Handras.HU

Tizenegy éves lehettem amikor először lett volna lehetőségem lovagolni, de persze nem mertem. Ott álltam a puszta közepén az Alföldön előttem egy főleg gyerekszemmel nézve baromi hatalmas állat, és aszondják, hogy üljek rá. Dehogy ültem, totál félelmetes volt az egész.

Később persze sokszor eszembe jutott a dolog és bántam, hogy nem szedtem össze a bátorságomat, mert hát szerintem mindent ki kell próbálni az életben amit csak lehet, és ami nem jár mondjuk instant halállal.

Aztán úgy adódott, hogy közel harminc évvel később ismét lehetőségem lett felülni egy ló hátára, most nem hagytam ki a lehetőséget. A barátnőmék szülei egy tanyát is igazgatnak szabadidejükben, van desznyó, marha, tik liba kacsa, meg egy lovasiskola is. Mivel mi úgymond csókosok vagyunk, bármikor felülhetünk valamelyik lóra, viszont ennek megvan az a hátránya, hogy nem is nagyon foglalkoznak velünk az oktatók, épp elég fáradtak, hogy for free még minket is oktatgassanak.

Ennek megfelelően ahogyan a képeken is látható, totál fogalom nélkül, autodidakta módon kell megülnöm a lovat, aki egyébként Sanyi névre hallgat. Az alábbi képek a harmadik alkalommal készültek, amikor AlieN és a barátnője is kilátogatott velünk, ekkor lőttük a Bimmeres naplementés fotókat is, ha emlékeztek. Biztos vagyok benne, hogy több olvasóm is tud lovagolni, az alábbi kis történet miatt légyszi ne röhögjetek ki. 🙂

Szóval az történt, hogy ezen a hétvégén is felültem Sanyira, és próbáltam megtanulni ügetni, ahogy láttam a többiektől. Kezdtem ráérezni a dologra, de Sanyi megunhatta a dolgot. Egyszer csak felnyerített alattam, és konkrétan elkezdett vágtázni. Persze mindezt úgy, hogy egyetlen hozzáértő sem volt a környéken, aki odakiálthatott volna, hogy mit csináljak, hagytak ott magamban, mondván majdcsak elboldogulok valahogy.

Van abban valami félelmetes, amikor egy ló megindul. Egyből megéreztem ahogy alattam a ló elkezd lépést váltani, közben ahogy lepillantottam, láttam ahogy megfeszülnek az izmai. Mondhatnánk, hogy csak egyetlen egy lóerőről beszélünk, de ez nem olyan mint egy egy lóerős robogó. Egy több 400 kilogrammos saját akarattal rendelkező állat, és akkor úgy dönt, hogy akkor most ő megindul. Persze kapaszkodni semmibe nem lehet, max a térdekkel lehet szorítani, de a western nyeregben ez sem túl kényelmes.

Felrémlett amit Sanyi gazdája mondott korábban, hogy ha Sanyi megindul, akkor alig lehet megállítani, ez a gondolat mondjuk nem nyugtatott meg, ezért teljes erőmből meghúztam a zablát, miközben jól hátradőltem. Az egyik képen ez a pillanat látszik. Sanyi megállt, meg nekem is a szívem majdnem…

Aztán azon vettem észre magam, hogy ez kurva jó volt, akarom még, hogy vágtázzunk. Ismét elkezdtem ügetni, aztán csak csettintettem egyet a nyelvemmel, és Sanyi újra elkezdett vágtázni. Vágtázni egyébként sokkal kényelmesebb mint ügetni, hagytam is neki jó sokáig amíg nem kezdtem totálisan elfáradni. (Hiába, többet kéne sportolni…) Elképesztő érzés volt az egész, nem tudok mást mondani. Persze iszonyú fárasztó is, állni a nyeregben, egyensúlyozni, meg az adrenalin is dolgozik rendesen, de rohadt jó volt. Ja és a legjobb, hogy túl is éltem. 🙂

Kedvenc képem egyébként a legelső. Simán mehetne hirdető táblára egy Marlboro logóval. 🙂

Kaptam kölcsön egy Google Glass szemüveget, és természetesen nem hagytam ki a lehetőséget, felvettem vele egy napomat videóra.

