Kedves bombariadó gyártó barátunk! Elkúrtad. Ha tegnap csinálsz bombariadót, jól megszívtuk volna, mert pénteken voltak rengetegen nálunk gépet venni, ma laza napunk volt, nem is bántam, hogy hatkor hazajöhetek. Köszi.
A többi cipő-ruha stb kereskedő akiknél viszont ma volt giga forgalom a gyereknap miatt, üzenik, ha megtudják ki vagy kitépik a szívedet és az ánuszodba dugják fel. Most már kezd unalmas lenni ez a bombariadózás..

Kocsiban hangosan felröhögtem mikor meghallottam az alábbi hírt. Már régóta húzódik ez a botrány, erre most kiderül, hogy egy félreértés miatt volt az egész, ráadásul Mac-el kapcsolatos a dolog.

Felvettem az iPhonnal, klikk ide.

Felkelek ma és mi vár? Canon bejelentés miszerint június másodikán letölthetjük az új 5D firmware update-et amivel végre lehetőségünk lesz videó-felvétel közben manuálisan állítani a rekeszt, isot, és a zársebességet. Végre nem a trükközéssel fog elmenni az idő, hanem megmondhatom a gépnek, hogy mit akarok és már indulhat is a felvétel. Köszi Canon!

Na jó egy fél szabadnap, mert azért ma is be kellett menjek intézni dolgokat, de akkor is. El nem tudom mondani, hogy egyhuzamban húsz (vagy 22 nem tudom) munkával töltött nap után mennyire jól esik egy kis pihenés. Ülök a laptoppal a teraszon, mellettem egy gyöngyöző söröcske, kellemes szellő, süt a nap, még az is megfordult a fejemben, hogy pénteken beülök a kocsiba és elhúzok a tengerpartra pár napra a hosszú hétvégére, csak persze ehhez kell találnom egy embert aki helyettesít erre a pár napra. Ja és pozitív, hogy az új unibody Macbook Pro nem égeti le a szőrt a lábamról pedig bőven 35 fok van napon. Jó kis gép, rendes gép.
Működik újra az xms.hu is, pörögnek az akciók, mindenki boldog, hozok még egy sört.

/me keményen tarkón csapja magát amiért elfelejtett kifizetni 3000 forintot az xms.hu domain-ért ami miatt most napokig nem lesz elérhető az xms.hu.
Jobb nem tudni mekkora bevételkiesést okoz egy ilyen gikszer, de valószínűsíthetően százezrekben mérhető. Persze mikor kapcsolják le? Na mikor? Péntek délután, amikor már véletlenül sem lehet elintézi semmit.

Azóta sok minden lepörgött, átköltözött az XMS a Duna Plazába, cseréltem egy-két DSLR-t, elpukkantottam pár beállító ízzót, kijött több új Mac Pro, bevásároltam egy sereg másik mellett egy Tilt-Shift objektívet is, valamint megismerkedtem jópár sminkessel és modellel. Mellesleg eközben szereztem hitelre(!) egy csomó időt is, hiszen amit erre szántam, azt szánhattam volna a bolt fejlesztésére, a macskám etetésére, vagy a versenypálya aszfaltjának koptatására is. Ezeket majd még be kell pótolni! Nem lehet megcsinálni egy ilyen alkotást akkor, amikor éppen boltfelújítás, költözés, tanfolyam vagy új Apple termékek bejelentése történik. Egész egyszerűen az idő nem mindig áll összefüggően rendelkezésre, ami ahhoz kell, hogy egy ilyet így megtervezzünk, leforgassunk, megvágjunk, publikáljunk és még azt is kitaláljuk, hogy a járulékos “resztliknek” (pl. a candy száj) mi legyen a sorsa. Persze a projekt - mint egy valamire való “projekt” - így is kb 2-300%-kal haladta meg emberi erőforrásban az előzetes becslést. Ez többek között annak is az eredménye, hogy képes volnam azt benyögni az AlieN-nek amolyan önostorozás képpen, hogy “ne hagyd hogy összecsapva kirakjuk, hanem minden egyes apró hiba esetén erőltesd, hogy javítsuk ki”. Na ebből lett végül már mikrosite, meg a “még egy utolsó előtti előtti komment” tárgyú - Final Cut Proban kb. húsz óra alatt letudható - levél, aztán meg ott van az a megosztott todo lista is, ami folyamatosan csak bővül, de semmiképpen sem fogy.

És mégis! Nagyon élveztem az egészet, onnantól kezdve, hogy Annával beszéltünk a projektről és ő típikus joker-mosolyával beleegyezett (ekkor még nem tudtam mibe vágtam a fejszémet), egészen az egér összetöréséig. Igazi flow-élménybe kerültünk minden éjjel, akkor is, amikor az első éjjel a fotózás után a nyersanyagokat 50-es plazmán néztük pixel-by-pixel full-HD-ban, 10 centiről négykézláb, meg amikor engedély nélkül “túlóráztunk” éjfélig a Plazában és akkor is amikor reggel 9-kor olvastam AlieN hajnal 5:30-kori keltezésű leveleit arról, hogy mit lehetne még csinálni.

