazin címlapja számára.

Többször is megnéztem a videót, mert egész egyszerűen elképesztő profizmus árad belőle, mind a fotós, mind Jobs részéről.

Steve Jobs belép a szobába, majd 42 másodperccel később elkészül az első fotó. A további egynegyed percben a fotós lő még négy képet, majd átmennek a fehér háttér elé, ahol csinálnak még további négy képet.

Az egész fotózás nem tartott tovább 4 percnél. Az alábbi, a Time magazinról ismert, és azóta nagyon híres fotó a második kép volt a fekete háttér előtt (videón a 46-odik másodpercben kattan a gép). Én is elég elfoglalt ember vagyok, de csak homályosan tudom elképzelni, hogy Steve Jobs mennyit melózhatott, ha mindössze négy percet tudott szánni egy Time magazin címlapfotózásra. A fotós egyébként az egész felszerelését odaköltöztette az Apple főhadiszállására Cupertinóba, hogy ezzel is időt spóroljon Jobsnak.

time-100401

További érdekesség, hogy ugyanez a fotós készítette Tim Cook fekete hátteres portréját is, melyet már igen sokszor használtak világszerte:

f2173f8d

50 Megapixeles Canon 5Ds és 5Ds-R!!!

53 komment

Épp az Apple Photos alkalmazásának a bemutatóvideóját vettük fel (iMagazinon nemsokára meg tudjátok nézni), mikor befutott a hír, hogy a pletykák nem voltak kamuk, és a Canon tényleg bemutatta az 50,6 megapixeles 5Ds-t. Nem tudom mennyire lesz zajos, és mennyire bírják majd kiszolgálni ezt az elképesztő felbontást a jelenlegi objektívek, de már el is eresztettem egy telefont, hogy amint itt lesz az országban, szeretném kipróbálni.

Canon

Nézzétek meg a lenti videót 1:40-nél látható a durvulás, eléggé Instant Get szaga van a dolognak. Bár gyanítom, hogy 1,2 milla alatt nem fog megállni az itthoni ára, az 5DMKIII ára meg ebben a pillanatban esett a felére, szóval nem lesz olcsó mulatság beszerezni egy ilyen vázat…

Speckók:

A Canon bemutatta az EOS 5Ds-t és EOS 5Ds R-t, két új, ultramagas felbontású, “full frame” tükörreflexes gépét. A 35 mm-es kamerák a „full frame” szenzorok között valaha látott legmagasabb felbontást, 50,6 megapixelt kínálnak.

A példa nélküli minőséget nyújtó gépek a hihetelten részletgazdagság, a válaszkészség és a strapabírás különleges kombinációjára képesek. Az EOS 5Ds R újdonsága, a féligáteresztő szűrőhatás megszűntetése, így maximalizálva az érzékelő felbontását és a képminőséget. Az új DSLR-gépek mellett a Canon bemutatta az EF 11-24mm f/4L USM jelzésű objektívjét, amely a világ legszélesebb látószögű ún. „rectilinear” (hordótorzítás nélküli) zoomobjektívje1, és mint ilyen, tökéletes a tájképek- és épületfotók megörökítésére.

A full frame DSLR-gépek új szabványa
Az EOS 5Ds és EOS 5Ds R egyaránt ideálisak pl. óriásplakátok vagy magazinborítók készítéséhez, ahol minden pixel számít. A szenzor felépítése ISO 100-6400-es érzékenységet tesz elérhetővé, amely ISO 50-12800 értékig bővíthető, így kiváló minőségű képek készíthetők alacsony zajjal, precíz színekkel és széles dinamikatartománnyal. A felbontás lehetőséget ad arra, hogy még a kamerán belül háromféle képnagyítási módot lehessen beállítani: 1,3x, 1,6x és 1:1 arányt. A keresőben is látható fenti módok használatával fantasztikus eredmények érhetők el, hiszen még az 1,6x képkivágással is 19 megapixeles a kép, így egy 300 mm-es fókusztávolságú objektív 480 mm-esként használható.

Az EOS 5Ds-ben és az EOS 5Ds R-ben egyaránt két-két DIGIC 6 processzor gondoskodik arról a gyorsaságról, amely a nagy felbontású képek készítéséhez és a kivételes színvisszaadáshoz szükséges. Mindkét processzort úgy tervezték, hogy kényelmesen kezelje az 50,6 megapixeles érzékelőből áradó hatalmas mennyiségű képadatot, ugyanakkor csökkentse a zajt és kiválóan működjön akkor is ha a felhasználó másodpercenként öt képkockát szeretne elkattintani.

