Handras.HU

Mindjárt az elején le kell szögezzem: megrögzött Canon felhasználó vagyok. Talán ez nem is baj, így legalább biztos lehet benne mindenki, hogy nem egy elfogult Nikon P900 teszt következik, valaki olyannak a billentyűzetéből, aki Nikon szemellenzőn keresztül nézi a világot.

Még tavaly jött szembe velem egy videó, melynek már nem emlékszem pontosan a címére, de megnéztem, mert olyan szuperzoom anyagot ígért, amilyennel még sosem találkoztam. A Nikon P900-as legújabb bridge gépével készült egy holdas videó. Bevallom nem igazán hittem el amit látok.

Azóta már kapható a P900, én pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mire képes az én kezeim között. Az van az oldalára írva:

24-2000mm

Igen, jól olvastad: 24-ről indul, és 2000mm a vége. Egy kettes és három darab nulla mögötte. Mielőtt kézhez kaptam a gépet, többször is utánanéztem a speckóknak, mert nem akartam elhinni. Tényleg 2000mm-es optikai zoom egy 200 000 forintos kis fos bridge gépen? Na ne szívassatok már! Viszonyításképp a full frame Canon 5D-re fél millió forint egy 70-200mm-es objektív, ez a gép meg 24-2000mm-es átfogást ad 200 000 forintért??? Tudjátok mennyibe kerül egy Canon 600mm-es F4 L-es objektív? 3 millió forint. Ja és az majdnem 4 kg… Ráadásul az fix 600mm.

A Nikon P900-ason tényleg egy elég nagy átfogású objektívet találunk, ami igazából egy 4,3mm-től 357mm-ig terjedő tartományt fed le. Hahh, akkor tuti digitálisan tudja a 2000 milit, kiáltanak fel most sokan, de nem. (Ha a digitális zoomot is használjuk akkor 4000mm a vége, de ezt inkább hagyjuk, mert a digitális zoom nálam a vicc kategória.) A 2000mm akkor jön ki, ha a zoomtartományt egy fullframe 35mm-es vázzal hasonlítjuk össze. Tehát az 5D-vel akkor tudnám lefotózni ekkora méretben a Holdat, ha rácsavarnék egy 2000mm-es objektívet, vagy inkább egy távcsövet.

Hasonló képet a Holdról készítettem már a Canon 5D-vel, csakhogy kellett hozzá egy 2000mm-es Meade távcső is. A két eszköz értéke összesen durván 2 millió forint volt. A P900 pont a tizede. Beszarás… Mielőtt tovább olvasol, nézd meg az alábbi videót amit azért készítettem, hogy a lehető legegyszerűbben érezze mindenki, hogy mekkora átfogásról beszélünk.

Persze jó móka a Holdat fotózni, de valljuk be, hamar meg lehet unni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire használható minden másra a P900. Azt hihetnénk, hogy ez a masina a fényképezőgépek Szent Grálja, de sajnos nem az. Bár ha csak az ár-teljesítmény viszonyt nézünk, akkor talán mégis.

De ugorjunk egy kicsit vissza, és kezdjük az elejéről. Bár egy bridge gépről beszélünk, a P900 nem egy kis gép, de nem is nagy. Mondjuk 70 százaléka a kamerának csak az objektív. Fogásra közel sem olyan kényelmes mint amihez hozzászoktam például az 5D-nél, de nem is mondanám nagyon rossznak, mert a viszonylag méretes objektívnek köszönhetően elég stabilan meg tudjuk támasztani a másik kezünkkel.

A keresőben digitális képet látunk, ami nem is lenne baj, ugyanis egyből látjuk, hogy alexpós-e a kép, illetve ha akarjuk látjuk az elkészített fotót is megmutatja pár pillanatra. A nagyobb gond, hogy nagyon kicsi képet látunk, így nem mindig tudjuk, hogy sikerült-e eltalálni a fókuszt, illetve a kompozíciót is nehezebb beállítani. Egy szó mint száz, ez fényévekre van egy fullframe gép keresőjétől, de nagyon jónak mondható a bridge gépek mezőnyében. Amit még észrevettem, hogy a kereső gumiborítása nagyon kicsi, nem igazán takarja be a szemünket, ezért erős napsütésben zavaró lehet a bevilágító fény. Pár nap után ezt is megszoktam, egyszerűen jobban odatapasztottam a szememhez a keresőt.