Most jött el az a pont, hogy lehetőségem adódott profi modellel és sminkessel dolgozni. Amikor Annával először beszélgettünk a fotózásról egyből bevillant az agyamba, hogy vele KELL megcsinálnom ezt a képet, profi modell, gyönyörű arccal, ez kell ide. Sok wannabe modellel találkoztam, de ehhez a képhez nem lehet akármilyen modellel dolgozni, mert bár nem látszik, iszonyú nehéz volt a fotózás, magam sem gondoltam volna, hogy ennyire macerás lesz meglőni azt a pár képet, ami a végleges kompozit elkészítéséhez szükséges. Természetesen, amikor azt mondom, hogy profi modell, akkor a profit nem csak abban az értelmében használom, hogy ebből él. Hanem arra utalok, hogy komolyan veszi a munkáját és több éve nem csak elmegy és “odatartja a seggét”, hanem készül rá, figyel a bőrére, a hajára, stb… és megfelelő a hozzáállása. A profi modellnek nem az az első mondata, hogy “hány képet akarsz csinálni?”, illetve amikor még el se kezdődött a fotózás ő már arról érdeklődik, hogy meddig kell ott maradnia. Hanem mereven vár a pózícióban akár 10 öldöklő másodpercig, akár súlyos percekig is, mint ez ízeltlábú, amíg mi baszakodunk egy világítással, meg a fényméréssel. A kezdő modellek simán megcsinálják, hogy szépen beállítom a pózba, elfordulok valamiért és amikor visszafordulok, a csaj már a nekem háttal beszélget a barátnőjével, akit persze feltétlen szükséges magával hoznia. Ha azt mondom neki, hogy emeld fel egy kicsit a fejed, akkor felnéz az égre és belátást enged az orrlukaiba. Egy profi ilyenkor megemeli az állát egy centivel, aztán ha szólok, hogy még egy kicsit, akkor további fél centivel, amíg azt nem mondom, hogy elég. Az már csak hab a tortán, hogy a szakmát komolyan nem vevők simán megteszik az összes olyan dolgot, ami tipikusan tilos fotózás előtt és direkt elmondom neki: ne menj szoliba, ne menj kozmetikushoz, ne idd le magad, ne maradj fenn éjszaka sokáig. Erre másnap egy órás késéssel megjelenik olyan fejjel, hogy a sminkes majdnem sokkot kap, majd amikor rákérdezünk, akkor vigyorogva meséli azon a tipikus buta vinnyogó hangon, hogy hát biza ő volt este egy buliban, ahol naaagyoooon berúgtak ám, aztán hajnalban részegen befeküdt a szoliba fél órára, mert hát tök tuti kéró volt és így ingyen szolizhatott. Oké… Na aki ebből akar élni, esetleg jól élni, az nem így megy dolgozni, Anna se így jött.

A kis kitérő után térjünk vissza az iNSIGHT projektre, mert gondolom sokakat érdekel, hogy mit, hogyan, mivel, mennyi ideig csináltunk. A müterem Superbox névre hallgat, ezt a helységet választottuk, mert nem voltunk még ott és ki szerettük volna próbálni. Magát a fotózást négy és fél óra alatt csináltuk meg, ebben benne volt három smink elkészítése, és a videóanyag felvétele is két kamerával.
A sminkről kicsit bővebben: nem tudtam pontosan, hogy milyen sminket szeretnék a modellen, ezért felkerestem Horacsek Ágit, akiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy kis hazánk egyik legjobb sminkese, és az ő fantáziájára bíztam a dolgot. Persze a meló előtt pár héttel részletesen lekonzultáltuk, hogy mik az elképzelések, de onnantól rá volt bízva minden. Érdemes megnézni egyébként a weboldalát, egy rakás jobbnál jobb képet láthattok rajta.
A fotókat és a videókat is Canon 5D MKII-es gépekkel csináltuk Canon objektivekkel. Gyakorlatilag az összes létező obinkat felhasználtuk, 100mm F2.8 Macro, 85mm F1.8, 70-200 F2.8L IS, 24-70 F2.8L, 17-40 F4L, és persze a szeretett 24 milis Tilt-Shift is dolgozott.
Az utómunka természetesen kizárólag Macen készült, Apple Final Cut Pro, Motion, Aperture és Photoshop turmixolta a biteket processzorciklusok többmilliós planktonját felzabálva a bitóceán felszínéről.

Be kell látni, hogy rengeteg input van egy ilyen produktumban, ha már csak azt számoljuk, hogy a 5 hetes folyamat során hány embernek a véleményét kértük ki különböző dolgokról a fejlettség különböző fázisaiban… Így utólag most az a durva élmény, ahogy nézzük a videót, egyik-másik pár másodperces szekciónál emlékeinkből egész napos szopóálarcok flesselnek be.

