Egy hét a retinás MacBook Próval 1. rész
Egy hete és egy napja használom az új retinás MacBook Prómat (továbbiakban rMBP), így itt az ideje, hogy megírjam a tapasztalataimat, nyilván sokan kíváncsiak rá.
Új gépek bemutatása után megszokhattátok, hogy minden új Apple gépen lefuttatom a szokásos teszteket és megírom, hogy mennyit gyorsultak a korábbi modellekhez képest. Ez egyelőre elmaradt két ok miatt:
1. Meghalni sincs időm nemhogy teszteket futtatni.
2. A rMBP-ban nem a sebesség, ami érdekel, mert a sebesség eddig is megvolt.
Nem, nem csak a kijelző a lényeg. Az egész gép. Konkrétan arról van szó, hogy szerelmes vagyok ebbe a gépbe. Apple laptoppal kapcsolatban még nem éreztem hasonlót, mert bár szerettem az unibody MacBook Prót, de ennyi. Két olyan Apple termék volt az életemben, ami iránt mély érzéseket tápláltam, az egyik ilyen az első PowerMac G5-ösöm volt, a másik szívemhez legközelebb álló termék pedig – nem nehéz kitalálni – az első iPhone-om, ami egyébként most is itt figyel egy vitrinben.
Most pedig itt van a rMBP, ami álmaim laptopja. A MacBook Air megjelenése óta reméltem, hogy a MacBook Prókból is elhagyják végre a DVD olvasót, ezáltal vékonyabb és könnyebb unibody házat tervezhetnek nekik. Műalkotás. Pipa.
Régóta SSD-t használok, idegesítő volt a normál HDD elé visszaülni egy SSD-s gép elől. Egy SSD random file mozgatásokkal uszkve 80-szor! gyorsabb, mint egy sima HDD. Ennek megfelelően sokkal drágább is ugyanakkora kapacitás, de akkor is azt mondom, hogy halál a mozgó alkatrészes HDD-re. A rMBP alapból SSD-vel érkezik. Pipa.
Az iPhone 4 megjelenésekor szétfikáztam a designt, amit egyrészt azért hamar megszoktam, másrészt magasról szartam a designra amikor megláttam a retina felbontású kijelzőt. Az iPhone 4 után minden eszközbe ilyen kijelzőt akartam. Az iPadbe – pipa – és a laptopomba is. Pipa.
Szóval a fentiekből látszik miért vagyok annyira oda. Mindent megkaptam, amire vágytam. Fél kilóval könnyebb lett a gép, tehát a tenyeremen hordozhatom. Szó szerint. Nem látok pixeleket az egyébként az előző gépemhez képest nagyságrendekkel jobb minőségű kijelzőn. (egyébként sem láttam soha ennéljobbat) Álljunk is itt meg egy szóra. Kijelző. Hülye szó, sosem szerettem, képernyő, kijelző display. Mindegy, RETINA DISPLAY. Odaraktuk a régi MacBook Pró mellé, amikor Szifon Gergő beugrott, mit beugrott, be-ROHANT a boltba megnézni amint meglátta Facebookon, hogy becsekkolok az XMS-be. Addig csak simán láttuk, hogy gyönyörű a képminősége, de a MacBook Próval összehasonlítva számszerűsíteni is tudtuk ezt a különbséget: kétszer jobb. Mindenben. Az IPS panel aláz és a földbe döngöl. Betekintési szög: bárhonnan, feketéje sötét, mint az éjszaka, a színek odavernek. Ja és nem mellékesen nem látsz pixeleket. Szifon Gergő csinált egy képet erről, ez elég jól mutatja a különbséget a régi és az új között, a saját szemünkkel is ennyivel jobb mint a régi: (nem mellékesen Gergő már azon is elgondolkozott, hogy a baratnőjét beszámoltatja egy rMBP-ba)
Túl hosszú lesz ez a poszt, holnap folytatom, hátra van még a Final Cut X, Aperture, meg sok egyéb, nem akarom összecsapni, max két három nap olvasnivalót gyártok.
Folytatás itt:
Egy hét a retinás MacBook Próval 2. rész
Egy hét a retinás MacBook Próval 3. rész