Villámgyors autofókusz
Az EOS 5Ds és EOS 5Ds R gépekben fejlett, 61 pontos autofókusz rendszer található 41 kereszt típusú ponttal. Mindkét kamerával könnyű mozgó tárgyakra fókuszálni, mert az EOS intelligens nyomkövető és felismerő autofókusz-rendszer (iTR) az arcokat és a színeket is követi. A bemozdulások csökkentését tovább növeli a Canon tükörrezgés-szabályozási (Mirror Vibration Control) technológiája. A tükör mozgását két külön motor segíti így sokkal puhább annak mozgása és halkabb a zárhang.

Mindkét gép esetében a 150 ezer pixeles RGB+IR fénymérő és a villodzás-érzékelő gondoskodik arról, hogy a képek egyforma és pontos megvilágítás mellett készüljenek el változó fényviszonyok – pl. vibráló neonfény – mellett is.

Tökéletes részletesség
A páratlan képminőséget kínáló EOS 5Ds és EOS 5Ds R számos személyre szabható móddal segíti a felhasználót. Az új, nagy részletességű képstílus (Fine Detail Picture Style) használatával maximalizálható az érzékelő részletességi szintje, és még élesebb képeket kaphatunk képszerkesztő szoftver használata nélkül is.

A kedvelt kreatív módok – pl. többszörös exponálás, HDR – segítségével bárki kiválób minőségű művészi szintű képeket, míg a beépített időmérővel hosszú idejű felvételeket és csodás time lapse videókat készíthet egyszerűen, speciális szoftverek és drága kiegészítők nélkül.

Professzionális felépítés és személyre szabható funkciók
A Canon újdonságainál a 100%-os méretű keresővel és a képkeresőn megjelenített jelzésekkel könnyű kiválasztani a megfelelő képkivágást. A nagy, 8,11 cm-es (3,2”) Clear View II LCD tükröződésmentes kijelzőn így a képek visszanézésekor nem láthatók csillanások vagy tükröződések. A panel jól áttekinthető, kényelmes kezelőfelületként is szolgál a leggyakrabban használt beállítások elérésére. A fényképzőgépeken új, „Custom Quick Control” (egyedi gyorsvezérlési) képernyőn egyszerűen személyre szabható az ikonok típusa, mérete és elheyezése.

Mindkét kamera magán viseli a Canon eltéveszthetetlen kézjegyét: a rendkívül strapabíró magnéziumötvözet vázat, amely így a természetfotósoknak is kiváló választást jelentenek.

EOS 5Ds R: a képminőség csúcsa
Amikor a maximálisan részletgazdag képek készítése a cél, akkor a féligáteresztő szűrő hatásának megszűntetésével gondoskodik az EOS 5Ds R a lehető legtökéletesebb eredményről. A természetfotók esetében, ahol az organikus minták részletgazdag megjelenítése a cél, a szűrőhatás nélkül érjük el, hogy a képek fantasztikusak lehessenek.

EF 11-24mm f/4L USM
Az EOS 5Ds és EOS 5Ds R is kompatibilis a Canon 71 különböző modellből álló EF objektívcsaládjával2. A Canon EF 11-24mm f/4L USM a világ legszélesebb látószögű ún. „rectilinear” (hordótorzítás nélküli) zoomobjektívje1. A vadonatúj optikai felépítésű objektív három aszférikus lencsét – köztük egy csiszolt aszférikus lencsetagot is – tartalmaz, ami garantálja a lehető legjobb képminőség és a legkisebb torzítás elérését úgy, hogy közben az egész szerkezet olyan erős és strapabíró tud lenni, hogy extrém időjárási körülmények között is használható marad.