Természetesen most sem mondhatjuk, hogy 100%-osan kész, hiszen olyan sose lesz, de mostmár ki merjük rakni így, nyomtunk egy utolsó exportot és már archiváljuk is a projekthez tartozó > 170 giga anyagot, nehogy hozzá akarjunk még nyúlni. Most jön az, hogy: AlieN, bármit változtatni akarok, szólj rám, hogy ne és már nem érdekelnek továbbá az ötleteid sem. Kikerült végre, pezsgőbontás és talán végre AlieN is újraindítja 2 hónapos uptime után a laptopját a következő hajnalban, hogy felkerüljön a software update.

Nálam a saját képek jóságának az eldöntése az alapján történik, van-e annyira jó a kép, hogy kirakjam a lakásom falára. Most nem ez a kérdés, hanem az, hogy mekkorába nyomtattassam ki…

Féktelen eyecandy letöltés az iNSIGHT microsite-on

PS: ha van Digg accod nyomkodd légyszi ezen a linken a digg gombot

Éjfél múlt, állunk a parkolóban Red, AlieN meg én. Szívjuk a cigit pedig nem esik jól, csak muszáj oldani a stresszt. AlieN magyaráz valamit a látószögekről, de nem fogom fel. Keyframe-ek, vágási pontok, layerek, transitionok, végtelen -mindig csak bővülő- to-do listák vibráló egyvelege lüktet a szemeim előtt mint a kis pálcikák amiket sötétben látunk. Jobb kezem rohadtul fáj a reggel széjjelvert Razer Lachesis egér miatt. Szegénynek azért kellett meghalnia mert az Aperture-Photosop páros átlépte a fél órán belül tolerálható megfagyások számát. R.I.P.

Az autómat egyébként pontosan 39 napja nem mostam le (kb fodrásznál is ekkor jártam utoljára -Dezső nem is nagyon szokott megismerni), emiatt a gyári ezüst szín sok réteg utcai por fékpor és bogár turmix színére változott, mindez pöttyösen az esőcseppektől. A jobb első tükör alá oda van száradva egy szétloccsant bogár, ami kb akkora területen kenődött szét mintha egy veréb lett volna, de nem az volt, mert a kitinpáncél is ott van a darabkák közt.
Szóval ott állunk és arra gondolok, hogy rohadt kevés a 24 óra egy nap. Mikor megkérdezem erről a többieket már a válasz előtt a beesett fáradt szemekből látom, hogy egyet értenek.

Ha ma nem rakom ki a végleges iNsight Annás videót, akkor az a biztonsági őr miatt lesz, aki elkezdett azzal fárasztani, hogy mit csinálunk még fél 11-kor a boltban és van e munkavégzési engedélyünk. Elmondtuk, hogy nem tudunk ilyesmiről, de eddig sosem volt probléma ha tovább benn maradtunk melózni. Ekkor távozott. Pár perc múlva visszajött és ismét megkérdezte ugyan azt amit először, ekkor kicsit durván közöltem vele a véleményemet a problémájáról. Szegénynek végül is valahol igaza volt, mert ez a dolga, de én meg könnyen kiakadok, ha olyan mondatokat mond a rádióba előttünk, hogy “elmondásuk szerint nincs engedélyük” meg hasonlók. Mintha bűnözők lennénk basszus… Persze amikor a tolvajok lopnak a boltokban akkor nincsenek sehol… Felszólított a távozásra, mi meg maradtunk és tettük a dolgunkat (új layer “Layer163″ néven). Ő elment és a dolog ennyiben maradt. Kérdezem én, akkor most mi értelme volt az egésznek, feleslegesen ideges lett ő is, meg mi is.

Azért ma végre sikerült bekonfigolni az OS X szerverünket ami remélehetőleg nagyon fincsi szolgáltatásokat fog nyújtani a bolti gépeknek az ügyfeleinknek meg persze nekünk is, de erről majd bővebben írok valamikor, mert simán megér egy postot. Most ezt szépen befejezem, nem is akartam ennyit írni, csak aludni akarok. Persze átestem a holtponton, megint jönnek a layerek, keyframe-ek és egyebek az agyamba…

Fekete hó Quicktime, így neveztem el az új designt. Úgy néz ki a Snow Leopardban nem csak a belsőt fejlesztik, hanem a GUI-ban is kapunk majd mindenféle finomságot. Konkrétan az új Quicktime nagyon bejövős! Ahogyan a videón is látszik ha letolom a kurzort a videóról, akkor eltűnik a fejléc és a kontroller ami így elég állatul néz ki, de arról lövésem sincs, hogy a pro verzióban lévő kis csúszkákat és egyebeket hova fogják pakolni.
Minden esetre jó tudni, hogy az Apple főhadiszállásán a programozók illetve designerek megdolgoznak a pénzükért.

Mondanom se kell, hogy az itt látott videót nem én készítettem, csak kaptam és a végleges verzió teljesen más is lehet. Klikk a screenshotra!