Belül a gépben egy egész kicsike 16 megapixeles szenzor kapott helyet. Nem akarod tudni mennyire kicsi. Egy Full Frame szenzor méretének a tizede. Ennek köszönhető a brutális zoomtartomány, cserébe hatalmas kompromisszumokat kell kössünk a képminőség terén. ISO 400 felett elég zajosak a képek, nem is nagyon engedtem a gépnek, hogy ISO 400 fölé menjen. Nem azt mondom, hogy használhatatlan ISO 400 felett, de az én szememnek már túl sok volt a zaj. A dinamikatartomány ugyancsak nagyon gyenge, emiatt nagyon oda kellett figyelni, hogy egymáshoz képest ne legyenek túl világos plusz túl sötét részletek a fotózni kívánt témán. A fentiek ellenére mégis, amikor megnéztem az első P900-zal készült képeimet, csak annyit tudtam mondani:

“Aztarohadtéletbe!”

Sokkal rosszabbra számítottam, mert a nagy átfogású objektívek és a kicsike szenzorok az álmoskönyv szerint sosem jelentenek jót. De ez a kis gép… Tényleg nem hittem el, hogy egy 600 dolláros kis kamera erre képes. Oké, RAW-t nem tud. Elsőre ez nagyon gáznak tűnt, de aztán rájöttem, hogy aki ilyen relatív olcsó géppel fotózik, annak valószínűleg semmi szüksége a RAW képekre. Engem sem zavar a dolog, mert így legalább nem kell egy csomó időt eltölteni a képek szerkesztésével. Hamar megszoktam, hogy alapból olyan beállításokkal fotózzak, hogy ne nagyon kelljen utómunkázni a képeket. A posztban és a galériában található képek legtöbbje teljesen nyers, a többin is csak minimális utómunka található. Kis vibrance, expo korrekció, ilyesmik.

A képfeldolgozásért felelős processzor kb. kőkorszaki, emiatt csínján kell bánni a sorozatképek lövésével. Hiába lőhetjük meg az Air Race-en a repülőgépet 7 képkocka per másodperc sebességgel, ha utána másodpercekig csak a bufferelést látjuk a keresőben, a repülőgépet meg szépen elveszítjük közben. Valószínű, hogy a lassú proci miatt maradt ki a RAW támogatás is. Vagy, hogy majd a P900 utódjában legyen mit fejleszteni… Hirtelen elröppenő madarat szeretnél fotózni? Felejtsd el! Az exponáló gomb lenyomása után még kell egy kis idő amíg ténylegesen megtörténik a fotó elkészülése. Tényleg nem értem miért nem tudtak, csak egy kicsit gyorsabb procit belerakni.

A rekeszértékek 2,8 és 6,5 közt változnak, attól függően, hogy mennyire toljuk ki a zoomot. Ha azt nézzük, hogy a belépő szintű Canon 70-200-as obik 4-es rekeszt tudnak, nem is hangzik olyan rosszul 2000mm-en az f6,5. Nyilván menő lenne, ha max zoomon is f2,8-as rekesszel lőhetnénk a szavannán a tigrisfotókat, de mint írtam, ha ezt is tudná a gép, akkor ez lenne Szent Grál. Így is egészen elképesztően élesnek mondható az objektív, főleg ha észben tartjuk, hogy egy teleszkóppal összevethető cuccról beszélünk.

Természetesen kapunk egy nagyméretű 3 hüvelykes kijelzőt, ami minden irányba kihajtható és elforgatható. Itt jegyzem meg, hogy az egymilliós Canon 5D MKIII vázon nem kihajtható a kijelző, a P900-on meg simán. El nem tudom mondani, hogy mennyire anyázok emiatt sokszor a Canonra. Gyakorlatilag vagy szemmagasságból fotózhat vele az ember, vagy vakon. Esetleg hasalhatunk le a földre, ha látni szeretnénk a kijelzőt. A P900 nem számít, hogy hol van, és merre néz a váz, simán magam felé fordíthatom a kijelzőt. Lifesaver! Ja, most jut eszembe, ebben a kamerában van GPS modul is ami geotaggeli a fotókat, és beépített Wi-Fi-t is találunk. Ezek ugyancsak nincsenek benne a méregdrága vázakban…

A kezelőszerveket és a menürendszert nagyon hamar megszoktam, pedig azt hittem, hogy a Canon után egy kínszenvedés lesz. De nem. Pár nap után megtanultam szinte vakon kezelni a legfontosabb beállításokat.

