Egy függőséggel kevesebb
Nem, nem a cigit tettem le. Az okostelefont. Persze nem most, egyik pillanatról a másikra, szép lassú folyamat volt.
Emlékszem amikor még rám szóltak, hogy tegyem már le a telefonom és ne nyomkodjam egyfolytában. Meg amikor egy-egy külföldi nyaraláson folyton nyitott Wi-Fi-t kerestem, hogy tudjam basztatni a telefonomat.
Most már én szólok rá emberekre, hogy beszélgetés közben ne nyomkodják a telefonjukat.
Egy ideig tök jó mókának tűnt, hogy a világ összes információja ott van a zsebünkben. Csak elő kell venni, és máris ömlik a sok jóság. Vagy akár ott van nálunk mindig egy kis játékkonzol, minden nap újabb és újabb játékokkal az App Store-ból. Biztos megvan az a kép, amikor az utcán mennek az emberek és egy csomóan a telefonjukat bámulják. Néha egy egy oszlopnak nekimennek emiatt, vagy beesnek a metró elé…
Aztán rájöttem, hogy csak felesleges stressz a sok információ ami elönti az agyunkat. Kell nekem, hogy az összes hírről értesüljek? Kell nekem, hogy kipróbáljam az összes top játékot? Kell minden napra, hogz egy vagy több instagram képet feltöltsek? Nagy lószart kell. Alapvetően eleve az internetről kell lekattani, hiszen az okostelefonok nyomkodása is főként a gyorsan és mindenhol elérhető internet miatt lett ennyire kényszeres tevékenység. Ráadásul az egész egy öngerjesztő folyamat. Feltöltök egy képet instára, te megnézed. Feltöltök még egyet, azt is megnézed. Késztetést érzel, hogy te is feltölts egy fasza képet, amit meg majd én nézek meg. Visszamész megnézi, hogy hány Like-ot kapott a képed, hiszen vágysz az elismerésre. És így tovább. Netezgetsz, kommentelsz, választ kapsz, visszamész, elolvasod, válaszolsz, rohadt mókuskerék az egész.
Nem azt mondom, hogy eltettem az iPhone-om a fiókba, de nem nyomkodom egész nap. Nincsenek rajta játékok. Ha játszani akarok, akkor ott az Xbox, vagy az iPad. Ha beülök egy étterembe valakivel, akkor beszélgetni akarok, nem telefont nyomkodni. A felgyorsult élet, az iMessage és a Facebook chat miatt úgyis egyre kevesebbet találkozunk barátokkal. Úgy érezzük, hogy ha néha írünk egy-egy üzenetet a barátainknak, vagy nyomunk egy Like-ot a Facebookon a posztjaikra, akkor megvan a megfelelő kapcsolattartás. De ez nem igaz. A személyes találkozásokat nem pótolja egy iMessage vagy Facebook komment. Szóval ha végre egy másik emberi lénnyel találkozunk, le kell tenni a telefont. End of story.
Olyan ez mint nyaraláskor végigfotózni az egész utat. Aztán hazaérve nem emlékszünk semmire, hiszen egész idő alatt egy kamera keresőjén, vagy az iPhone kijelzőjén keresztül néztük a világot. Nyomkodhatjuk egész nap a telefonunkat, aztán nap végére káposzta lesz az agyunk. Nem állítom, hogy tízszer nyugodtabb lett az életem, de az biztos, hogy sokkal nyugodtabb vagyok. Napi több száz impulzussal kevesebb ér, ez pedig nyugodtabb életet jelent. Érdekes módon, bár azt hittem, hogy az Apple Watch használata majd ront a helyzeten, ez nem így lett. Az összes fontosabb értesítés bejön a csuklómra, így nem kell az iPhone-on megnézzem őket. Ugyebár ha telefonon megnyitunk egy iMessage-et, könnyen lehet, hogy megnyitjuk a Facebook appot, ha már úgyis ott van a telefon a kezünkben.
Nagyjából egy éve már csak akkor használom a telefonomat, amikor tényleg szükség van rá. Van, hogy egész nap alig egyszer-kétszer nyitok meg rajta egy böngészőt, facebook vagy a mail appot. Régen ebéd közben is a híreket olvastam, most már nem csinálom ezt. Persze használok rendszeresen alkalmazásokat. Rendszeresen használom a fitness appokat, zenét hallgatok a telefonomról, iMessage-et a munkámhoz, de például nem kezdek el órákig dumálni barátokkal, inkább megírom, hogy fussunk össze személyesen és igyunk egy KV-t vagy kajáljunk valahol.
Nem akarok megtéríteni senkit. Igazából nem érdekel, hogy az emberiség nagy része internet és okostelefonfüggő lett. De azért gondolkozz el rajta, hogy érdemes-e az életed nagy részét telefon nyomkodással tölteni.