Edzés, futás – második hónap után

Újabb hónap telt el, csipogott a naptáram, hogy írjak nektek futós edzős poszt frissítést. Az előző rész itt olvasható, a legelső pedig itt. Ha szeretnél egy kis plusz motivációt és nem olvastad még ezeket, akkor tedd meg, hátha ad egy kis plusz löketet.

Az elmúlt egy hónapban tovább toltam és továbbra sem adtam fel. Annak ellenére sem, hogy több ismerősöm csak múló hóbortnak titulálta a futást. Innen üzenem: bekaphatjátok, meccset néző, csipszet zabáló barátaim! 🙂 Oké, persze, pár hónap még semmi, de a legtöbben már 1-2 hónap után feladják az egészséges életmódra történő átállási kísérletüket, én meg április vége óta bírom az iramot.

Újabb perfekt hónapot zártam, minden nap volt vagy futás, vagy edzés. Meg is kaptam érte az újabb érmet az Activity appban. Öt kilométer alatt már nem is nagyon futok. Azt nem mondom, hogy már tök lazán lefutok bármikor egy ötöst, de az biztos, hogy szép lassan csökken az átlag pulzusom, közben pedig szép lassan emelkedik az átlagtempó. Egy hónapja még nem tudtam 30 percen belül futni a szigetkört, most simán 28 perc körül vagzok. Nincs következő cél, nem akarom 24 alatt futni vagy ilyesmi, inkább a fejlődést jó látni, hogy ha lassan is, de javul a tempó. Most 5:29 körüli pace-szel tudok futni 5 km-t, két hónapja 6:00 volt még a legjobb időm.

activity_juni

Korábban volt, hogy fájt a térdem, ez mostanra szinte teljesen elmúlt. Vagy azért mert megszokták az ízületeim, vagy ami valószínűbb, hogy inkább kimegyek a szigetre és nem betonon futkározok, hanem a sokkal puhább futóúton. Elkezdtem egyébként ezt is használni, mert az Apple Watch Activity alkalmazásából nagyon hiányoznak az összesített statisztikák, mint például a havi megtett km, vagy az átlag pace változása. Remélhetőleg ezeket is belepakolja majd az Apple. Így nézett ki a júniusom a Nike+ appban:

nike_juni

Ennyit a futásról, nyilván tolom tovább, főleg ha nem lesznek 30 fokok. (Nagyon nem szeretek ebben a dögmelegben futni.)

Ugyebár eddig azt csináltam, hogy egyik nap futottam, másik nap otthon edzettem. Az otthoni edzéssel az a gond, hogy baromi unalmas, és eléggé limitáltak a lehetőségek. G barátom hazajött végre Vegasból, és megbeszéltük, hogy együtt lejárunk edzőterembe. Így is tettünk, így most a nem futós napokon lemegyek az edzőterembe és küzdök a súlyokkal meg a gépekkel. Otthon csak fél órákat edzettem, a teremben viszont az 1 órák is hamar elrepülnek, és nyilván sokkal jobban illetve hatékonyabban meg tudom dolgoztatni az izmokat. Legtöbbször rá is húzok még 15-20 percet. Mondanom sem kell, hogy az első pár alkalom iszonyú demotiváló volt, amikor az ember rájön, hogy 40 kilóval is szenvedés például a fekvenyomás, szemben meg a nálam 10 évvel idősebb fickó játszva nyomja ki a 90-100 kilókat. Azért mostanra már 10-20 kilóval feljebb tudom rakni a gépeken a súlyokat, és szemmel láthatóan is elkezdtek nőni az izmaim. Ezt a képet csak nektek rakom ide, de aztán nem ám mémeket gyártani, mert akkor többé nem rakok fel képet magamról! 🙂 Sajnos nincs before kép a kezdésről, pedig durva lenne a különbség:

IMG_3107

Félreértés ne essék nem akarom magam Rambo vagy Schwarzenegger méretűre gyűrni, egyszerűen csak kicsit egészségesebben szeretnék kinézni. Nem is tetszenek a görögdinnye méretű izmokkal szaladgáló emberkék, de azért pilinszka karokkal se szeretnék mászkálni. Azért azt észrevettem, hogy így 40 felett már nem fejlődik olyan gyorsan az ember, mint mondjuk 18-20 évesen. De hát ez van. Azért azt tudom, hogy pár hónap után látványos változásokat lehet elérni.

A mérlegem statjai szerint úgy néz ki sikerült nagyjából belőnöm az általam elképzelt értékeket és trendeket. Ugyebár ha visszanézitek, látszik, hogy két hónappal ezelőtt drasztikusan elkezdett esni a testzsír, de emellett a súlyom is. Volt, hogy már csak 61 kg voltam… Mostanra sikerült beállítani az étkezéseket meg a mozgás mennyiségét egy nagyjából ideális pályára. A testsúlyom elkezdett visszajönni, a testzsír pedig beállt szépen a 14 százalék körüli szintre. Jó lenne 13-ra letolni, de igazából amikor elkezdtem, azt mondtam, hogy a 18-ról 14-nek már örülnék, ezért elégedett lehetek. Sörhas sincs már. 🙂

withings_juni

Azért vannak ám hátrányok. Ha valaki hozzám hasonlóan szeretne fejlődni, pár dolgot érdemes tudni. Szinte mindig éhes leszel. Legalábbis én elég sokszor éhesnek érzem magam. Nyilván a sokkal több mozgás miatt a szervezetem jóval több kaját szeretne, de persze nem akarom telezabálni magam, mert akkor pont semmit nem ér az egész. Lehet trükközni, egy-egy dupla saláta betolásával délután, hogy ne legyen éhes az ember, de alapvetően egy szívás az egész. Főleg a sütikékre nemet mondani a menzán… Na az a legnehezebb.

A másik probléma az idő. Oké, hogy a futás csak fél óra, de át kell öltözni, ki kell sétálni a szigetre, bemelegíteni, futás után nyújtani, aztán visszasétálni, otthon lezuhanyozni, megint átöltözni, hopp, el is ment alsó hangon másfél-két óra. Edzőterem ugyanez. Szóval nehéz megtalálni ennyi időt naponta, főleg azoknak akik hozzám hasonlóan eddig se 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra alvásban élik az életüket. Nagy megoldás nincs, vagy kevesebbet alszik az ember, viszont az alvásról nem vagyok hajlandó lemondani, vagy kevesebb időt töltünk mással. Nálam ez kevesebb film illetve sorozatnézést jelent, meg persze minden másra is kevesebb idő jut.

Hát így. Egy hónap múlva jelentkezem egy újabb hasonló beszámolóval.