Handras.HU

Ott hagytam abba az előző postban (ha esetleg nem olvastad, akkor klikk ide), hogy szerelmes vagyok a Retinás MacBook Próba, de még mindig sok van hátra, például, hogy milyen vele a munka.

Fenomenális. CRT monitor óta nem volt ilyen, több féle felbontás közül választhatunk. Persze eddig is át lehetett váltani kisebbre vagy nagyobbra a felbontást, de ha nem a natív felbontásra állítottuk a laptopunk kijelzőjét, akkor homályos lett minden. Emlékszem mekkora szívás volt amikor bejöttek az országba az első TFT-k, szánalmas kontraszttal, 1024-es felbontással… Broáf.
Nos, itt a natív felbontás 2880 x 1800, tehát bőven van pixel, de persze nem ebben a felbontásban fogjuk használni a gépet. Ekkora felbontásban nem fogjuk tudni sokág olvasgatni a bolha méretű betűket, mert bár tűelesek, egyszerűen túl kicsik a betűk.

Nade. Nyilván az Apple megoldotta a problémát, és a System Preference-ben beállíthatunk 1440 x 900-nak (normál 15 inches MacBook Prónak megfelelő), 1680 x 1050-nek (Hi-Res MacBook Prónak megfelelő), és 1920 x 1200-nak (17-es MacBook Prónak megfelelő) felbontást. Tehát pontosan akkora betűket illetve ablakokat fogunk látni mint a fent felsorolt gépeken, csak persze minden sokkal élesebb lesz mint eddig. Van még 1280 x 800 és 1024 x 640, ezeket tuti nem fogom használni, max azoknak jöhet jól akiknek nagyon rossz a szemük.

Én személy szerint két féle felbontást használok az új gépemen. Netes olvasgatáshoz az 1440-nek megfelelőt, de például ha Aperture-t vagy Final Cutot használok, akkor átállítom az 1920-as felbontásba, hogy bőségesen legyen hely például az editálandó videónak, meg a timeline-nak. Így néz ki a Final Cut X, ha egy 17-es MacBook Prónak megfelelő felbontásban használom, a Ferrari-s videót is így vágtam, és nagyon megkönnyítette a vágást, hogy bőséges hely állt rendelkezésre a desktopon. A régi nagyfelbontású gépemen, 1680 x 1050-es felbontás volt, ami egy jó kompromisszum, ellenben estére az egész napos hajtás után fáradtan nem egyszer volt, hogy meg kellett növelnem a betűk méretét Safariban, mert fárasztó volt a kis betűket olvasni. A rMBP-n ez megszűnt, többnyire az 1440-nek megfeleő felbontásban használom a gépet, így nem fárad a szemem, melóra meg feltolom 1920-nak megfelelő felbontásba, és jónapot. Tehát íme a Final Cut X 1920-ban:

A screenshot mérete 3840 × 2400 pixel, ennyi pixelből rakja ki jelen esetben a Final Cut X-est, aztán ezt a hatalmas felbontást nyomja össze a 2880 x 1800 pixelre, és jeleníti meg 1920 x 1200-nak megfelelő felbontásban. Jó bonyolult így első hallásra, de így oldották meg az Apple programozói, hogy tűéles legyen minden. Tudnak valamit… Érdemes megkukkantani a screenshoton nagyban, hogy a középső ablakban ahol magát a videót látjuk, 100 százalékos méretben mutatja az 1920 x 1080-as videót, vagyis úgy editálhatjuk a full HD videókat, hogy a videó minden egyes pixelét látjuk, persze nyilván csak Retina Displayre optimalizált alkalmazásban működik ez a dolog. Ugyanígy Aperture-ben ha fotókat editálunk, 5 megapixelnyi képet láthatunk egyben a kijelzőn. Valahogy így. Jobb oldalt látszik a zoom ablakocskában, hogy a 22 megapixeles fotónak az egynegyedét látjuk az ablakban:

Nehéz ezt leírni, hogy mennyire sokat számít, leginkább élőben érdemes megnézni mindenkinek a saját szemével, még most is minden nap elképesztő élmény használni a gépet. Azért ezt kattintsátok meg teljes méretben, balra az 1680-as Hi-Res MacBook Pro, jobbra a rMBP. Ha 1440-es normál MacBook Prót raknék mellé, még durvább a különbség:

Egyébként sokszor nehéz letenni a gépet, annyira nagy élmény olvasni a weben, vagy bármit csinálni rajta, sokszor csak azért nem csukom le a gépet, mert még-még-még akarom nézni a retina kijelzőt. Beszippant na.

Sokan kérdezik, hogy tényleg kevésbé tükröződik-e mint a régi glossy gépek, mert az Apple azt mondja, hogy 75 százalékkal kevesebb a tükröződés. Amíg nem láttam a saját szememmel, addig én is azt hittem, hogy ez csak marketing rizsa, de most, hogy használom, azt kell mondjam, tényleg nem kamuztak. Egyszer még jópár évvel ezelőtt volt glossy MacBook Próm, ha azt kihoztam fényes nappal a teraszomra ahol most is vagyok (rohadt kánikula), semmit nem lehetett látni rajta, ezért az összes további gépem tükröződésmentes kijelzővel vásároltam, egyszerűen utláltam a Glossy panelekkel szerelt gépeket. A rMBP-tól viszont nem kell félni, még akkor is tökéletesen látható minden, ha konkrétan a hátunk mögül süt a nap. Nyilván van valamennyi tükröződés, de egyáltalán nem zavaró, teljesen jól használható, ráadásul ahogy azt az előző postban is írtam, az IPS panel minősége odaver rendesen.

A Retinás MacBook Pro tapasztalatoknak továbbra sincs vége, folytatom majd, még legalább egy post lesz, hogy teljesen kivesézzem a témát.

Egy hét a retinás MacBook Próval 1. rész – az első rész itt.
Egy hét a retinás MacBook Próval 3. rész – a befejező rész itt