A fókusz meglepően gyors és pontos, igazából sokkal rosszabbra számítottam, de tény, hogy nagyon jól teszi a dolgát. Ha esetleg mégsem, akkor eléggé meg vagyunk lőve, ugyanis a manualis zoom is digitálisan vezérelt, emiatt pedig nagyon lassú,  jobb ha inkább újra és újra megpróbáljuk az autófókusszal eltalálni az élességet.

Az optikai (5-stop) képstabilizátor egészen elképesztően jól teszi a dolgát. Mondjuk nem is lehetne máshogy kézből fotózni ekkora zoom mellett. A gyakorlatban 1/200 zársebességgel szinte bármit sikerült lefotóznom akár 2000mm-en is. Egy rendszeres problémám volt, ez pedig az exponáló gomb megnyomása. Sokszor előfordult, hogy 1000-2000mm közt kitolt zoom mellett pont az expo gomb megnyomását nem bírta már kikompenzálni a képstabilizátor, emiatt teljesen szétcsúszott a kompozíció. Ilyenkor lehet elölről kezdeni az egészet. Komponálás, fókusz, aztán nagyon finoman megnyomni az exponáló gombot. Ettől függetlenül az optikai stabilizátor tényleg szuper, szinte tökéletesen kiküszöböli a kézremegést. Azért persze nem árt ha viszonylag stabilak a kezeink, mert a 2000-es zoom nem gyerekjáték.

A negatívumok ellenére alig pár nap alatt hozzászoktam a kis gép gyengeségeihez, illetve megtanultam kihasználni az erősségeit. Első nap még sokat szenvedtem a brutális zoommal, folyamatosan elvesztettem a témát, fókuszt, de aztán ahogy egyre többet használtam a gépet, ráéreztem. Mostanra gond nélkül lefotózok kézből egy utazómagasságban közlekedő repülőgépet. Vagy bármit. Több kilométeres távolságból is. Állványról pedig tényleg csak a levegő remegése zavarhat be. Itt egy backstage kép, ahogy épp videóra veszem a tőlem sok kilométerre lévő szabadságszobrot. Köszi a képet Ervin! 🙂

Nagyon jók az előre programozott üzemmódok is, melyeket a forgatható tárcsáról érhetünk el. Pár kattintással beállíthatjuk a gépet gyerek, állat, hold, táj, makro, múzeum, esti, kaja, parti, naplemente, portré, sport vagy akár tűzijáték fotózásra. Ha például Hold üzemmódra váltunk, akkor a holdfotózáshoz szükséges legjobb beállításokat kapjuk. ISO 400, 1/200 zársebesség, és egy két másodperces időzítés, de például a white balance is kifejezetten a holdfotózáshoz lesz beállítva. Ugyanez, ha mondjuk naplementét fotózunk, kicsit húz a vörös színeken, és a rekeszt is szűkre állítja. Profi fotós csak nevet ezen, de őszintén szólva nagyon kényelmes, hogy 5-6 beállítás helyett két gombnyomással be tudjuk állítani a témához szükséges értékeket. Természetesen HDR módot is találunk. Nyilván már régen rossz ha HDR-ben kell fotóznunk, de a végeredmény egészen jó.