Legfontosabb jellemzők – EOS 5Ds

50,6 megapixeles CMOS érzékelő két DIGIC 6 processzorral

150 ezer képpontos RGB+IR fénymérő

Sorozatfelvétel: másodpercenként akár 5 képkocka

61 pontos AF-rendszer

Eltérő képkivágású képek

Az EOS 5DS R-ben emellett:

Féligáteresztő szűrő hatás megszűntetés

Legfontosabb jellemzők – EF 11-24mm f/4L USM objektív

Tájképek ultraszéles látómezővel

A világ legszélesebb látószögű ún. „rectilinear” (hordótorzítás nélküli) zoomobjektívje1

Minimális torzítás – épületfotókhoz és enteriőrökhöz ideális

Speciális lencsebevonatok a szellemképesedés és a becsillanások ellen

Intelligens, szinte zajtalan autofókusz, amely kézzel bármikor átállítható

Fotózás még a legmostohább időjárási körülmények között is

Sanyival lovagoltam, és túléltem

37 komment

Tizenegy éves lehettem amikor először lett volna lehetőségem lovagolni, de persze nem mertem. Ott álltam a puszta közepén az Alföldön előttem egy főleg gyerekszemmel nézve baromi hatalmas állat, és aszondják, hogy üljek rá. Dehogy ültem, totál félelmetes volt az egész.

Később persze sokszor eszembe jutott a dolog és bántam, hogy nem szedtem össze a bátorságomat, mert hát szerintem mindent ki kell próbálni az életben amit csak lehet, és ami nem jár mondjuk instant halállal.

Aztán úgy adódott, hogy közel harminc évvel később ismét lehetőségem lett felülni egy ló hátára, most nem hagytam ki a lehetőséget. A barátnőmék szülei egy tanyát is igazgatnak szabadidejükben, van desznyó, marha, tik liba kacsa, meg egy lovasiskola is. Mivel mi úgymond csókosok vagyunk, bármikor felülhetünk valamelyik lóra, viszont ennek megvan az a hátránya, hogy nem is nagyon foglalkoznak velünk az oktatók, épp elég fáradtak, hogy for free még minket is oktatgassanak.

Ennek megfelelően ahogyan a képeken is látható, totál fogalom nélkül, autodidakta módon kell megülnöm a lovat, aki egyébként Sanyi névre hallgat. Az alábbi képek a harmadik alkalommal készültek, amikor AlieN és a barátnője is kilátogatott velünk, ekkor lőttük a Bimmeres naplementés fotókat is, ha emlékeztek. Biztos vagyok benne, hogy több olvasóm is tud lovagolni, az alábbi kis történet miatt légyszi ne röhögjetek ki. 🙂

Szóval az történt, hogy ezen a hétvégén is felültem Sanyira, és próbáltam megtanulni ügetni, ahogy láttam a többiektől. Kezdtem ráérezni a dologra, de Sanyi megunhatta a dolgot. Egyszer csak felnyerített alattam, és konkrétan elkezdett vágtázni. Persze mindezt úgy, hogy egyetlen hozzáértő sem volt a környéken, aki odakiálthatott volna, hogy mit csináljak, hagytak ott magamban, mondván majdcsak elboldogulok valahogy.

Van abban valami félelmetes, amikor egy ló megindul. Egyből megéreztem ahogy alattam a ló elkezd lépést váltani, közben ahogy lepillantottam, láttam ahogy megfeszülnek az izmai. Mondhatnánk, hogy csak egyetlen egy lóerőről beszélünk, de ez nem olyan mint egy egy lóerős robogó. Egy több 400 kilogrammos saját akarattal rendelkező állat, és akkor úgy dönt, hogy akkor most ő megindul. Persze kapaszkodni semmibe nem lehet, max a térdekkel lehet szorítani, de a western nyeregben ez sem túl kényelmes.

Felrémlett amit Sanyi gazdája mondott korábban, hogy ha Sanyi megindul, akkor alig lehet megállítani, ez a gondolat mondjuk nem nyugtatott meg, ezért teljes erőmből meghúztam a zablát, miközben jól hátradőltem. Az egyik képen ez a pillanat látszik. Sanyi megállt, meg nekem is a szívem majdnem…

Aztán azon vettem észre magam, hogy ez kurva jó volt, akarom még, hogy vágtázzunk. Ismét elkezdtem ügetni, aztán csak csettintettem egyet a nyelvemmel, és Sanyi újra elkezdett vágtázni. Vágtázni egyébként sokkal kényelmesebb mint ügetni, hagytam is neki jó sokáig amíg nem kezdtem totálisan elfáradni. (Hiába, többet kéne sportolni…) Elképesztő érzés volt az egész, nem tudok mást mondani. Persze iszonyú fárasztó is, állni a nyeregben, egyensúlyozni, meg az adrenalin is dolgozik rendesen, de rohadt jó volt. Ja és a legjobb, hogy túl is éltem. 🙂

Screen Shot 2014-05-30 at 14.33.11

Kedvenc képem egyébként a legelső. Simán mehetne hirdető táblára egy Marlboro logóval. 🙂