Még mielőtt a videót megnéznéd, pár szó a Google Glassról. Nem sok jót fogok írni róla, de azt szögezzük le, hogy elképesztő Star Trek cucc az egész, és már az is csoda, hogy egyáltalán valahogyan működik a cucc, ezért pedig le a kalappal a Google előtt.
Két éve és egy hónapja írtam egy posztot a Google Glassról, ebben a posztban elég sok kérdés fogalmazódott meg bennem.

“Hány év múlva lehet ezt megvalósítani, tekintve, hogy egy hatalmas batár keret nélkül, egyelőre nehezen lehetne bepaszírozni az akksit, meg a hardvert egy szemüveg keretébe”

Két év telt el, és sikerült belepasszírozni a keretbe az akksit meg minden mást, de csak félig. Ugyanis a mostani verzió nagyon hamar melegszik, ettől belassul, és akár 2 óra alatt is lemeríthető, ha intenzíven használjuk. Persze még két év, és ahogy fejlődik a technológia sokat léphetnek majd előre.

“Hogyan lehet majd navigálni a menüben?”
A hangunkkal bénán, meg hát nem akarunk a levegőbe beszélni, az ujjunkkal simogatva pedig nehézkesen lehet lépkedni a menüben. Legalábbis sokkal lassabban mint például egy iPhone-on. Kacsintással lehet fotózni, de ez is inkább arra jó, hogy szétparáztassuk a velünk szemben állókat, hiszen sosem tudják, hogy éppen titokban fotózzuk-e őket.

“Ki a fene akar egész nap egy ilyen szemüveget viselni? Én attól is kivagyok ha valaki Bluetooth fülessel a fülében mászkál egész nap, mint valami droid. Ha meg levesszük, hova teszi az ember, ha jön egy sms, akkor felveszem, kiderül, hogy lényegtelen sms, leveszem, jön egy facebook értesítés, felveszem, lényegtelen üzi, leveszem. “

Ezt a kérdést is két éve tettem fel, és hát igen, ezzel a szemüveggel kapcsolatban ezek a kérdések továbbra is válaszra várnak. Milyen viselni? Vasárnap elég sokat rajtam volt, és azt kell mondjam, hogy borzasztó. A kis üvegkocka belelóg a jobb szemünk látóterébe, ami nagyon zavaró. Tegyél egy kávéskanalat a jobb felső szempilládhoz közel, és mászkálj így. Na kb ilyen. Nem csak bekapcsolt állapotban zavaró, kikapcsolva is. Bekapcsolt állapotban még zavaróbb, vezetés vagy bringázás közben szerintem konkrétan életveszélyes ha átfókuszálunk a kijelzőre. Arról nem is beszélve, hogy ha látni akarjuk a Glass kijelzőjén az információt, akkor kicsit felfele kell néznünk. Azokról a pillantásokról meg főleg ne beszéljünk amiket az utcán kapunk az emberektől. Ha leveszed nem igazán lehet hova rakni, ugyanis nem lehet összecsukni, de mondjuk ez még megoldható a későbbiekben.

Ezzel el is érkeztünk a legnagyobb problémához: privacy
Kb olyan mintha belépnél egy tárgyalásra kezedben egy feltartott kamerával. Függetlenül attól, hogy be van-e kapcsolva a Google Glass, nem fognak szeretni minket az emberek, ha egy ilyennel a fejünkön látnak meg. Az már inkább csak vicces, hogy ha velünk szemben valaki Glasst használ, igen viccesen bambul miközben beszélünk hozzá, sokkal rosszabb mintha a telefonját nyomkodná valaki társalgás közben.