Ami a legelképesztőbb ebben a gépben, az a sokoldalúsága és a szabadság, amit a brutális zoomtartomámy ad. Bár elég nagy kompromisszumokkal, viszont viszonylag olcsón fotózhatjuk két centiről a macska szemét, vagy egy pillangót, aztán pár pillanattal később az utazómagasságon repülő A380-as repülőgépet, aztán ha akarjuk még nagylátószöggel ugyanennek a repülőnek a kondenzcsíkját egy kis felhőpornóval megfűszerezve. Mindezt objektívek cserélgetése nélkül, egy kevesebb mint egy kilogrammos géppel. Direkt a tesztfotók kedvéért elugrottam az állatkertbe, és vicces volt nézni ahogy az 50 méterre lévő állatokat próbálták fotózni a turisták – persze esélytelenül – miközben én olyan portrékat lőttem az unatkozó majmokról amilyet csak akartam, pedig a közeledő vihar miatt a fényviszonyok sem voltak ideálisak. Most arról ne is beszéljünk, hogy a legtöbben milyen képeket vihettek haza amiket a mobiljaikkal készítettek… Az állatkertben tűnt fel az is, hogy mennyire kényelmes egy ilyen kis gépekkel akár hosszú órákig mászkálni, szemben mondjuk amikor az ember felaggatja magára a vázat, meg még két három dög nehéz objektívet.

Ami talán legjobban hiányzik nekem ennél a gépnél, az a 16-17mm-es nagylátószög. Prágában például már felkenődtem egy falra, és még így sem fért bele minden 24mm-be. Az 5D-vel nem lett volna gond, de ismét mondom, 200 000 ft vs 2-3 millió forintos vázról beszélünk. Nehéz volt megszokni a közelpontokat is. Azt hittem, majd 10 méterről lőhetek képeket bogarakról, de nem. 135mm-ig lehet igazán makrózásra használni, aztán a zoom növelésével, már az emberi fej a legkisebb amit érdemes sok-sok méterről fotózni. Ez egyébként nem szokatlan, nincs ez máshogy a tükörreflexes gépemnél sem.

Összességében nem csalódtam, de nyilván azt sem tudom mondani, hogy eldobom az 5D-t és lecserélem erre a kis Nikonra. Az viszont biztos, hogy bizonyos témákhoz csak a P900-at vinném magammal. Például egy jó kis szafarin nem próbálkoznék az 5D nevetségesnek mondható 200mm-es zoomjával, de egy studióba portréfotóra biztosan az 5D-t választanám. Azt se felejtsük el, hogy mindig az a legjobb kamera ami éppen nálunk van, és egy jó kép sem a kamerától lesz jó, hanem az embertől, aki a kamerát tartja. A kamera csak segíthet, és a P900 a maga 200 000 forintos árával igen jó partner lehet. Kezdő fotósoknak semmiképp nem ajánlom, inkább azoknak érdemes beszerezni, akik tudják, hogy pontosan mire szeretnék használni. Én folyamatosan azt éreztem, hogy az extrém zoom miatt nagyon oda kell figyelni, hogy minden a helyén legyen, ezt pedig egy kezdő fotós nem fogja tudni megoldani. Az biztos, hogy ha például észrevétlenül szeretnéd a strandon a celebek fenekén lévő narancsbőrt fotózni, ez a kamera tökéletes választás. 🙂 Az alábbi képet például 80-100 meterről lőttem Prágában teljesen észrevétlenül:

Ha egy kérésem lehetne a Nikonhoz, hogy merre fejlesszenek, azt kérném kerüljön kétszer ennyibe a P900 utódja. Így belekerülhetne egy sokkal jobb szenzor és egy erősebb illetve gyorsabb processzor RAW támogatással. Ha ezeket belepakolná a Nikon, nagyon közel kerülnék ahhoz, hogy gondolkodás nélkül eladjam az összes Canon cuccomat. Addig is az a döntés, hogy ha el tudom adni a Canon 100-as Macro objektívemet, akkor veszek egy P900-as Nikont. A Macro obimat nagyon keveset használom, az árából pont kijönne a Nikon P900, amit viszont tudnék használni autóversenyeken, meg egyéb témáknál, amiknél jó jönne az extrém zoomtartomány. Szóval ha valakinek kell egy Canon 100-as L-es Macro obi, akkor nálam le lehet csapni egy megkímélt darabra. 🙂

Frissítés: A 100-as Macro elkelt, én pedig meg is vettem az árából a P900-at. 🙂

Az alábbi galériában megnézhetitek az összes képet amit megosztásra érdemesnek találtam, és az exif adatokat is meghagytam a képek mellett. 24-2000mm közt lehet szemezgetni.