Így pár nap használat után, azt tudom mondani, hogy nem kéne. 1500 dollárért sem, meg a feléért sem. Mondjuk talán vennék 300 dolláros áron videózásra, de sajnos még nem túl jó a kamera benne, jobban járunk egy GoPróval. Talán két év múlva megint vissza lehet térni a témára, addig csak egy nagyon drága szükségtelen bár kétségtelenül csodálatos technikai kütyüről beszélhetünk. A legnagyobb bajom a szemüveggel, hogy videózáson kívül nem akarnám használni semmire. (Tényleg nem. Ha Apple logó lenne rajta, akkor sem) Talán majd használják az orvosok, sportolók, de az átlagember szerintem nem mostanában fog ilyesmivel rohangálni. (Ezzel most biztosan sokan nem értetek egyet, de viseljetek egy Goggle Glasst csak pár órán keresztül, és meg fog változni a véleményetek. Tényleg. Ja, meg a fejetek is fájni fog estére.)

Nade, nem húzom hosszabbra, Lacival hamarosan úgyis csinálunk imagazinra egy tesztet fotókkal meg, hogy hogyan működik együtt egy iPhone-nal, képernyőfotókkal meg mindennel.
Addig is nézzétek meg az alábbi videót. Sajnos vasárnap volt időm videózni, pont a szutyok esős időben, de mindegy, így egy kicsit unalmasabb napomat nézhetitek meg az én szemszögemből. Handras POV:

Google Glass – Sunday from Andras Horvath on Vimeo.

PS: Hatalmas köszönet a Hírkereső.hu-nak, ahonnan a szemüveget kaptuk tesztelésre.

Na, ez is megvolt, végre testközelből láthattam i8-as bimmert. Nem is egyet, hanem mindjárt hármat. Két koncepció autót (ezüst és a fehér), és végül azt is ami gyártásba megy. Van némi különbség az első verzió és a gyártásra szánt modell közt, de igazából nem jelentős a változás. Ezek az állatok tényleg elkezdenek gyártani egy “jövőautót”. Persze baromi drága meg minden, de akkor is. Úgy néz ki mint eddig semmi, max filmekben láttunk ilyesmit, most meg épp itt csapatja a hotelszobánk ablaka alatt a német tesztelő. Nézzétek meg, egészen gyönyörű. Klikk ide, vagy a lenti képre:

Ja és a napokban Chriss Harris volt olyan mázlista, hogy csapathatta is neki:

Rengeteg képet lőttem ma a BMW múzeumban. Esélytelen lenne mindent feldolgozni, ezért most csak pár BMW M4-es képet osztok meg, hogy ti is gyönyörködhessetek benne. Iszonyú tömeg volt, ezért a 85-ös 1.8-as obit használtam, és csak a részletekre mentem.

Elképesztően szép lett ez az autó, de mégsem ez volt a nap fénypontja, hanem az, hogy vezethettem végre BMW i3-ast. Erről majd lesz egy kis videó, és egy rakat kép a BMW i8-ról, nyilván azt sem hagytuk ki.

Addig is nézegessetek BMW M4 képeket. Klikk ide, vagy a lenti képre.

Zen:

(Gyermely)

Nemzen:

(Vértesi tájvédelmi körzet)

AlieN mutatott képeket az egyik utazásukról, köztük volt ez is. Első ránézésre kitalálod mivel készült?

Valószínűleg nem sokan találnátok ki, hogy mivel lőtte Gergő ezt a képet, én sem találtam el. A helyes válasz: iPhone 4S. Én iPhone 5s-re gyanakodtam, de aztán rájöttem, hogy Ali még mindig 4S-t használ. Na mondom, akkor tuti a Canon 5D-vel lőtte, de mint kiderült nem volt igazam, mert ez igenis egy 4S-sel készült kép.

További fotók AlieN 500px albumában, mindegyiket iPhone 4S készítette. Plusz még egy album, ezek mind iPhone 4S, és iPad mini képek, érdekességük, hogy kizárólag iOS-en lettek szerkesztve.

Ma reggel padig az alábbi iPhone 5S-sel fotózott kép jött velem szembe az internet szemetén keresztül, miközben a reggeli KV-mat iszogattam:

Via: photigy.com

PS: Ez a post nem arról szól, hogy az iPhone kamerája jobb mint bármi más, nyilván bármilyen más mai felső kategóriás okostelóval meg lehet csinálni ezeket a képeket. Mindössze arról van szó, hogy mire képes értő kézben egy telefon.